Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 7

Míg a többiek a dolgaikat intézték és míg Edwardék kettesben voltak én a szobámban ültem és a laptopon kerestem olyan munkát, amit otthonról is tudok csinálni. Nagyon nagy szerencsém volt hiszen találtam egy írói állást, amit otthonról is tudok csinálni laptopon és vissza kell küldeném emailben. És amúgy jó árat is fizetnek értem. Miután jelentkeztem a munkára és szerencsére fel is vettek elővettem a könyvem, lefeküdtem az ágyra él elmerültem a könyvem világában.

Mikor éppen a történet közepén jártam berontott az valaki a szobámba. És nem más volt, mint a legjobb barátom.

-Na? Hogy vagy? -kérdezte és leült mellém az ágyra.

-Nem támadtam senkire amíg távol voltatok, sőt képzeld el találtam munkát, amit itthonról is csinálhatok. -meséltem neki izgatottan ő pedig mosolyogva hallgatott-

-Örülök, hogy vére boldog vagy. -ölelt át.

-Őszintén Jasper, én úgy érzem életemben először most érzem boldognak magam. De ugye senkit nem bántottam meg azzal, hogy nem szólaltam meg? Szeretnék néma maradni amikor itt a lány. Nem akarok neki ugrani.

-Szerintem nem fog senkit se zavarni. Fő a biztonság neked és neki is. De most, ha minden igaz haza ment, úgyhogy van kedved lejönni közénk?

-Szívesen. -mosolyogtam rá.

Lementünk a nappaliban, ahol éppen a család összes tagja egymással beszélgettek és még vakami feltűnt, hogy nem csak mi vagyunk itthon, hanem itt az emberlány is.

-Nem úgy volt, hogy hazament? -kérdeztem idegesen a mellettem álló szőke fiút.

-Én úgy tudtam, hogy Edward haza vitte. -nézte az embert, akinek feltűnt, hogy nagyon bámuljuk és felénk fordult. -Mindjárt megkérdezem.

Leültettet a kanapé legtávolabbi részére és megszólalt.

-Edward, hogyhogy visszahoztad?

-Hát fivérem, közösen döntöttünk azon, hogy Bella ma itt alszik. Hogy picit hozzánk szokjon. -mosolygott a szőke fiúra, aki előttem állt takarva az ember elől.

-És esetleg ránk vagy rá nem gondoltatok volna? -mutatott rám.

-Gondoltam rá. Azt hittem jó ötlet. Tudod kicsi gyakorlás, hogy ne támadjon emberre.

-És arra nem gondoltál, hogy éhes? És ide hoztál neki egy isteni illatú embert?

-Tudom, hogy bírni fogja. Hiszen itt vagy mellette te.

-Hülye ötlet volt. Akarom mondani, Bella ha megbocsátasz én elvinném vadászni az új családtagunk.-kezdett az ajtó felé húzni.

Amint kiértem az ajtón felé fordult és így szólalt.

-Oké Lucy megtanítalak vadászni....