Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 8

Bevezetett az erdő azon részébe ahová nem járnak az emberek és leállított egyhelyben.

-Most pedig fülelj mit hallasz.

Először csak a lélegzetvételeit hallottam majd kicsit később valami mászkált a fák között.

-Kb 100 méterre innen..egyedül van.-suttogtam.

-Ügyes vagy. Most pedig koncentrálj, menj az ösztöneid követve. Mögötted leszek. -bíztatott.

Ahogy hallottam, hogy az állat felénk közeledik. Amint látósögbe került észrevettem, hogy az állat nem más, mint egy csodaszép puma. Lehasaltam, hogy ne vegyen észre és mikor már olyan közel került, hogy rá tudjak ugrani rávetettem magam. Egyből a nyakát céloztam meg, ahogy a nyelvemen megéreztem vérének csodás illatát alig tudtam leállni. Csak akkor engedtem el, amikor Jasper szólt, hogy már kiszívtam minden életet belőle és hogy szerintem már jól laktam.

-Köszönöm Jasper. -mondtam és átöleltem.

-Igazán nincs mit Lucy, erre valók a barátok és a család. Nem mellesleg legalább én is jóllaktam.

-Igazán gusztán nézünk ki. -utaltam arra, hogy a szám tiszta vér illetve a ruháink is azok.

-Nem baj, kezdőknek mindig ilyen. