Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 2

Mikor felkeltem ugyan ott feküdtem, ahol elájultam. Mintha semmi se történt volna. Kicsit szédelegtem, de felálltam és indultam a kávézóba bár tudtam, hogy már rég elkéstem így inkább vissza fordultam és elindultam haza.

Mikor haza értem nem is csodálkoztam azon, hogy apám a kanapén fekszik részegen és nézi a tévét. Kikerülve őt bementem a mosdóba fürdeni. Miután letisztítottam a rám került piszkot magamköré tekertem egy törölközőt és bele néztem a tükörbe. Majdnem elsikítottam magam hiszen a tükörben egy vörös szemű lány nézett vissza rám. elkönyveltem annak, hogy csak a szemem szikrázik ám mikor apám elordította magát, (gyanítom elvágtam valamijét) ismeretlen vágy jött rám, felöltöztem és magamtól is megijedtem mikor villámgyorsan a nappaliba találtam magam.

Amint megláttam apám kezéből csörgedező vért oda ugrottam és valamien okból megnyaltam, mikor a vér ízét megéreztem többet akartam, bele martam a férfi kezébe és vadul ittam a vérét majd azon kaptam magam, hogy apám elájul riadtan ugrottam hátrébb majd végig néztem rajta. Kezén harapásom nyomát láttam, undorodtam magamtól, hogy ilyet tettem. Hirtelen felfutottam a szobámba elővettem egy lapot és egy tollat és írni kezdtem.

Apa!

Ha ezt olvasod én már nem leszek itt. Fogalmam sincs mi történ velem, veled és a családunkat, de én ezt nem bírom tovább. Elmegyek! Azt nem tudom hova, de már nem fogsz itthon találni. A kezeden lévő sebet én okoztam. Sajnálok mindent apa!

Lányod: Lucy

Amint kész lettem a sorokkal. Megfogam a táskám, pakoltam bele ruhákat, könyveket és a laptopom majd felvettem a hátamra és kisétáltam a szobámból. A földön fekvő férfi kezébe tettem a levelem majd felvettem a cipőm és az ajtóhoz mentem. Utoljára még visszanéztem lakhelyemre, ahol 17 évemet töltöttem majd kiléptem az ajtón és becsuktam azt és elindultam az országúton. Valamiért lábaim a közelben lévő kisváros Forks felé vittek.

Mikor megláttam a város nevét viselő táblát elindultam az erdőbe hiszen senki nem adna szállást egy vörös szemű lánynak így úgy gondoltam talán az erdő mélyén távol az emberektől le tudok pihenni valahol. Hosszú órák és gyaloglás után észrevettem egy kisebb barlangot, ahova be is mentem. Mivel nem találtam benne semmit és senkit, aki veszélyt jelentene számomra kialakítottam a hozott ruháimból egy kisebb ágyat. Igaz nem volt túl meleg, de legalább nem a földön töltöttem éjszakámat. Behunytam a szemem és elaludtam annak reményében, hogy holnapi napom valamivel könnyebb lesz, mint a mai nap.