Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 29

A vetítő tábláról eltűnt a járat neve így tudtuk, hogy biztonságban megérkeztek a többiek és ez be is bizonyosodott amikor megláttam Alicet, Edwardot és Bellát amint felénk közelednek. Alice egyből Jasperhez futott és agyon ölelgették egymást amíg bronz hajú bátyám és Bella a többi családtagunkat ölelgette végig, Edward még engem is megölelt de az emberlány annyira félt tőlem, hogy csak intett nekem én pedig csak bólintottam. Haza felé vettük az irányt és a kocsiba a megszokott párral utaztam, az út alatt Alice Jaspernek mesélte mi történt Olaszországban én pedig az ablakon néztem kifelé.

Otthon kiszálltam a kocsiból és felszaladtam a szobámba amit úgy tűnik újra befoglalhattam, hiszen Edward nem tervezik elköltözni akkor mi se fogunk. A cuccaim újra kipakoltam és a szobám ugyan úgy állt, mint mielőtt elmentünk innen.

Az este ez után ugyan olyan eseménytelenül telt mint mindig azzal a kivétellel, hogy elmentem vadászni hiszen holnap iskola és nem akartam éhesen emberek közé menni. Az erőbe velem Rosalie és Emmett, akikkel vadászat után remekül szórakoztam. Rosalie-nak egy csomószor kellett rászólnia barátjára hiszen az nem bírta türtőztetni az erejét így random sziklákat rugdosott, a kettejük civakodását pedig én vidáman figyeltem. Ekkor éreztem azt, hogy megint összeállt a család.

Másnap ugyan olyan élet kedvel léptem be az iskolába, mint minden tini, már azon gondolkodtam, hogy csinálok valami balhét, de utána rájöttem, hogy kicsit erős vagyok szóval, ha felrúgom a kukát akkor a kuka átmegy a falon, a javítási költségeket pedig nem akartam fizetni. Így végig kellett ülnöm minden egyes nyamvadt órát, amit a mai napra beraktak. Ebéd szünetben terveztem, hogy megírom a házim hiszen min a suliba alig szoktunk beszélgetni ebédnél, de valaki megzavarta a tervem. Hiszen Bella valamiért természetesnek érezte azt, hogy párja mellett foglaljon helyet a mi asztalunknál ráadásul az én helyemen hiszen ebédlé Edward mellett szoktam ülni.

Legszívesebben leüvöltöttem volna a csaj fejét, de vettem egy nagy levegőt és inkább vissza fogtam magam és leültem Jasper mellé az asztal szélére és bele haraptam az ebédnek szánt almámnak aminek természetesen nem éreztem az ízét, és a csaj folyamatos pofázása miatt nem tudtam megírni a házim így ez is otthonra maradt, reménykedtem benne, hogy ma nem akar átjönni hozzánk mert akkor isten bizony leverem szegényt nem érdekel, hogy Edward a pasija.

Suli után mindenki bepattant a saját kocsijába és elindultunk haza, miután megírtam a házimat úgy döntöttem elmegyek egyet kirándulni, hogy hadd legyek már kicsit egyedül is. Így hát elindultam az erdőbe és egészen a határvonalig sétáltam, ott kinéztem egy szimpatikus fát a mi oldalunkon, felmásztam rá és arról néztem a tájat egészen addig amíg valami halk neszre fel nem kaptam a fejem.