A Maffia Család

2x3.Bejegyzés

She Came Back To My Life

A másodpercek elillantak, én pedig mit sem törődve a többi emberrel hirtelen elindultam felé. Alig vártam hogy újra a karjaim között tarthassam, elsuttogjam neki hogy mennyire szeretem, hogy gyengéd csókot adhassak az ajkára...Félrelöktem mindenkit az utamból a következő pillanatban pedig a világ legszebb lánya már a kezemben volt. Dereka köré szorítottam a kezeimet, Ő pedig a hajamba túrt, és motyogott valamit amit nem értettem. A testünk között egy miliméter sem volt, teljesen egymáshoz simultunk.
- Mi a pokolért tartott ilyen sokáig hogy visszagyere? - suttogtam, még erősebben szorítva a törékeny testét az enyémhez.
- Annyira sajnálom Daniel... - éreztem a könnyeit a zakómon keresztül, de ez egyáltalán nem érdekelt. Mélyen magamba szívtam az illatát újra, a vanilia és a fahéj isteni keverékét, és gyengéd puszit adtam a hajába miközben az abból áradó eper illata megsemmisített. Nem haboztam tovább, kiadtam magamból, kimondtam azt ami több mint fél éve nyomta a szívemet.
- Sajnálom Tinci! Én...Szeretlek! - suttogtam a fülébe egy pillanatra sem elválva tőle.

I am sitting, eyes wide open and I got one thing stuck in my mind
Wondering if I dodged a bullet or just lost the love of my life?

Biztos voltam benne hogy ahogyan Taylor Swift is énekli, van aki ma éjjel sírva roskad össze a kanapéján a szerelme nevét ismételgetve. Aki ezután megpróbál majd tovább lépni ahogyan én is terveztem, és lesz akinek sikerülni is fog. De én...Én ma éjjel vagyok a legboldogabb. Mert én visszakaptam életem szerelmét.

Baby, baby, I feel crazy, up all night, all night and every day

Nem mondott semmit. Nem tagadom, megijedtem. Megijedtem hogy már nem érzi ugyanazt amit én. Lehunytam a szemem és csak magamba imádkoztam hozzá hogy csak meglepett legyen, és ne találja a szavakat. Bármit, csak ne...Ne mondja hogy nem szeret.
- Én is téged...Szeretlek, mindennél jobban... - suttogta, majd a sírást zokogás váltotta fel. Úgy éreztem magamat mintha egy tini sorozatban lennék. Itt állok, körbe vagyok véve szerelmes párokkal akik közül néhányan minket bámulnak, páran pedig egymáshoz simulva élvezik a társaságot. Abban a pillanatban jöttem rá hogy akármennyire is elfoglalt az ember, időt kell szánni a szeretteinkre. El kell mondani mit érzünk, mert lehet hogy csak egy alkalmunk van rá. Lehet hogy ez nehezebb mint hisszük, és könnyű mondani, de ha elszalasztjuk a lehetőséget, és nem kapunk másikat, életünk végéig azzal a tudattal kell élnünk hogy megtehettük volna, de inkább engedtük hogy had sodorja az ár a történéseket. Van amikor ezt kell tenni, de...Én többet nem bízok a véletlenre semmit.
- Megtalálom azokat a seggfejeket, és mindannyian könyörögni fognak a halálukért, ígérem... - suttogtam utoljára, majd elváltam tőle, és a gyönyörű mogyoróbarna szemeibe pillantottam. Itt van. Lassan lehajoltam hozzá, és a mézédes ajkait az enyéimhez érintettem. Annyira hiányzott ez az érzés.

I don't wanna live forever, 'cause I know I'll living in vain
And I don't wanna fit wherever
I just wanna keep calling your name until you come back home
I just wanna keep calling your name until you come back home

Abban a pillanatban viszont úgy éreztem hogy vele egy örökkévalóság sem lenne elég. Nyálasan hangzik, de minden alkalommal amikor a kezeim között tartom kellemes borzongás fut végig a gerincemen, és nem bírom elviselni a gondolatot hogy elveszítsem vagy hogy egyáltalán más rápillantson. Nem tudom leírni a boldogságot amit abban a pillanatban éreztem.
- Itt vagy! - kacagtam fel újra.
- Velem vagy... - suttogtam, majd megint egy szoros ölelésbe zártam.
- Veled vagyok... És veled is maradok... - mondta majd ellökött magától, és szenvedélyesen csókolni kezdett. Velem marad. Azt mondta, velem marad. Belemosolyogtam a csókba, és átfontam a karomat a dereka körül. Magamhoz húztam, Ő pedig lassan mozgatni kezdte a csípőjét. Csókolózva csatlakoztunk a táncoló tömeghez, amit közben szinte teljesen kizártunk.

Újra úgy éreztem hogy élek, és abban a pillanatban képes lettem volna megbocsájtani még Dom-nak is a baromsága miatt. Mert az számított egyedül, hogy él.
**************************************************************

Ahogyan beléptünk az ajtón, rátapasztottam az ajkaimat az övéire. Csak arra vágytam hogy letusolhassak és magamhoz ölelve aludhassak el, de egy pillanatra is nehéz volt elengedni, nem hogy zuhanyozni menni nélküle...
- Remélem nem zavarok meg senkit, de nem kellene minden héten más lánnyal hazaállítanod Daniel.-Mariposa idétlen vicce megzavarta a csókunkat. Felvontam egy szemöldökömet amikor elváltam Tinci ajkaitól, aki meghökkenten nézett a lányra.
- Minden héten? - kérdezett vissza szomorúsággal a szemében. Megölöm Posa-t.
- Csak hülyéskedik. Még csak meg sem öleltem senkit azóta...
- Megkérdezhetem hogy te ki vagy? - a lány kissé durván vágott közbe majd flegmán Ticire pillantott.
- Posa mutass egy kis tiszteletet felé, kérlek. - csattantam fel. A legkevésbé erre volt most szükségem.
- Hagyd csak Daniel...Martina. Martina Martinez. - nyújtotta felé a barátnőm a kezét. Mármint...A barátnőm. Igaz? Egy pillanatra eluralkodott rajtam a pánik, de mint mindig, most is akadály nélkül legyőztem. Posa egy hitetlen sóhajt hallatott, majd lassan kezet rázott vele.
- Nem úgy volt hogy te..?
- Én is azt hittem előszőr. De nem. - mosolyodott el kedvesen.
- Akármennyire is szeretném hallgatni a bájcsevejt, most elmegyek zuhanyozni. - ragadtam meg Tinci kezét, és magam után húzva a szobába, indultam el. Belöktem a gardróbba hogy keressen magának valamit, ameddig a fürdőben tevékenykedtem. Amilyen gyorsan tudtam, elvégeztem a tusolást, mert minél hamarabb a karjaim között akartam tartani. Kinyitottam az ajtót, és egyenesen beleugrottam az ágyba Martina mellé. Egy szürke pólómat viselte, ami nagy volt rá, de nagyon édesen állt neki. A derekánál fogva magamhoz húztam, és minden témát kerültem, tekintve hogy holnap is lesz nap.
- Jó éjszakát Tini...- motyogtam félálomba, Éreztem hogy még jobban magához húz, majd egy puszit ad az arcomra aztán elaludtam.
**************

Remélem tetszett!