Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 25

Azt hittem valamelyik fiú jön, hogy biztassanak menjek be és táncoljak velük, de meglepetésemre szőke hajó nővérem nézett fel rám.

-Szia. -mosolyodott el halványan.

-Szia, hát te? -másztam le a földre.

-Nem láttalak a teremben és gondoltam megkereslek. Hogyhogy nem vagy bent velünk?

-Tudod Rosalie, én nem érzem odavalónak magam. Mindenki normális ember, kivéve persze ti és én úgy érzem bent magam, mint valami rokkant szörnyeteg. Mindenki úgy néz rám, mint aki undorodik tőlem, persze titeket kivéve.

-Tudod -oda vezetett egy padhoz és leültünk egymással szemben -amikor ide beirattak minket nem is tudom hány éve, ránk is olyan undorodva néztek mintha nem is tudom űrlények lennénk. Nem szokványos iskolában látni 5 fehér bőrű, arany szerű „embert". Örökre pletykákat fognak terjeszteni rólunk, de ezt mi már megszoktuk. Sőt magunk között egész jókat szoktunk nevetni azokon milyen nevetséges teóriákat terjesztenek rólunk. Na mindegy is nem ez a lényeg. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem szabad törődni az emberek véleményével. Egy idő után úgyis leszállnak rólad és keresnek más témát. Ne törődj a véleményükkel, majd ülsz a mi asztalunkhoz és biztos nem leszel egyedül. MI itt vagyunk neked. -mosolygott rám.

-Köszönöm Rosalie, ez sokat jelent nekem. -mosolyodtam el halványan.

-Gyere élvezzük jól magunkat ma este. Oda jössz hozzánk és kérlek ne törődj más véleményével.

Megfogta a kezem, óvatosan talpra állított és lassan az én tempómban elkezdtünk befelé menni. Amikor a terembe értünk szőke hajú testvérem a terem egyik eldugott asztalához vezetett, ahol megláttam fogadott testvéreim.

-Hát itt vagy, annyira megijedtem amikor nem találtalak. -ugrott fel Alice a székéről és elém jőve átölelt engem.

-Nyugi, csak az udvarra mentem ki. Olyan szép az ég. -mosolyogtam rá.

-Máskor szólj, ha elmész, hogy ne aggódjam halálra magam. -tette a szívére a kezét.

-Azért nem tudod magad halálra aggódni, hiszen már úgy mond halott vagy. -kuncogtam.

-Ez igaz, ahogy te is. -nevetett velem.

-Gyere ide kislány ülj le mellénk, foglalunk neked helyet. -ütögetett meg maga mellett Jasper egy széket, amit, mint most már megtudtam nekem foglalt le.

Mosolyogva oda ugráltam mellé és helyet foglaltam a széken és a tömeget kezdtem el kémlelni annyira unatkoztam. Nem volt valami izgalmas a bál.