A Maffia Család

12.rész Új magántanár

-Engedj el! - rángatta a karját amikor behúztam a házba.
- Azt hiszem nem tisztáztuk a szabályokat Tincu...- mondtam gúnyosan.
- Nem érdekelnek a hülye szabályaid! Ő a pasim! És amint lesz lehetőségem eltűnök innen! - kiabálta az arcomba.
- Ezer meg egy lehetőséged volt! Sajnálom! De ha annyira akarod, összepakolhatsz és most is elmehetsz! Amikor megkaptam a megbízatást hogy raboljalak el, és egy hónapig maradj itt, aztán passzoljalak le annak a pszchiopatának, aki nagy valószínűséggel megöl majd a szerveidért,vagy elad ribancnak, nem gondoltam hogy ennyi baj lesz veled! - ordítottam de aztán rájöttem hogy mit is tettem. Kibeszéltem az egész tervet...Picsába!
- Hogy...Hogy mi? Meg..megöl? El..elad? Miről beszélsz? - kérdezte félénken.
- Ah,már nem olyan nagy a szád mi? Inkább menj aludni,mert sérülésmentesen kell majd tovább adnom. - forgattam a szemeimet, mire lehajtotta a fejét és halkan szipogni kezdett. Fogalmam sincsen miért tettem ezekután azt amit tettem, de valahogy megtörtént. Szorosan magamhoz öleltem és belepusziltam a hajába.
- Ne haragudj...Érzéketlen vagyok! Sajnálom! - nem nagyon tudtam ezen kívűl mást mondani neki. Kezeivel ákarolta a nyakamat és húzott magához miközben könnyeivel áztatta a pólómat.
- Tici ez egy márkás ruha...- suttogtam a fülébe mire elhúzódott, megforgatta piros szemeit és felkuncogott.
- Eddig tartott a jófej Garcia. Felmegyek, fáradt vagyok... - ásított majd a lépcső felé baktatott.
- Viszek kaját meg innivalót! Szép álmokat! - kiáltottam utána. Ne kérdezzétek miért lettem kedves. Talán rájöttem hogy csak egy kislány aki nem vágyis másra mint szabadságra. Iskolába kellene járnia, de ezek után nem tudok megbízni benne.

TICI szemszöge
Megrázott amit Daniel mondott. Fogalmam sincs arról hogy ekkora bajban vagyok. Nyílván gondoltam hogy nem azért rabolt el, hogy két napig itt lakjak nàla, aztán hazaengedjen, de ez durva. Nem akarom hogy megöljenek. Sem azt hogy megerőszakoljanak, mert hogy én nem leszek ribi, ameddig van szabad akaratom az tuti. Felmentem a lépcsőn és fáradtan dőltem be az ágyba. Azonnal elnyomott az álom.
~~~~~~~~~~~
Hallottam egy kisebb zajt ami arra késztetett hogy nyissam ki a szememet. Daniel  halkan probálkozott azzal hogy letegye az éjjeliszekrényre a tálcát amin egy szendvics volt, kés és narancslé. Nem igazán jött be neki, ezért elmosolyodtam.
- Áh,szóval fent vagy. Szólhattál volna, azt hittem lemegy a nap mire leteszem ezt a tálcát. - nevette el magát amikor rám pillantott.
- Vicces voltàl.- röhögtem majd nyújtóztam egyet.
- Egyél,majd később jövök! - mosolyodott el majd telefonját nyomkodva kilépett az ajtón. Nem voltam éhes így bekapcsoltam a TV-t. Csak kapcsolgattam a csatornákon amikor az ablakból fura zajt hallottam. Kitakaróztam és felvettem az ágy mellett álló magassarkúmat.
- Van ott valaki? - kérdeztem hátra-hátra pillantgatva közben az ajtó felé is. Lassan közelítettem meg az üveget, egyszer elég volt hogy kirántottak rajta,köszi. Nem láttam senkit úgyhogy megrántottam a vállamat, és visszaigyekeztem az ágyba. Egy kicsit megfájdult a fejem, pont ott ahol bevertem még anno. Sóhajtva magamra húztam a takarót és lecsuktam a szememet.
**************************************
Két hét múlva

Nagyjából felépültem, és Daniel megengedte hogy legyen egy magántanárom. Ma jön először és nagyon izgatott vagyok. Nem mondanám magamat strébernek de szeretek tanulni. Alig várom hogy végre megint neki kezdjek.
- Egyébként meg tökre nem értem, híres énekes vagy, van pénzed! Egy csomót keresel! - vonta meg a vállát velem szemben Daniel.
- Aha, akarod mondani, voltam híres énekes ameddig el nem raboltál, ezzel elvéve a lehetőségemet a munkára. Szerinted éjszaka szökök el felvenni a dalaimat? Egyébként ez a rendőrség is...Semmire nem jó! Ha normálisan végeznék a dolgukat akkor már megtaláltak volna! - fújtattam majd fejjel a párnába estem. Csengettek Ő pedig felállt a helyéről.
- Ha te mondod... - sóhajtott és kinyitotta az ajtót.
- Jó napot! Carla Aya Perez vagyok! Én jelentkeztem a magántanár állásra... - mosolygott kedvesen egy vörös hajú lány.
- Aha. Jöjjön be. Lehetne hogy tegeződjünk? Nem lehet több 20-nál és én 24 vagyok. - kínosan felnevetett majd beletúrt tökéletes hajába.
- Persze, köszönöm! Egyébként 20  vagyok, tényleg és nem régen kezdtem ebbe a szakmába, mivel most fejeztem be a tanulmányaimat én is! - mondta a lány mialatt belépett a házba.
- De gondolom szeretnél megtudni rólam pár dolgot mielőtt belekezdek a tanításba... - kezdte Carla de Daniel félbeszakította.
- Nem szükséges, annyira nem érdekel. Egyetlen egy szabály van, az pedig az hogy sehova ne engedd el egyedül, és nem mehet ki a házból. - adott át egy lapot a vöröskének.
- Ezt nem igazán értem...