Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 31

-„Mi olyan érdekes rajtam?"

Carlisle lassan felállt a kanapéról, amin ült és elém állt. Sejtettem, hogy valami bajt csináltam, de így vissza gondolva mára szerintem nem csináltam semmi galibát. Legalábbis nem tudok róla.

-Lucy, tudod, hogy szeretünk, de sajnos azt kell mondanom, hogy el kell menned hisz nagy fenyegetést jelentesz a számunkra. -mondta egyenesen a szemeimbe nézve.

Először azt hittem, hogy ez valami poén, vártam, hogy kiröhögnek engem, de nem történt meg. Igaz, hogy vámpír vagyok, de érzetem, hogy az arcomon lefolyik egy könnycsepp.

-M...mit csináltam? -akadozott meg a hangom.

-Biztos infókból tudjuk, hogy el szeretnéd pusztítani a családunk. -lépett hátrébb mintha félne tőlem.

-Ki mondta ezt? - suttogtam.

-Nem mondhatom el. -válaszolta.

-Hát rendben, ha ti így gondoljátok akkor elmegyek, de tudjátok meg, hogy imádtam hozzátok tartozni, nem viszem el semmimet. Rosalie, Alice ha valami tetszik a ruháim közül nyugodtan használjátok, a suliból pedig kiiratkozok, hogy ne is lássatok. Ha pedig kiderítem ki mondta ezt nem érdekel, hogy ember vagy állat, de letépem a fejét. -az arcomon hullottak le a könnyek, de mégis mosolyogtam, ami miatt lehet kicsit pszichopatának tűntem, de nem érdekelt.

Felvettem a csizmám, még egyszer utoljára visszanéztem a volt családomra. Kinyitottam az ajtót, kiléptem rajta és befutottam az erdőbe, távol a háztól. Amikor már biztos távolba voltam, kerestem egy sziklát és felmásztam a tetejére, leültem és ott eredtek el a könnyeim.

Azt hittem amikor a családhoz kerültem, hogy megtaláltam a boldogságom ellenben itt bőgők, mint valami kisgyerek, akinek elvették a játék autóját. Mostantól el fogom rejteni az érzéseim, nem követem el megint ugyan azt a hibát. Bunkó leszek és kegyetlen ezen már nem változtathat senki. Támadt egy olyan elvetemült ötletem, hogy a farkasok határára lépek és akkor szét tépnek, de végül ezt az ötletet elvetettem, hisz még valameddig élni szeretnék.

Letöröltem a könnyeim, és elindultam a határvonal felé. Amint oda értem az egyik lábam átraktam rajta és már ekkor meghallottam, hogy sokan jönnek felém, amiből azt feltételeztem, hogy ide csődítettem az egész falkát. Pont ez is volt a tervem, tárgyalni akartam velük. Visszaléptem a vámpírok területére és átnéztem a túl oldalra. Ott állhatott vagy 10 farkas, hát őszintén megmondom kevesebbre számítottam. Mind vigyorgott és morgott rám kivéve a szürke farkast, akivel ma beszéltem.

-Nyugalom, nem akarok bántani, tárgyalni jöttem. Ki az Alfa? - néztem végig a falkán.

Az egyik farkas elment, valószínűleg vissza változni és mint sejtettem valóban egy férfi tért vissza. Nem viselt túl sok mindent csak egy nadrágot, gondolom mert ha a teljes ruházatot cipelnék a szájukba az elég kellemetlen lenne.

-Miben segíthetünk? - kérdezte tisztes távolságban.

-A nevem Lucy Parker és engedélyt szeretnék kérni arra, hogy átkeljek a területeteken. Nincs semmi hátsó szándékom, csupán el akarok húzni innen.

A farkasok össze néztek és bele egyezően egyszerre bólintottak.

-Rendben, az engedélyt megadjuk, de kérlek minél hamarabb hagyd el a területünk.

-Ez természetese. -léptem át a határvonalat.

-De a biztonság kedvéért én elkísérlek. - állt mellém és visszanézett a falkájára. -Mehet mindenki a dolgára.

A falka többi tagja elment ő pedig visszanézett rám.

-Mehetünk. -mosolygott.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy átkelhetek itt, el sem tudom mondani mennyi mindent jelent ez most nekem. -mondtam mellette sétálva.

-Megkérdezhetem, hogy mi történt? -kérdezte.

-Tudod, nem értem miért bízok benned. De a családom, akik befogadtak, elküldtek mondván arra, hogy veszélyt jelentük a számukra pedig azt se tudom mit csináltam. Érted? Annyira boldog voltam ott erre csak kitagadnak minden magyarázat nélkül.

-Teljesen meg tudom érteni a helyzeted. Én is ezt csináltam volna helyetted. Ó elfelejtettem említeni. A nevem Sam. -mosolygott rám.

-Most azt tervezem, hogy kikapcsolom az érzéseim, és hogy hova megyek? Őszintén nem tudom, nincs hol laknom.

-Figyelj, ha szeretnél bent az erdőben van egy régi ház, ha azt kicsit felpofozod nyugodtan lakhatsz ott, nekünk nem okozol gondot. Beszéltem a falkámmal és mindenki bele ment, hogy itt maradhass, de a vadászatot azt kérlek ne közölünk old meg.

-Ez alap, de ugye nem baj, hogy ha néhány hétig egyedül leszek és csak néha jelentkezem közöttetek? Tudod biztos mindenkit zavar majd, hogy egy vámpír mászkál közöttetek.

-Rendben, és semmi baj, ha egyedül maradsz. Kell neked a magány. De néha küldj valami jelet, hogy még élsz. Tudod, hogy ne kelljen téged elásni. – kuncogott és még halványan és is elmosolyodtam.

Egészen a házig kísért, mint mondta le volt robbanva, de egy hét alatt szerintem ujjá építem. Bent volt egy ágy, egy kisebb konyha és mosdó, csak az alap dolgok. Át vizsgáltam az egész kócerájt és megállapítottam, hogy helyre hozható.

El se tudom mondani mennyit köszönhetek a farkasoknak.