A Maffia Család

2x8.Bejegyzés

~Üdvözöllek a Pokolban~

Alejandro szemszöge (Daniel apja)

- Mr.Garcia, keresik telefonon. - nyitott be a titkárnőm Jenna, egy mobilt fogva. Megforgattam a szememet majd félretoltam a papírokat amik a New Jersey-i támadásról szóltak. Még az utolsó pillanataimban is dolgoznom kell...
- Alejandro Garcia.- szóltam bele a készülékbe. Egy éles sóhaj hallatszódott a másik végéről a vonalnak, majd egy férfi hang köszöntött.
- Jó napot Mr. Garcia, elnézést a zavarásért. Carlos Martinez vagyok. - a név hallatára felhúztam a szemöldököm majd ravaszul elmosolyodtam.
- Szia Carlos. Hogy van apád?
- Rosszul. Az egész család, Mr.Garcia, kérem segítsen. Felfogadtunk egy magánnyomozót, tudjuk hogy Danielnel  van Tinci. Kérem. - a fiú kérlelő hangja soha nem ismert bűntudatot keltett bennem. Megráztam a fejemet majd megvontam a vállam.
- Carlos,Martina a létezésedről sem tud. Nagyon pici volt amikor elmentél. - motyogtam a vonalba. A fiú ezt nagyon jól tudta, de mindenáron vissza akarta kapni a húgát.
*********************************************
Martina szemszöge

Évekkel ezelőtt
- Mami, mami! - futottam oda anyucihoz aki épp az ebédet csinálta. - Ajehandro báci és Dani átönnek ma ebégyre? - húzogattam a szoknyáját. Anyu rám pillantott majd mosolyogva lehajolt hozzám.
- Igen babám, azért főzők ilyen sokat. Apu is hazajön, sőt még Carlos is itt lesz. - cirógatta meg az arcomat majd visszament répát pucolni. Anyu nagyon büszke volt rám mert végre elkezdtem beszélni. Igaz hogy nem tudom kimondani annyira a szavakat, de azt mondták nagyon ügyes vagyok.
- Köcönöm mami! - kiáltottam fel boldogan majd felfutottam a szobámba hogy előkészítsem a Daniel kedvenc közös játékunkat. Levettem a kispolcomról a rendőrautóját, és az én Ken, meg Barbie babámat. Mosolyogva ültem le a szőnyegre. Barbie a kutyusát sétáltatta amikor az ajtó hirtelen kicsapódott. Majdnem felsikoltottam,de megláttam Daniel izgatott arcát, így azonnal felpattantam hogy köszöntsem a legjobb barátomat.
- Dahii! - kiáltottam majd a nyakába ugrottam. Apró kezeivel szorosan tartott, majd arcon puszilt, és velem együtt dőlt el a rózsaszín szőnyegemen.
- Hiányoztál! - mondtuk egyszerre, majd kacagásban törtünk ki. Pár perc elteltével már benne voltunk a játékban, mikor kopogás szakította félbe a mókánkat. Sóhajtva szóltam ki, mire a bátyám lassan kinyitotta az ajtót.
- Carlos! - Danielel szinte egyszerre kiáltottunk fel, majd odafutottunk a rég nem látott testvéremhez. Anyuci azt mondta hogy hosszú utazásra ment, de nem hittem el, soha nem hagyott volna itt. Szorosan öleltünk magunkhoz Carlost majd Daniel  kibontakozott a csoportból.
- Rég nem láttalak, jó hogy újra itthon vagy Don! - Daniel és a bátyám különböző neveken szokták szólítani egymást, nagyon szeretem a kapcsolatukat, mintha egy család lennénk.
- Gyertek manók, kész az ebéd. - mondta a legnagyobb közülünk majd levezetett minket a lépcsőn. 18 éves, és nagyon hiányzott!
- Szia Ajehandro báci! - kiáltottam, majd odafutottam hogy megöleljem. - Papa, Hohe ész ény jáccotunk bajbisat! - meséltem apukámnak izgatottan.
- Én autósat játszottam Tinci. - Daniel  idősebb volt nálam, de még így is nagyon picike volt.
- Gyó,gyó, minegy. - mormogtam. - olyan butus vagy!
- Tinci, szépen beszélj! - szólt rám a papám.
- Bocányat papa.
*************************************
jelen

Danielito  szemszöge

- A csajod jó az ágyban. Még az akarata ellenére is. - a rohadék halkan felnevetett, de ez csak addig tartott amíg az arca nem találkozott az öklömmel. A hajánál fogva hátrahajtottam a fejét, és addig ütöttem teljes erőmmel az orrát ameddig meg nem hallottam a reccsenést.

