A Maffia Család

8.rész Kórházasdi...

Szóval. Ott tarottam hogy csak ültem az ablakba igaz? Rájöttem hogy Marti  csak egy egyszerű kaland volt nekem, semmi más. Sőt, még csak annak sem mondható, mert nem feküdtem le vele. Ez az Garcia ,király vagy. Már késő este volt úgyhogy mentem kicsípni magam,hogy egyáltalán egy hozzám méltó csajszit találjak ma este. Mosolyogva álltam a tükörbe a hajamat igazítva amikor csörgött a telefonom. Dominik.
-Mi van? -Vettem fel flegmán az Iphonet majd folytattam a hajam beállítását.
-A Hercegnőd, akarom mondani Martina haldoklik Daniel Garcia!!! Műtőben van érted?! Lehet hogy MEG FOG HALNI! -Már szinte sírt a telefonban. Áh, ez lehangoló.
-Buliba akartam menni,nem zavar?
-Nem. GYERE IDE! HOZD AZT A KURVA KOTTÁT MEG A GITÁRT IS! -Arról beszélt...Amikor először megláttam Martut  szomorú volt. Én meg ugye egy lovag. Nem mintha most nem lennék az de akkor életcélom lett hogy felvidítsam. El kezdtem írni a Light Your Heart című dalomat.
-Jó,ott leszek. De nagyon megbánjátok hogy lehangoltátok az éjjelem. Pedig ma jól akartam érezni magam. -Sóhajtottam és bevágtam a durcát. Lecsaptam a telefont, előkaptam a bőröndöm, átmentem Martina szobájába majd elkezdtem bedobálni egy csomó cuccot. Ruhák, tusfürdő, tampo...állj,mivan?! Na jó, ezt majd Sarolta beviszi neki.
Felkaptam a folyosóról a gitárom, beszaladtam a luxusszobámba a kottáért és már indultam is a kórházba. Ahogy bekapcsoltam a rádiót...Tici új dala. Tök jó. Ez a szám mondjuk tetszett. Nem volt olyan borzalmas.
Ahogy ezt a számot elhallgattam rájöttem hogy Marti igazából egész jó előadó. De ettől még utálom. Nem azért vagyok itt hogy a védőangyala legyek, egyszerűen csak meg akartam óvni egyszer valamitől, de a tesója berágott, úgyhogy inkább hanyagolom ezeket az akciókat, és nem érdekel a csaj. Közben leparkoltam és kiszálltam a cuccokkal. Dominikot és a kétségbeesett bőgését már akkor meghallottam amikor beléptem az ajtón. Jesszus, milyen legjobb haverom van nekem?!
-Martika...Ne...ne haragudj...-Eskü,ez most Sarolta volt. A legnagyobb pókerarcomat bevetve sétáltam oda a síró pàroshoz és jobban szemügyre vettem őket.
-Ti összeilletek. -Mondtam kicsit jobbra döntve a fejem, mire ràmpillantottak.
-Anyád segge meg apám is, tudod? -Kérdezte egy pillanatra megnyugodva Dominik aztán folytatta az elkínzott orrfújást, amitől megfájdult a fülem.
-Nem tudom hogy mennyire illenek össze. Egyáltalán csinálták már? -Kérdeztem bizonytalanul vigyorogva, mire Domesz megint rám nézett.
-Költői kérdés voooolt! -Mondta teljes hangerővel. De ez inkább nyávogás volt. Mint amikor a cica nem kap meleg tejet,hanem inkább kidobják a hideg téli időjárásba. Hát, szép is lenne.
-Rohadj meg. -Suttogta Sarolta. Na, belendül!
-Tudtommal te lökted ki az ablakon a húgicádat,nem én,úgyhogy a helyedben kussolnék. Tényleg a zsaruk nem kérdezősködtek? -Húztam fel a szemöldököm. Ez a kérdés izgatott. Upsz, nem félre érteni.
-Ablakot pucolt...És megcsúszott...-Nyávogott a làny. Na jó,inkább átadom neki a macska szerepet, igazatok van, Dominikhoz nem méltó.
-Hát...Jó bénának nézhetik itt a kórházban. Egyébként Marti modell. Kell a jó egyensúly érzék ahhoz hogy ne forduljon fel miközben pörög,meg húsz centis sarkakban pózol a kamerának. Ez olyan mintha azt mondanád hogy a bálnák olyan magasra felrepülnek mint a verebek. Egyébkét szerintem amikor kiugranak a vízből,mennek olyan magasra, de nem vagyok benne biztos hogy ott vannak galambok, meg hogy azt repülésnek hívj...-Folytattam volna ám még az elméletem de megzavart hogy egy orvos jött ki a műtőből. Unottan ledobtam a lábam mellé a táskát, és keresztbe fontam magam előtt a kezeimet.
-Mr.Garcia, kérem, azok nem repülnek csak...-Most komolyan kioktat arról hogy a bálnák átszelik, meg izé...mit tudom én mit csinálnak a nyomoroncok a tenger felett?!
-Kit érdekel?! Hogy van Martici?! -állt fel hirtelen a testvére. Wáh, ebbe én is megszédültem bakker.
-Rohamosan romlik az állapota...Ha az elkövetkezendő 24 órában probléma adódik valószìnűleg agy,vagy-belső vérzése van. Ezt pontosan nem tudtuk kimutatni, de nem hiszem hogy felépül.
-Tehát? -kérdeztem unottan.
-Meghal. -jelentette ki-Be lehet menni hozzá,de ne zaklassák fel. -mondta és elment. Kedves.
-Bemegyek. -megfogtam a gitáromat és beindultam. Gépekre volt felkötve, és bármennyire leszarom, rossz érzés ezt látni...Ne kérdezzétek, rohamosan váltakoznak az érzelmeim. Lassan pengetni kezdtem a húrokat, és nagyon ügyeltem hogy egy hang se legyen hamis.
Folytattam a dalt annak ellenére hogy a keze megmoccant. Lehunytam a szemem, és csak jött a szöveg. Nem tudtam eddig befejezni, de most tökéletes lett!

on the wire just holding on
i’ll be the one when the walk is long
till the dark, yeah
till the dark falls
till the dark, yeah
till the dark falls..

A dal refrénjét még párszor elismételtem,majd azonnal leírtam a szöveget ami egyszer csak kipattant a fejemből.
-Ne...Dan...iel...-Marti beszélt álmában. Közelebb hajoltam hozzá.
-Itt vagyok...-Suttogtam, és gyengéd puszit nyomtam az ajkaira.
-MI VAN VELED EMBER?! -...hoppá