Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 21

Lucy szemszöge

Idegesítő csipogásra keltem, és valami volt a számon.

-Gondolom kórházban vagyok. -mondtam magamban.

Érzetem, hogy valaki fogja a kezem. Minden erőmmel próbáltam kinyitni a szemem vagy megszorítani az illető kezét, hogy tudja magamhoz tértem, de egyszerűen nem ment. Túl gyenge voltam. Amíg próbáltam úrrá lenni a testemen halk beszélgetésre lettem figyelmes.

-Mikor ébred fel végre Carlisle? – kérdezte egy fiú...talán Jasper?

-Nemsoká fel kell kelnie. Nyugalom. Lucy erős lány, fel fog kelni. -válaszolt egy másik személy.

-Remélem Carlisle. – szorított aprót a kezemen a legjobb barátom.

Reménykedtem, hogy valahol a közelben lehet gondolatolvasó bátyám hátha meghallja a gondolataim és tud szólni a szobában lévő személyeknek, hogy a tudattomnál vagyok és hallom őket.

Hirtelen valaki becsapta az ajtót és oda jött mellénk, ha jól hallottam.

-Van egy jó hírem neked Jasper, ami persze nekünk is jó hír. Hallom Lucy gondolatait, azaz magánál van. -hallottam meg bronz hajó bátyám hangját.

Amint ez meghallotta a kezemet szorító személy elkezdett hozzám beszélni én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljön legalább az ujjaim és a szemem kinyitni.

ÉS a próbálkozásom sikeres volt. A kezemet szorító személy testérszén aprót szorítottam és igaz lassan, de sikerült kinyitnom a szemem.

Résnyire nyitott szemem egyből vissza is zártam, hiszen a lámpa erős fénye kiégette a retinám. Elkezdtem nyöszögni hátha valaki megérti, hogy kapcsolják le a lámpát. Szerencsére értették és a zavaró tényező fény el is tűnt így íriszeim újra kinyitottam.

Az első, amit észrevettem a legjobb barátom aggódó tekintette, majd ahogy a fejem óvatosan arrébb döntöttem megláttam Edwardot és Carlislet. Próbáltam beszélni, de a lélegeztető gép miatt nehezen sikerült. Fogadott apám az ágyam mellett lévő műszerekhez lépett, valamit nyomkodott rajtuk majd felém fordult és óvatosan eltávolította rólam az arcomon lévő műszert.

-Hogy vagy Lucy? -kérdezte a szobában lévő legidősebb vámpír.

-Fáj mindenem ezen kívül szuperül. -válaszoltam, de a hangom alig lehetett hallani.

-Hozok vizet. -engedte el a kezem szorongató Jasper és kisietett az ajtón.

Kb 1 perccel később visszatért egy pohár vízzel és benne egy szívó szálal majd mellém lépett és megitatott.

-Jobb már? -kérdezte és a poharat az ágyam mellet lévő szekrényre rakta.

- Igen, köszönöm. -próbáltam megsimogatni az arcát, de a kezemben lévő infúzió miatt inkább visszaraktam a kezem az eredeti helyére.

-Ne nagyon mozogj még. Igaz a sebeid begyógyultak, hisz vámpír vagy de súlyos sérüléseid miatt még egy darabig fájdalmaid lesznek. -mondta nekem a szőke hajú orvos.

-Ja és jut eszembe kislány a mű lábad James eltörte, szóval nem tudom mennyi idő amíg szerzünk újat. Addig választhatsz vagy kerekes szék, vagy mankó. -tájékoztatott a legjobb barátom. Most vettem észre, hogy már a bronz hajú bátyám. Gondolom Bella még a kórházban tartózkodott és Edward a szerelme mellett akart lenni.

-Inkább a mankót választom, a szék hogy is mondjam, megalázó. -magyaráztam.

-Ahogy szeretnéd. -mosolygott rám Carlisle.

-Bella, hogy van? -sose gondoltam volna, hogy iránta érdeklődök.

-Hála neked nem szenvedett életveszélyes sebeket, csak pár mélyebb varrást kellett rajta ejtenem. A támadás nagyját te kaptad. -magyarázta az orvos.

Sziasztok.

Tudom rég volt rész, de sok dolgom volt. ÉS azt is tudom, hogy ez a rész nem lett a legjobb de azért remélem tetszett.

Várom a visszajelzéseket, hogy tetszett e nektek.

Nemsokára jön a kövi rész.

Addig is puszi mindenkinek.