Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 24

Mikor beértünk a teremben és megláttam azt a sok embert akik a torna teremben nyomorogtak hirtelen megbántam, hogy hallgattam a bátyámra.

-Emmett én ezt nem akarom, meggondoltam magam. -kezdtem hátrálni.

-Hé, kislány ennyitől megijedsz? Hol van az a Lucy, aki bátran szembe mert nézni egy vadásszal? Ami megmentette Bellát? -fordult felém.

-De ez teljesen más helyzet, ott nem volt más csak mi és ő nem ember volt. -kerestem kétesbeesetten kifogásokat.

-Egyet táncolsz velem és ha szeretnéd utána ki mehetsz. Rendben? Csak engedd, hogy én irányítsak. -állt meg és maga felé fordított.

-Rendben de ha bármi baj történik nem az én hibám lesz. -fogtam meg a vállát.

Emmett a lábamat az övére rakva óvatosan elkezdett táncolni és értelemszerűen így engem is irányítva táncoltunk. Sose hittem volna, hogy én fél lábbal tudok majd táncolni, de ez a nap is megtörtént. A háttérben az egyik kedvenc zeném szólt így halkan elkezdtem énekelni amint a bátyám csak mosolygott.

Mikor végtért a zene, a bátyám talpra állított, oda adta a mankóim, és a szemembe nézett.

-Szeretnél maradni vagy inkább kimész? -kérdezte.

-Szerintem még kicsit maradok, de te menj nyugodtan Rosalieval táncolni én leülök valahova, ahol nem vagyok útban

-Rendben kislány, köszönöm a táncot. -mosolygott rám.

-Én köszönöm, soha nem hittem, hogy így táncolni fogok. -vigyorogtam. -Na menj a barátnőd már vár.

Emmett egy utolsó gyors pillantást vetett rám majd elindult barátnője felé, hogy vele is táncoljon egyet. Én megfordultam és elkezdtem kutakodni egy olyan hely után, ahol kevesen vannak és nem is látnak. Észrevettem egy hátsó kijáratot és ahogy láttam senki se szándékozik arra menni így arra bicegtem. Kint amit láttam az egyszerűen gyönyörű volt, egy kivilágított pavilon és mellette az árnyékban padok. Az egyik árnyéban álló padot kinéztem magamnak, oda ballagtam és leültem rá majd az eget kezdtem el kémlelni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de abban biztos voltam, hogy sok mikor halk lépteket hallottam közeledni, ám azt megtudtam állítani, hogy egyik se fogadott testvéreimé vagy az ember lányé.

Egy szerelme pár lépett ki a hidegbe, körbe néztek, hogy van e valaki kint rajtuk kint majd, amikor megállapították, hogy nincs elkezdtek csókolózni. Ezek szerint jól álcáztam magam. Mivel nem akartam őket zavarni halkan felálltam, és elkezdtem halkan az erdő felé haladni, nehogy azt higgyék amikor meglátnak, hogy kukkoltam őket.

Nem értettem miért, de az iskola nem volt elkerítve az erdőtől így könnyen be tudtam olvadni a fák közé, találtam egy alacsonyabb fát, ahova feltoltam magam és stabilan ráültem az egyik ágra a mankóim pedig lent hagytam a földön, hogyha esetleg keresni kezdenek lássák, hogy nem vesztem el.

A fa törzsének döntöttem a fejem és úgy néztem fel az égre, ahol a hold gyönyörűen kilátszódott a csillagok mellett, ezt csodáltam egészen addig amíg közeledő léptekre fel nem kaptam a fejem. 

Sziasztok.

Elhoztam az új részt. Remélem tetszett, ha igen jelezzétek.

Közben hoztam egy ön promót is.

A profilomnál találtok egy másik történetet, ha van kedvetek olvassatok bele és ha tetszik jelezzétek kérek, hogy tudjam érdemes e folytatni.

Nemsokára hozom a kövi részt addig is puszi mindenkinek.