A Maffia Család

14.Megmentette az életem

-Várj, te most meg akarod ölni magad?! - Carla kikapta a kezemből a kést, és hátrálni kezdett.
- Nem, nem vagyok hülye! Na jó, de. Faszom! -újra az éles tárgyért nyúltam, majd elindultam le a lépcsőn. Még csak halk sem tudtam lenni, mert a fekete magassarkúm elég hangosan kopogott.
- Nocsak ki látogatott meg min...- a férfi aki Danielre tartott egy pisztolyt, megfordult,én pedig a nyakamhoz tartottam a kést. Többen voltak, és körbe álltak minket.
- Mi a picsát csinálsz Martinez?! Nem megmondtam hogy maradj nyugton?! - Daniel teljesen kikelt magából, a pasi pedig lefagyva állt.
- Úgy sem teszed meg... - mondta elhaló hangon.
- Fogadunk? - egy kicsit megnyomtam az élét, és felszisszentem ahogy a nyakam jobb oldalából kifolyt egy kis vér.
- Oké, állj! Most mindenki lenyugszik, te pedig lerakod azt a kést! Egyáltalán hol találtad?! - oké,nagyon mérges. Mégsem volt olyan jó ötlet...
- Az tök mindegy! Tedd le azt a pisztolyt, és akkor nem ölöm meg magamat. - mondtam magabiztosan.
- Szerinted érdekel engem hogy meghalsz-e?
- Miattam vannak itt. Valószínű hogy élve kellek.. - vontam meg a vállam.
- Most kerültél ki a kórházból bazdmeg csinálj még baromságokat... - Dominik suttogott, de még így is hallottam.
- Befognátok?! Figyi Martinez...Tedd le azt a szart, és fogd meg a kezem. Kiviszlek a kocsihoz és kapsz nyalókát...
- Nem vagyok 5 éves te barom! Komolyan?! Ki küldött ilyen agyhalott embereket?! - kérdeztem nevetve.
- TEDD MÁR LE AZT A KIBASZOTT KÉST MARTINA! - Daniel komolyan nem bírt az idegeivel.
- Próbálom megmenteni az életed, te bunkó! - kiáltottam, közben pedig éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Puszta meggondolatlanságból, véletlen, mérgemben jobban a nyakamhoz nyomtam, és éreztem hogy egyre több vér folyik végig rajtam. Mindegyik "ellenség" rám pillantott, mire Daniel és Dominik nekiláttak a feladatuknak. Danci hátulról elkapta az egyik kezét, kicsavarta, és ahogy földre esett a fejébe rúgott...ez még nekem is fájt...Ja hogy ez csak a nyakam. Akkor mégsem. Egyetlen egy maradt. Aki feljött a szobába, és aki ezt az egész kibaszott halott bandát ide vezette. Hirtelen megindult felém, én hülye meg eldobtam a kést, és inkább belérúgtam amikor olyan helyzetbe kerültem. Ràm tartotta a pisztolyt. Annyira mégsem vagyok fontos...upsz...a földre kerültem ő pedig egyik kezével lefogott hogy ne mozogjak. Majd lőtt. A levegő megfagyott. A sokktól nem éreztem semmit. Végig néztem magamon, és láttam hogy nem talált el sehol. De akkor mi a franc...Körbe pillantottam és megláttam hogy Jorge a férfi mögött állt, és hátulról elrántotta a kezét. Fél centin múlt hogy ne a fejemet találja el a golyó. Pontosan mellettem a parkettába fúródott.
- Ezzel háborút indítasz Daniel...Nem elég hogy nem adod oda a csajt, meg is ölöd Franklin embereit. Ugye tudod hogy ezt nem fogja túlélni a ribanc? - Daniel bevert neki egyet, és a hajánál fogva felhúzta a földről.
- De igen. Kibaszottul túl fogja élni, ameddig én itt vagyok. - mondta nyugodtan, majd felvette a földön lévő pisztolyt.
- Lányok...megtennétek hogy nem néztek ide? - sírva elfordítottam a fejem, hallottam egy lövést, amikor pedig kinyitottam a szemem láttam hogy fejbe lőtte. Undorító látvány volt... mindenhova vér fröccsent, és...zokogásban törtem ki.
- Hej! - Daniel odajött hozzàm , és szorosan magához ölelt, majd belepuszilt a hajamba.
- Nem lehetsz ilyen hülye Tici...Nem teheted ezt.. - a nyakamhoz ért én pedig felszisszentem.
- Elmegyünk...Összepakolok, neked is jó?
- Végre találtam egy...barátot...erre...ezek...idejönnek, és.. el csesznek...min-mindent... - próbáltam beszélni de a zokogástól alig tudtam.
- Jézusom Carla jól van?! - Dominik  felpattant és futott fel a szobába.
- Akarod hogy velünk jöjjön? Ah bakker ezek után, nem is engedném hogy itt maradjon...egy rossz szó és nekünk annyi..- suttogta majd újra magához ölelt.
- Ìgérd meg hogy nem teszel többet ilyet! - mondta kicsit mérgesen, én pedig bólintottam.
- Hozok kötszert, aztán felviszlek hogy aludhass. 
*********************
Nem tudtam le csukni sem a szemem. Amikor megtettem a halott férfit láttam magam előtt. Halkan nyitódott az ajtó én pedig összehúztam magam a sötétben.
- Nem kell félned. Nem bántanak többet. - Daniel végigsimított a karomon. Biztosan látta az előbbi mozdulatomat. Amikor a kezemhez ért, megfogta, összekulcsolta ujjainkat, majd elengedte és ki akart menni, de utána kaptam.
- Maradj itt. Kérlek... - már a sírás határán voltam. Lassan átment az ágy másik oldalára, így én is arra fordultam. Bebújt mellém a takaró alá, majd egyik kezét átrakta a derekamon. A másikat a tarkója alá tette, így könnyen a mellkasára dönthettem a fejemet. Amikor érezte mit csinálok elvette kezét a feje alól, és a vállamra rakta. Még jobban magához húzott, én pedig lehunytam a szemem, és élveztem ahogyan simogat.
- Mondtam hogy ne nézd... - suttogta a hajamba.
- Nem akartam...De most csak Őt látom ha lehunyom a szemem... - mondtam remegő hanggal.
- Istenem...Ne haragudj... De tudod borzalmasan megijedtünk mindannyian...Először az akciód miatt, aztán meg hogy le akart lőni... Tici te is tudod hogy nem teheted ezt! Nem neked kell megvédened minket! Úgy döntöttünk hogy magunknál tartunk, és tudtuk hogy ennek következményei lesznek! - kicsit mérges volt, de amikor újra sírni kezdtem elmúlt a haragja és inkább simogatott tovább.
- Shh... Ne sírj... Itt vagyok! - csitított sikertelenül.
- Köszönöm hogy megmentetted az életem.. - mondtam halkan.
- Bármikor... - motyogta.

CONTINUAR......