A Maffia Család

23.rész Happy birthday Daniel

Korán reggel fent voltam hogy az utolsó simításokat is elvègezzem Daniel szülinapjára.
- Mit csinálsz? -hirtelen két kart éreztem a derekamon. Hm...Lebuktam.
- Csak nem tudok aludni. - hazudtam. Ki akarná elmondani neki hogy meglepetésbulija lesz?
- Én álmos vagyok.- suttogta a nyakamba. Felkacagtam majd megfordultam és körbefontam a kezemet körülötte.
- Menj vissza az àgyba! - mosolyogtam. A szexi összeborzolt haja és az aranyos gödröcskéi egy pillanat alatt megjelentek majd puszit adott az arcomra.
- Tudod milyen nap van ma? - kérdezte.
- December 19? Miért? - csinàltam úgy mintha nem tudnám miről beszél. Lehajtotta a fejét és magàra erőltetett egy mosolyt.
- Megyek aludni. - hallottam a hangjában a szomorúságot. Aw kicsikém. Nehéz volt eljátszanom hogy nem tudom mert láttam a szemében hogy ez rosszul esett neki. Elindult vissza az àgyba én pedig kimentem a kertbe friss levegőt szívni. Carla és Dominik elutaztak Sarolta pedig a barátjánál tölti az estét. Örülök hogy rátalált a boldogság, habár kicsit siettek ezzel az egésszel mert két napja találkoztak... Most hogy anyuék azt hiszik biztonságban vagyunk nem keresi Őket a rendőrség így szabadon mászkàlhatnak.
*******************
Este alig vártam hogy Daniel hazaérjen és meglepjem. Egy romantikus vacsorával készültem, és elég sokáig gyűjtöttem a pénzt rá de végre meg tudtam venni azt a pisztolyt amit mindig is szeretett volna. Belegravíroztattam a nevét is. Tudom hogy ez így furán hangzik de oda van a fegyverekért és nagyon izgatott vagyok mit szól hozzá. Egy ajtócsapódást hallottam, úgyhogy még utoljàra megigazítottam magamon a tűzpiros ruhámat az ugyanilyen színű magassarkúmmal és leballagtam a lépcsőn. Ahogy szeltem a fokokat meglàttam hogy Danci a kanapén ül, a fejét a kezeibe temetve. Tele volt horzsolàsokkal a kézfeje. Fekete bőrdzsekijén a szín miatt alig làtható vérnyomokat vettem észre ezért sietősre vettem a tempót. Ahogy odaértem, hosszú, kivasalt hajamat a fülem mögé tűrtem és végigsimítottam a karján.
- Kicsim...Mi törtènt? - kérdeztem aggódva. Nem tudtam leplezni mennyire féltem. Daniel nem az a fajta ember aki egy verekedés után ennyire stresszes és lehangolt.
- Ígérd meg hogy nem hagysz itt. - motyogta felnézve kezei közül. Megsimította a meztelen vállamat és elmosolyodott. Végigpillantott rajtam majd láttam valamit megcsillani a szemében.
-Soha nem hagylak el! - suttogtam, Ő pedig bólintott.
- Mire öltöztél így ki? - kérdezte szomorúan.
- Csak nem gondoltad hogy elfelejtem a pasim szülinapját? - nevettem fel halkan majd megpusziltam az arcát.
- Zuhanyozz le, utána bekenjük az arcodat. - utaltam a sérülésnyomokra a tökéletes pofiján. Egy pillanatra sokkban volt aztán felkacagott és felállt.
- Gonosz ribanc...- suttogta a fülembe, majd felindult a lépcsőn.
- Csak az első igaz! - kiáltottam utána. Imádni fogom ezt az estét...
***********
Kitettem az ételeket az asztalra és mire észbe kaptam Daniel már ott is ült, magába tömve a tejszínes tésztát.
- Finom lett? - nevettem fel, ahogyan néztem az evési technikáját. Nagyon édes volt. Mint egy kisgyerek aki nem kapott enni már vagy három napja.
- Isteni... - motyogta teli szájjal. Elmosolyodtam majd leültem mellé és megfogtam az egyik kezét.
- Örülök! - kacagtam fel, majd összekulcsoltam ujjainkat. - tudom hogy most nem ez a legjobb pillanat...De van más ajándékom is. Bármikor fel lehet használni, nem muszáj most. Csak szerettem volna odaadni. - felálltam majd kisiettem a konyhába. Felkaptam a kis borítékot a tégla alakú váza alól, majd az asztalon heverő kártyát is.
Szerettem volna kékeset venni, de sajnos olyan nem
volt úgyhogy maradt ez. Belecsúsztattam a borítékot és visszasétáltam az étkezőbe. Daniel már befejezte a vacsoráját és egy kisfiús mosollyal az arcán ült a székén. Halkan felkuncogtam majd oda léptem elé és megsimítottam az arcát.
- Boldog születésnapot Szerelmem! - mosolyogtam majd adtam egy gyors puszit az arcára. Láttam a szemében a szomorúságot mikor kimondtam a "szerelmem" szót, de mit sem törődve ezzel átadtam az ajándékomat.
- Köszönöm Tici... - egy pillanatra elvesztünk egymást tekintetében, majd hirtelen elfordította a fejét és elkezdte kibontani az ajándékát. Mosolyogva figyeltem ahogy kihúzta a kártyát a fehér, finom borítékból.
- WoW...Ez...Köszönöm szépen, imádom! - csillantak fel a szemei amikor meglátta hogy a kártyával korlátlanul repülhet amerre csak akar annyi személlyel amennyivel szeretne. Igazából rengeteget szenvedtem hogy megszerezzem ezt, ilyenből max 20db van, az egyik pedig Barack Obama-e, micsoda véletlen... Ahogy visszatértem a jelenbe a gondolataimból újra megajándékoztam Daniel-t egy kis mosollyal majd megöleltem.
-  Én köszönöm...Köszönök mindent... - kíváncsi voltam mit szól majd a pisztolyhoz, de azt még nem akartam odaadni. Várni akarok a legtökéletesebb pillanatra.