Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 20

Jasper szemszöge

Itt állok a mosdó ajtó előtt és várom, hogy a lányok végre végezzenek. Bár kezd kicsit már gyanús lenni, hogy már majdnem 10 perce bent vannak. Elkezdtem hátrálni Alice felé, hogy szóljak neki nézze meg mi van a lányokkal persze közben végig az ajtót kémleltem.

-Alice nem néznéd meg légyszi mi van a lányokkal? Már több mint 10 perce bent vannak. -kérdeztem a barátnőmet.

-De persze megnézem. Te addig vigyázza a cuccainkra. -ültetett le a csomagjaink mellett lévő műanyag székre és elindult a mosdók felé.

Nem telt bele 2 perc máris futva közeledett felém. Amint elém ért felállított és át ölelt.

-Bella megszökött Lucy pedig utána ment. Tudom hol vannak, de a többieknek is muszáj itt lenniük. -suttogta a fülembe.

Megmondom nektek én tényleg aggódtam. Nem ám Belláért hanem a legjobb barátomért. Igaz erősnek mutatja magát, de tudom, hogy fél és szeretetre vágyik. Nem tudom miért vetette be magát ebbe az öngyilkos feladatba, de kétlem, hogy Bella miatt. Várhattunk még olyan fél órát amikor a többiek leszálltak a repülőről és amint észrevettek minket egyből oda rohantak hozzánk.

-Hol van Bella? -kérdezte egyből Edward és szeme ide oda cikázott keresve a barátnőjét.

-Elszökött. -suttogtam.

-HOGY MIVAN? -kérdezte majdnem ordítva, de amint észrevette, hogy mindenki minket néz azonnal lejjebb vette a hangerőt.

-Mondom elszökött, de mielőtt megint kiakadnál tesó előtte elmondom, hogy Lucy utána ment. -mondta a barátnőm és próbálta lenyugtatni ideges fivérünket.

-Jó, bízok Lucyban tudom, hogy meg tudja védeni Bellát. -suttogta.

Mint kimondta jelzett a telefonja, hogy valaki üzent neki. Elő véve a telefonját, rápillantott és újra felment benne a pumpa.

-Sietnünk kell. Valami baj van. Lucy most üzente, hogy SOS, Alice hol vannak? -Kérdezte Edward.

-Valahol van itt egy balett terem, Lucy itt van, ami azt jelenti Bella is. -válaszolt Alice.

-Akkor mit keresünk még itt?!- indult el Edward.

Emmett gyorsan szerzett egy autót, abba beledobáltuk a cuccaink és amilyen gyorsan csak tudtunk, teljes gázzal indultunk a balett terem felé.

Mikor oda értünk, a motor le se állt, de már pattantunk ki a kocsiból és betörve az ajtót, követve a hangokat besiettünk a terembe. Ami ott fogadott azt soha nem fogom elfelejteni.

James épp az egyik tükör darabbal vágott egy jó mély sebet Lucy majdnem élettelen testében. Emmettel lerángattuk róla, tüzet gyújtottam és közös erővel szét téptünk Jamest és elégettük. Amint megbizonyosodtam róla, hogy a férfi összes testrésze már elégett egyből a legjobb barátomhoz futottam és mellé térdelve kezdtem el felmérni a sebeit. Lerángattam róla a pulcsiját és felhajtottam a pólóját, hogy lássam a hasát ért károkat. Azok a mély fekete csíkok soha nem fognak kimenni a fejemből.

Levettem a pólóm és azzal valamennyire próbáltam elszorítani a vérzést, míg a nagydarab bátyám a mentőket tárcsázta.

-Jasper. -kezdte halkan. - Köszönöm, hogy befogadtatok és hogy mindenben segítettél nekem, vagyis, hogy a legjobb barátomnak tudhattalak téged. -suttogta és a keze közé fogta az arcom.

-Ne mond ezt Lucy. -néztem a szemébe és egy könnycsepp leszaladt az arcomon. -Nem fogsz meghalni. Csak figyelj a hangomra.

-Jasper. Én meg fogok halni. Már annyi mindenen mentem keresztül. -suttogta.

-Ne mond ezt! Nem hagyhatsz itt, nem veszíthetlek el. Csak figyelj a hangomra és nehogy lecsukd a szemedet. Kérlek Lucy. -kezdem el komolyan pánikolni.

-Köszönöm, hogy befogadtatok engem a családotokba. -simogatta az arcom.

-Kérlek Lucy ne mond ezt. Nem fogsz meghalni. Még annyi mindent kell megmutatnom neked. Ne csináld ezt velem. -sírtam el magam.

-Olyan álmos vagyok. -mondta alig hallhatóan.

-Bírd még ki egy kicsit! Itt vannak a mentők.

-Köszönök mindent Jasper. -suttogta és lehunyta csodás szemeit.

Ijedten Carlisle után kiabáltam, aki még mindig Bellával foglalkozott. Majd a következő pillanatban, bejöttek a mentők. Egy hordágyhoz erősítették Lucyt majd berakták a mentő aputóban.

-Ki akar jönni vele? -kérdezte a mentő én pedig egyből bepattantam mellé a kocsiba és megfogtam a lány kezét.

Tompán hallottam, hogy apám az egyik mentősnek mondja, hogy Lucyt majd ő kezeli és hogy várják meg őt. Gondolom nem akartam, hogy egy ember vizsgáljon egy vámpírt.

Becsukták a mentő hátulját és elindultunk a kórház felé.

-Minden rendben lesz kislány. -pusziltam meg a legjobb barátom kezét és ez után csöndben ültem egészen a kórházig, ahol muszáj volt őt elengednem. Éppen utána akartam menni, de apám elém állt.

-Minden rendben lesz Jasper. Bízz bennem, holnap már beszélhetsz is vele. -monda és a menősök után sietett majd a lány körtermébe.

Leültem a folyosóra és vártam.

-Tarts ki kislány. Tudom, hogy képes vagy rá. -mondtam alig hallhatóan.

Sziasztok.

Tudom régen volt rész, de sok dolgom volt.

Most viszont itt van és remélem tetszett.

Remélhetőleg még hétvégén hozok minimum egy részt addig is jó szórakozást.

Puszi: Író