A Maffia Család

2×1. Bejegyzés

~ Minden amit akarok az te vagy~

Daniel szemszöge

Ködös nap volt, csak úgy mint a többi az életemben. Még mindig élénken él bennem a tudat hogy miattam halt meg pedig màr eltelt fél év.
-Daniel  elmegyünk moziba,jössz?-Posa kukucskált be az ajtómon. Nyakik be voltam takarózva, és ki sem mozdultam a házból. Helytelennek tűnt. Ő meghal miattam nekem pedig élveznem kellene az életem? Nem.
- Inkább itthon maradok és rendelek egy pizzát. Azért  kösz. - mondtam, majd felálltam és kiindultam a szobàból. Lebattyogtam a konyhàba és töltöttem magamnak egy kis whiskey-t hátha jobban érzem magam. Mint minden. Egyes. Nap.
Elővettem a cigarettámat a kabátom zsebéból, majd saját védelmem érdekében inkább a házban gyújtottam rá mint kint az esőben hogy kapjak egy jó kis tüdőgyulladást. Pedig megérdemelném.
-Daniel...- lassan megfordultam és szembe találtam magam azzal az emberrel akivel most a legkevésbé sem akartam találkozni.
- Hagyj békén Dominik. - kértem ridegen majd leültem a bárszékre.
- Ne haragudj...azt hittem jobb lesz neked. Én...Tényleg sajnálom...- szegezte tekintetét a padlóra. Keserűen felnevettem.
- Sajnálod? Ide kevés a sajnálat Dominik. Azzal nem hozod vissza az utolsó pillanatot amit vele tölthettem volna! - szűrtem a fogaim között.
Ti nem is tudjátok mi történt igaz?
**************************************
Visszaemlékezés

A szìvem hevesen kalapàlt, alig bírtam lélegezni. Átéreztem a fájdalmát. Éreztem mindent amikor megláttam a bőrén a hegeket, a friss ostorcsapást és szinte láttam magam előtt ahogyan megerőszakolták. Minden egy pillanat alatt foszlott szerte. Elképzeltem mennyire utálhatott az utolsó perceiben mert nem mentettem meg,mennyire fájhatott neki a tudat hogy az miatt történik vele minden akit szeret. Akibe szerelmes volt.
A pillanat halvány töredékében arra gondoltam hogy mi van ha egy színjáték? Ezer féle gondolat cikázott a fejemben. Tici nem halhatott meg.
Erőt vettem magamon, felálltam,letöröltem az arcomról életem első könnycseppjeit, majd hirtelen felindulásból futni kezdtem felé. Ha mindez igaz,tudnom kell. Ha van egy kis halvány esély arra hogy él...Tudnom kell.
Homályosan láttam, így azt nem érzékelhettem hogy a mellkasa mozog-e.
Amikor már majdnem odaértem hozzá, egy erős kezet éreztem a vállamon. Próbáltam küzdeni, de annyira gyenge voltam. Legyengültem. Ő volt az egyetlen jó dolog a nyomorult életemben, és erre későn jöttem rá. Soha életemben nem voltam szerelmes, nem tudtam hogy kellene kezelnem ezt az egészet.
-Daniel  maradj veszteg! -Domi éles hangja szinte felvágta a fülemet, és egy nagyot sóhajtottam.
- Mi van ha èl?! Engedj el Dominik had menjek oda hozzá! - kiáltottam dühösen, majd ellöktem magamtól.
- Fogd fel hogy meghalt! EL KELL TŰNNÜNK INNEN! - a következő percben már az egyik kezét éreztem a nyakam bal oldalán, a jobbomba pedig egy tűt szúrt. A látásom homályossá vált, a szìvverésem stabilizálódott, majd egy utolsó pillantàst vetve a lányra aki csak a jelenlétével mindent megadott nekem amire szükségem volt, sötétség borította el a làtóteremet.
Akkor jöttem rá hogy Dominik Navarrese nem az én pártomon állt hanem az ellenségén. Legalábbis akkor nagyon úgy tűnt.
**********************
Jelen

