Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 36

Rosalie szemszöge

Jasper ahogy ígérte reggel elvezetett engem a farkasok területéig pontosan oda, ahonnan rá lehetett látni a számunkra ismeretlen házra. Ígéretét betartva testvérem haza ment én pedig közelebb merészkedtem, hiszen a házban mozgást láttam. Nem sokkal később egy emberi alak jött ki a ház ajtaján és felém lassan felém közeledett, végig engem fürkészett vörös szemivel. Egyszerűen nem hittem a szememnek kit láttam magam előtt.

-Lucy. - suttogtam.

-Szia Rosalie. -üdvözölt engem flegmán. Meg is értem miért nem a legkedvesebb fogadtatást kaptam, hiszen konkrét kidobták a házból én pedig semmit se tehettem ellene.

-Te mit keresel a farkasok területén? -kérdeztem, hiszen nem tudtam elhinni, hogy ő vámpír és miért nem támadják őt meg.

-Tudod, miután ti kiraktatok ők engem befogadtak és mára már „falkatag" vagyok. -vázolta fel nekem a jelenlegi életét, végig a szemembe nézve.

-Értem, figyelj én végig tudtam, hogy nem igaz, amit rólad mondtak amikor konkrét apám kidobott. Tudom, hogy te sose tennél ilyet velünk, soha nem jelentenél ránk veszélyt. -magyaráztam.

-Mégis csöndben hallgattál amikor kidobtak és azóta se tudom ki volt az a ribanc, aki ezt hazudta. -ezek szerint még mindig nem jött rá, hogy a kis Bellácska műve az egész.

-Én tudom, és kérlek hidd el, hogy én nem hittem nekik. Csak tudod, attól féltem, hogy ha bele szólok én is repülök otthonról és Emmett szakít velem. -magyaráztam kétségbe esetten.

-Figyelj inkább gyere be hozzám, oké, hogy a ti területeken vagy de bármelyik pillanatban itt lehet a falka, hozzám pedig soha senki sem szokott bejönni. -nyújtottam felém a kezét, hogy megvédjen, ha esetleg valaki megtámadnak engem és behúzott a házba és kulcsra zárta az ajtót.

Körbe néztem és megmondom őszintén nagyon tetszett, amit láttam, a házban a fehér és a fekete színek domináltak, egyszerű bútordarabok voltak, de mégis olyan összképet alkottak, hogy az állam is leesett.

-Tetszik a berendezés, csodálatos házad van. -dicsértem meg a lakhelyét.

-Köszi, én csináltam és a farkasok segítettek pakolni. -ült le az egyik bárszékére és vele szemben helyet foglaltam egy ugyan olyan széken.

-Folytatva a kinti beszélgetést, hiszel nekem ugye? -néztem a szemébe.

-Hiszek neked Rose. És köszönöm, hogy ide jöttél megmagyarázni a te álláspontodat. -mosolyogott rám elém léptett és megölelt. Először meglepődtem, de lassan átöleltem. Rég kaptam ölelést bárkitől így nagyon jól esett a cselekedete.

-Na és mutasd magad. -toltam hátrébb és végig nézhessek rajta. -Sokat változtál az utolsó találkozásunk óta. -pörgettem meg és a szemem megakadt a kezén lévő fekete kígyón.

-Te semmit se változtál, még mindig olyan gyönyörű vagy mint voltál. -mosolygott rám, ha pedig ember lettem volna rég elpirultam volna, jól esett a dicsérete.

-Állati ez a tetkó, hozzád illik. -nézegettem a kezét.

-Köszi, nem bántam meg, hogy megcsináltattam. Mit szólsz a hajamhoz? -kérdezte.

-Jól áll neked a fekete, igazán megváltoztál. -öleltem át megint.

-Figyelj, lehet róla szó, hogy közöttünk marad, ami itt történik és nem mondod el, hogy itt lakok. -komolyodott meg egy pillanatra és én egyből megértettem miért kérte ezt. Nem akarja, hogy a családom többi tagja tudja, hogy még mindig a közelünkben tartózkodik.

-Ez csak természetes, ígérem nem mondom el senkinek, sőt még gondolni se gondolok rá Edward közelében. -tettem a szívemre a kezem.

-Köszönöm. -mosolyogott rám. -Figyelj van kedved itt tölteni a délelőttöt? Vagy nagyon sietsz haza?

-Igazából várnak otthon, de sokkal jobb itt lenni, távol a kis Bellától plusz be kell pótolnunk az elmúlt hónapokat. Egész délelőtt veled leszek. -öleltem át a vállát és nevetve leültünk a kanapéra beszélgetni.

Sok mindenről beszélgettünk például kibeszéltük Bellát mivel neki se szimpatikus a csaj, beszéltünk ruhákról, pasikról (igaz ott van nekem Emmett, de kihagyhatatlan egy csajos dumcsizásból a pasi téma) és még sok minden olyan dologról, amiről eddig azt hittem soha nem mondatok el senkinek.

Délben kikísért a határig, hogy biztos ne támadjon rám senki. Elköszöntünk egymástól és elindultam haza. Őszintén elmondom, hogy soha nem éreztem ilyen jól magam Lucy társaságában, egy délelőtt közelebb kerültem hozzám, mint amikor velünk lakott.

Otthon mindenkit a szobájában találtam ráadásul nagy örömömre az emberlány is a házunkba tartózkodott.

-Megjöttem! -kiabáltam mielőtt el kezdenének keresni.

Pár másodpercen belül mindenki engem faggatott, hogy mit láttam. Persze nem gondoltam a farkasoknál lakó lányra nehogy Edward előtt lebuktassam magam, de Bellát úgy vizsgáltam, hogy ha a szememmel ölni tudtam volna már rég halottan feküdne a padlón.

-Ki volt a házban? -kérdezte türelmetlenül az említett fiú.

-Elmondom neked Edward, hogy nem ismerem azt, aki ott lakik akármilyen ismerősnek is tűnt. -borzoltam össze bronz színű haját és kuncogva felmentem a szobámba. Soha senkinek nem fogom beköpni Lucy-t. Majd, ha jönni akar ide akkor jön én nem fogom beárulni őt, ha már megbízik bennem.

730 szó :)