A Maffia Család

27.rész~ I used to let you tear me apart (ÉVADZÁRÓ)

Figyelem ebben a fejezetben durva nyelvezet és erőszakos viselkedés olvasható, ha nem vagy rá felkészülve vagy nem tudod ezt kezelni, rosszul érint kérlek NE olvasd el a figyelmeztetés után.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
                                  Utállak
                                Szeretlek
                 Xxx Utálom hogy akarlak xxX

Daniel szemszöge

Már vagy egy órája kocsikáztam New Orleans felé, mögöttem a fiúkkal, de tudtam hogy még rengeteg utat kell megtennünk. Egyre gyorsabban hajtottam amikor elkezdtem üzeneteket kapni. Felvettem a mellettem lévő ülésről a mobilomat, majd megnyitottam az SMS-eket. Tudom hogy nem szabadna vezetés közben telefonoznom, de miközben lepergett a szemem előtt legalább tizenhat mód hogyan kínozhatják Ticit ez volt a legkisebb bajom.

" Hallom úton vagy. Nem gondoltad hogy épségben kapod vissza, igaz? -K"

Éreztem hogy kezd felgyülemleni bennem újra az idegesség, de inkább lezàrtam a képernyőt, és erősen megmarkoltam a kormànyt. Ha bántani fogja...Nem érdekel majd hogy nő-e vagy nem, megbánja.
Próbáltam magamat lenyugtatni, és lassan fújtam ki-be a levegőt. Nem akartam mást csak jól pofánverni valakit. És ez a valaki Ő lesz. A nyomorult testvére, akit ismerek már annyira hogy ne fogja vissza magát egy jó nő láttán. Beletúrtam a hajamba, és nagyot sóhajtottam, majd újra gyorsítani kezdtem.

Bibipp...Bibipp...

Nem fogom megnézni. Nem. Fogom. Megnézni.

Bibipp...Bibipp...

- Rohadj meg... - szűrtem a fogaim között majd újra megnyitottam az üzeneteket. Természetesen privát számról küldték, és biztos vagyok benne hogy Fel sem tudná lenyomozni. Annyira nem amatőrök.

"Siess, nem bírja sokáig. -K"

"Ideges vagy? Mondjuk nem csodálom, nem az a fajta csaj aki meghúzza magát a biztonsága érdekében, akkor is osztja a szarkasztikus megjegyzéseit amikor nem kellene. Szép kis pofija van. Tudod hogy a bátyjám nem bírta sokáig...-K"

Az első dolog amiben biztos vagyok az az hogy meg fogom ölni azt a rohadékot. Hosszan és szenvedve fog kinyúvadni.
A második az hogy nagyon lecseszem Martinát amiért folyamatosan poénkodik. A harmadik...Nincs harmadik. Nem tudom elmondani mennyire gyűlőlőm azt a perverz Aron-t. És a saját érdekükben ajánlom hogy ez az üzenet csak egy vicc legyen. Az Iphone-om csengőhangja egy pillanat múlva újra megszólalt, de ezúttal hívtak. Sóhajtva vettem fel a telefont, és nyugtáztam hogy Dominik az.
- Mizu haver?-Dominikról megint Aron jutott eszembe, mert régi haverja volt, szóval imádkozhat.
- Az exem fenyegető üzenetekkel bombáz, és a te kis bestie-d halott lesz két napon belül ha igaz amit állítanak. - mosolyodtam el cinikusan majd lecsaptam a telefont. Én nem bírom ezt a stresszt, nem nekem találták ki.
***************************
FIGYELEM, NE OLVASD TOVÁBB HA ROSSZUL ÉRINT A TERRORIZÁLÁS

Martina szemszöge

Sírva kaptam a ruháim után, és amennyire tudtam magamra kapkodtam őket. Ennyi erőm volt még. A forró könnyeim patakokban folytak, a lelkemet pedig mintha szépen lassan marták volna szét. Soha nem gondoltam hogy képesek erre. Lefogtak...Védekezni sem tudtam...Egyedül maradtam... Daniel nem jött el. Hagyta hogy megtegyék velem ezt. Hagyta hogy megerőszakoljanak... Halkan zokogtam a hideg padlón, és amennyire lehetett összehúztam magamat.