- Csak menteni akartam magunkat! - vágta a fejemhez pár másodperc után nekem pedig egy mosoly terült el ar arcomon. Remélem veszitek a szarkazmust.
- Magadat akartad menteni Navarrese, nem engem. Nincs olyan hogy mi. Csak olyan van hogy te és én. Nem vagyunk baràtok Dominik. - nyugodt volt a hangom, de ahogy az emlékek újra elàrasztották a fejemet úgy lettem egyre dühösebb. - ha akkor még élt is, mostanra má biztosan halott mert azok a kibaszott rohadékok megölték! Elvetted tőlem a lehetőséget hogy megmentsem az életét! SZERELMES VOLTAM BELÉ DOMINIK! - kiabáltam. Egy pillanatra megbánást láttam végigfutni az arcán de ez gyorsan megváltozott.
- Màr halott volt, Danielito. - suttogta. - azt hittem nem gondoltad komolyan mikor azt mondtad hogy szereted.
- Kérlek közöld velem hogy honnan tudod hogy nem élt! Mondd el! Gyerünk! Akkor sem engedtél oda és tudod mit?! Gyűlöllek ezért! Megállítottál attól is hogy utoljára a karjaimban tarthassam, átölelhessem, mert egy rohadék vagy! Hogy elmondjam neki azt hogy szeretem, amire soha nem volt alkalmam! Hogy utoljára megcsókolhassam, még akkor is ha halott! Elvetted tőlem az utolsó lehetőséget hogy emlékem legyen vele, és most lehet, sőt biztos hogy a temetést sem kapta meg amit èrdemelt volna! Valószínűleg valahol egy tó fenekén,de lehet hogy egy erdőben ásták el, vagy ne adj Isten kidobták valahova hogy felzabálják az állatok, és én tudom hogy képesek erre,úgyhogy csak ne dumálj nekem arról hogy engem akartál menteni mert ezzel csak elárultál, és tönkretettél! Szóval köszönöm Dominik, de nem, nincs szükségem a társaságodra! - kiabàltam teljes hanggal. Nem tudtam kontrolállni a dühömet, és ha a szomszéd utcában nem hallották az utolsó dolgokat amiket tenni akartam Martina Martinezzel akkor Ő sem.
- Miattad még az étvàgyam is elment. - mondtam undorral a hangomban majd visszaindultam a szobámba.
A szobánkba.
A látásom megint homályossá vált. Újra megkönnyeztem... Megígértem magamnak hogy minden együtt töltött percet emléknek fogok megtartani, és nem sírok, mert az Ő sem akarná. De néha éjszaka amikor csak arra lenne szükségem hogy átöleljen, hogy a fejét a mellkhasomon pihentesse,nem tudom megállni hogy pár könnycseppet ne hullajtsak.
*********************************

-Basszus Ian Somerhalder annyira szexi! - kiáltott fel amikor a mi kis vámpírunk belépett a szobába póló nélkül. Nem tudtam megállni hogy egy önelégült mosoly ne kússzon az arcomra, miközben felálltam, levettem a fekete felsőmet, és beálltam a TV elé.
- De azt hiszem te vonzóbb vagy... - harapta be az ajkát, majd elpirult, és a földre szegezte a tekintetét.

*****

-Daniel...Tudom hogy te nem érzel így, és butaság azt gondolnom hogy valaha is szeretni fogsz, de...Tudnod kell hogy te vagy a mindenem. Megfogott a mosolyod, a nevetésed, a hajad, amivel mindig egy órát töltesz el hogy ilyen szexi legyen, - kuncogott fel - és a lelked. Lehet hogy öltél, követtél el hibákat, de hiszem hogy meg fognak bocsájtani ezekért a bűnökért, és a végén boldog leszel. Én pedig akkor is melletted leszek. Akkor is szeretni foglak, sőt addig foglak szeretni ameddig az utolsó csillag meg nem szűnik ragyoni...Talán még azután is. - nevetett fel játékosan. Egy paplanon hevertünk a fűben, egymás karjaiban.
- Tici? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen?
- Mivan ha miattam bajod lesz? Ha elhagysz, mert menned kell...- suttogtam. Valami vonzott ebben a lànyban és még ha akkor nem is vallottam be magamnak hogy szeretem, el tudtam képzelni vele az életem.
- Olyan nem lesz. Mindig itt leszek neked.
- Ígéred?
- Ígérem. - pillantott fel rám majd egy csókot nyomott az ajkaimra.

********

- Megígérted. - suttogtam elgyötörten amikor ledőltem az ágyamra.
- Megígérted, de megszegted az ígéreted. - sóhajtottam szomorúan majd az oldalamra gurultam. Ezek után még van pofám Őt hibáztatni.

Szánalmas vagyok.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Tadaam! Hogy tetszik?
Lehet hogy ez furin fog hangzani, de eskü nekem tetszik ez a rész🥰
Nektek lehet hogy nem🥰
Mit gondoltok? Remélem azért nem rossz.
Egy csomó tervem van.🤫