Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 3

Reggel arra keltem, hogy nagyon fázok. Felültem, körbe néztem. Először azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de rájöttem, hogy ez a csúf valóság. egyedül maradtam, nem tudtam pontosan hol vagyok csak azt, hogy a város neve Forks.

Egyszer csak halk hangokat hallottam mintha turisták lettek volna. Hirtelen elkezdett kaparni a torkom és úgy éreztem mindenképpen vért kell innom. Mikor véletlen az egyik turista megbotlott és a lábát felhorzsolta a földet kellett kaparnom, hogy ne támadjak azonnal a férfira. Ez egy ideig hatásos volt míg közelebb nem értek. Itt már nem tudtam türtőztetni vágyaim Vissza dobáltam mindent a táskámba és csöndben az emberek közelébe merészkedtem.

Már majdnem neki ugrottam volna a sebesült mikor egy kéz visszarántott a pólómnál fogva ezzel megakadályozva a támadásom. Kapálóztam, próbáltam szabadulni, de a kéz tulajdonosan olyan erősen tartott hiába próbálkoztam nem sikerült szabadulnom.

Mikor az erőben sétáló emberek elég messze kerültek tőlünk a kéz tulajdonosa elengedett én pedig a földre zuhantam. Amin felnéztem muszáj volt megszólalnom.

-Hé, ezt most miért? Éhes vagyok! -morogtam.

-Nem szabad embereken táplálkoznunk. -suttogta.

-De éhezek! -válaszolta.

-Elhiszem hisz újszülött vagy. De nem engedem, hogy embereket harapj meg.

-Azt se tudom ki vagy! Nem mondhatod meg mit csináljak.

-Igaz tényleg nem tudod ki vagyok tehát be is mutatkoznék. A nevem Edward Cullen üdv. -mondta ezek szerint Edward.

-Értem. Te mit keresel itt? És mi vagy illetve én mi vagyok? -kezdtem el pánikolni.

-Nyugalom kislány. Vámpír vagyok ahogy te is és éppen vadászok a családommal. Tudod mi csak állati vérrel táplálkozunk. Nem fogyasztunk emberi vért. -magyarázta.

-Éhes vagyok Cullen adj vért! -kérleltem.

-Jól van, de először mond el a neved. -fogta meg a vállam.

-A nevem Lucy Parker. -válaszoltam.

-Jól van Lucy most közelebb megyünk a családomhoz ott több az állat és megtanítalak vadászni. -fogta meg a kezem és felhúzott a földről. - A táskád pedig elveszem mert ezzel nehéz lesz enni.

-Mennyit kell sétálnunk? -kérdeztem.

-Gyere. Nem sokat. -megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.

Mentünk és mentünk míg hangokat el nem kezdtem hallani, itt a kezemet fogó fiú elengedett és intett, hogy kövessem. Mentem utána míg 6 alak nem tűnt fel a láthatáron.

-Edward! Végre itt vagy. Már mindenhol kerestünk. -boldogan szökkent oda a fiúhoz egy pici fekete hajú lányka.

-Jól van Alice itt vagyok csak meg kellett mentenem néhány turistát egy újszülöttől. - állt el előlem így mind a hat szempár rám szegeződött. -Srácok ő itt Lucy Parker, az újszülött akiről beszélek...