Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 37

Lucy szemszöge.

A nap további része unalmasan telt. A megbeszél időpontban járőröztem Leah-val, bandáztam a falkával és késő este haza mentem, vagyis mentem volna, ha nem hallok motoszkálást a határ felől.

Ahogy emlékeztem erre felé jelenleg senki se járőrözött így gondoltam, megnézem mi az, ami fenyegetne minek. Hogy észrevétlen legyek a bokrok között rejtőzködtem, csak az éles látásomnak köszönhetem, láttam meg, hogy ki mászkál a határvonalon.

Ki nem találjátok ki volt ott? Szerintetek? Egyet tippelhettek.

Na, ha meg vagytok elárulom a megoldást. A határnál mászkáló alak nem más volt, mint a kicseszett Edward Cullen.

Hogy van mersze ide tolni a pofáját? Nem tudom mi vette rá, de nem itt van a helye azt biztos. Főleg este amikor meg szokták duplázni a járőrök számát.

-Tudom, hogy van ott valaki, gyere elő! -kiáltott rám, de én nem mozdultam, de elkezdtem rá morogni.

Nem adta fel. Miért is tette volna? Tovább kiabált, és kezdett annyira idegesíteni, hogy már azon gondolkodtam, hogy oda megyek mielőtt ide érnek a farkasok és nagyobb baj lesz. Mivel nem akartam este drámát így felálltam, a kapucnim a fejemre húztam, hogy valamennyire takarja az arcom és oda mentem elé.

-Mit akarsz? -mélyítettem le a hangom.

-Ki vagy te? -kérdezte újra.

-Ha csak ezért jöttél el is húzhatsz, de ha van más problémád akár holnap is visszajöhetnél.

-Beszélnem kell a falkával, nagyon sürgős lenne. -váltott komoly hangnemre.

-Rendben. -bólintottam, elő halásztam a zsebemből és riasztottam az egész falkát.

Nem telt bele 10 percben és már az összes farkas a határ mellett gyilkos szemmel méregette a vámpírt, akit ez szemmel láthatólag nem zavart.

-Alfa! A segítségeteket szeretnénk kérni!

-Miért? -kérdezte Sam, aki időközben vissza változott emberi alakjában.

-Sok ellenséges, vad vámpír közeled felénk. Tudom, hogy ez nem megfelelő indok, de talán az indok nektek, hogy Bella élete veszélyben van. – magyaráztam mire minden farkas össze nézett kivéve és Paul és Leah. Ezek szerint csak mi hárman rühelljük a lányt.

-És mi miben segíthetünk? -kérdezte Sam.

-Össze kéne dolgoznunk. Mi 7en nem bírunk el több száz újszülöttel. Gondolj bele, hogy ha elfoglalják Forks-ot kis időbe telik mire a ti területetekre is bejutnak és kipusztítanak mindent és mindenkit.

Az egész falka egy öt percre elnémult, gondolatban megbeszélést tartottak amit gondolom drága Edwardka végig hallgatot, hiszen amikor felé fordult mindenki bólintott.

-Értem, köszönöm, hogy bizalmat fektettek belénk. Megígérjük, hogy a csata után újra ellenségekké válunk. -nyújtotta a kezét Sam felé aki megrázta a felé nyújtott végtagot.

-Mikor kezdjük a kiképzést? -kérdezte az Alfa.

-Holnap délelőtt. Majd Bella küld üzenetet Jacobnak, hogy hol találkozzunk.

-Ez estben mindenki menjen haza és pihenje ki magát. Holnap nehéz napunk lesz.- adta ki a farkasoknak a parancsot. Nem telt bele egy perbe és az összes farkas eltűnt. Ott álltunk hárman. Sam én és Edward.

-jó éjt vámpír. -változott át Sam és haza futott.

-Húzzál innen. -vágtam hozzá és elindultam a házamba azt viszont tisztán hallottam, hogy azt mondja:

-Ki fogom deríteni ki vagy.

-Na persze, te kis okostojás.

Haza értem, át öltöztem pizsibe, befeküdtem az ágyamba és a laptopomon kerestem sorozatokat. Szerencsére találtam is egyet, ami felkeltette az érdeklődésem „Perifériák" így kényelmesen elhelyezkedtem és elindítottam a sorozatot.

Kíváncsi leszek mit hoz a holnap.