Egyszer...
Kétszer...
Háromszor...

- Köszönöm Dominik. - mormogtam a mellettem álló embernek. Akármennyire is akartam rá haragudni, tovább nem tudtam.
- Szerettem volna jóvá tenni. Úgyhogy tessék. Itt van ez a nyomorult. - dörmögte vissza, majd mégegy reccsenést hallottam. Ahogy oldalra néztem megláttam hogy Dominik is bevert neki egyet.
- Ezt azért mert elhitettétek velünk hogy meghalt. És mert olyan nekem mintha a húgom lenne, te meg bántottad, te seggfej. - dühöngött, majd elővette a kését, és egy határozott mozdulattal végighúzta a combján. Nem lehetett egyszerű neki, egyszer a legjobb barátja volt. A férfi felüvöltött a fájdalomtól, én pedig elmosolyodtam.
- Szadista állat. - nevetett fel Dominik a kinézetemre utalva.
- Boldoggá tesz hogy szenved. - rántottam meg a vállam.
- Szóval felakasztjuk fejjel lefelé, és megvagdossuk, aztán nézzük ahogyan folyik a vére? - kérdezte a haverom nevetve.
- Akkor most ki a szadista? - kuncogtam én is.
- Kérlek ne...- suttogta a  rohadék.
- Örülj ha ennyivel megúszod. - zártam le a beszélgetést. Kikötöztem a kezét, majd felállítottam a puhafa falhoz amit direkt a beteg elmémnek találtam ki. A szekrényből kivettem egy üveg whiskeyt meg a darts nyilakat, és lassan belemártottam a fém hegyüket.
- Találd ki hogy ki fog ma este jól szórakozni. - kacagtam fel. - nem te. Csak mondom. - komolyodtam el, majd koncentrálva célozni kezdtem.
Dobás.
Sikoly.
- Uh telibe a homlokába. Ez csíphet. - szólalt meg mellettem Dominik. Éppen válaszolni akartam, amikor lépteket hallottunk meg lejönni a pincébe. Kíváncsian fordultam az ajtó felé, ahol legnagyobb meglepetésemre egy kis csapat férfit láttam meg. Lassan a pisztolyomhoz nyúltam, de az egyik kopasz leintett.
- Arra nem lesz szükség főnök. - mondta nyugodtan.
- Főnök? - kérdeztem vissza. Felhúztam a szemöldököm, majd hirtelen megpillantottam a tetoválást. Apám emberei.
- Az édesapja elhunyt Mr. Garcia.Magára hagyta a maffiát. Az ön emberei vagyunk. - bólintott. Egy pillanatra meghökkentem, majd elszomorodtam.

Apám meghalt.

Aztán hirtelen eszembe jutott mennyi rosszat tett. Borzalmas ember volt.
Szeretem, és hálás vagyok neki, de talán így jobb a világnak.
- Hogyan? - szűrtem a mondatokat a fogaimon keresztül.
- Katherine. - válaszolták egyszerűen, lehajtva fejüket. Őket is megviselte. Akármilyen rossz ember is volt, a maffiával úgy bánt mint a családdal. És én is úgy fogok. Hogy büszke legyen rám. Magam mögé pillantottam a sebekkel tele lévő fiúra, majd vissza a férfiakra. Meglepődtem mert Őket még nem láttam, de több százezren voltunk a csapatban, úgyhogy tulajdonképpen nem ismerhetek mindenkit.
- Maga a maffia vezér, Mr.Garcia. - mondta újra, megvonva a vállát, mintha semmit nem tehetnénk ellene. Ördögien elmosolyodtam, majd teljes alakkal Aron felé fordultam.
- Na és ehhez mit szólna most a kis Kath? Hát Aron... Üdvözöllek a pokolban tesó, ez nagyon fog fájni az egész családnak. - nevettem, minden érzelem nélkül.