- Húzd fel ezeket, ha jól számolok a pasid nemsokára ideér, nem így akarod várni igaz? - hallottam meg egy hangot a semmiből amitől libabőrős lett a hátam. Ràmdobott egy pár ruhadarabot majd el is hagyta a kis koszos helyiséget. Egy ablak sincsen hogy legalább frisslevegőt kapjak. Vajon Daniel most tényleg úton van? Vagy valahol éjszakába nyúlóan bulizik és nem is tudja hogy eltűntem?

Nem akartam látni Őt. Hagyta hogy megtegyék ezt velem. Eltitkolta az igazságot pedig ha elmondja lehet hogy meg tudom védeni magam...

- AZT MONDTAM ÖLTÖZZ FEL! - hirtelen egy hasító fájdalmat éreztem a hátamban ami arra késztetett hogy a térdeimre boruljak, habár eddig guggoltam. A csapást még kettő másik követte én pedig felsikoltottam fàjdalmamban. Ezt nem...Kérlek Istenem, ezt ne... Hangos zajjal esett a földre az eszköz amivel megütöttek Katherine pedig pár pillanat múlva felettem tornyosult.

- Ne aggódj Tici, Daniel nem fog megtalálni. Nem kell szembesülnöd azzal hogy soha nem szeretett, és nem is fog. Nem látod többet. Soha. - mosolyodott el, majd rámhúzta a ruhàkat. Halkan sírtam, ahogyan az anyag végigégette a sebemet de amennyire bírtam visszafogtam magamat. 

- Készen állsz? - kérdezte. Halkan bólintottam, már amennyire tiszta volt az agyam hogy gondolkodni tudjak. Azt hittem elvisz. Viszont ehelyett amikor meghallottam kintről egy éles lövést minden egy màsodperc alatt lett ködös, a következő amire emlékszem az pedig a sötétség volt.

*

*****************
Daniel  szemszöge

Mindenhonnan pisztolyok dördültek, a portól nem láttuk az utat az ajtók felé. Már egy ideje itt lövöldözhettünk amikor meghallottam egy ismerős női hangot.
- Na jó skacok vége a bulinak! - Katherine egy ravasz mosollyal az arcán végigmért majd küldött egy puszit nekem. Észre sem vettem hogy egy zsákot húzott maga után a földön csak amikor megláttam a vércsíkot mögötte. Hirtelen felpattantam, a szívem kihagyott egy ütemet. El akartam indulni felé, de a fiúk amennyire tudtak lefogtak. Próbàltam szabadulni, de Ők mégis öten vannak...
- Szóval Daniel. Egy kérdésem van és tiéd a lány. - nézett le maga mellé, akkor pedig tudtam hogy semmi jóra nem számíthatok már.
- Szereted Őt? - pillantott vissza rám, én pedig felhúztam az egyik szemöldökömet. Ez nem rá tartozik, és nem így akarom elmondani Ticinek...Ha ennek vége el fogom innen vinni, messzire, ahol senki nem bántja többet, mert aki megteszi annak először is letöröm a kezét.
- Úgy értem...Szerelmes vagy belé? - lassan lenéztem a zsákra és a szìvverésem ezerszeresére gyorsult. Tudom hogy jól van...
Megmentelek Tinci...
- Igen. Igen szerelmes vagyok belé. - mondtam határozottan egy kis félmosollyal az arcomon.
- Kàr. Pedig milyen szépek lettetek volna együtt. - lesajnálóan belerúgott a fekete anyagba, én pedig újra meg akartam indulni felé, de a nyomorékok még mindig utamat állták. Lassan kihúzta belőle Tinci testét...Ahogy a padlóhoz ért a feje, egy hatalmas vértócsát hagyott. Hitetlenül sóhajtottam egyet amikor az arca az én oldalamra esett és csukott szemmel, falfehéren làttam meg magam előtt.
Nem. Ezt nem.
- Kár hogy megöltem. - nevetett fel. Éreztetek már úgy hogy semmi nem jó? Amikor legszívesebben megölnètek magatokat? Az a mérhetetlen keserűség és fájdalom nem csak a szívedben és a lelkedben, hanem az ereiden keresztül eljutva a tested minden egyes pontjába fel akar emészteni? Amikor tudod hogy tehettél volna a borzalom ellen...de nem tettél? Amikor minden a te hibád? Én is így éreztem amikor egy könnycsepp kihullott a szememből, térdre estem, és végleg elvesztettem Martina Martinezt.

Legalábbis azt hittem.
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Naaaa nem gondoltátok hogy itt lesz vége igaz?🤫😈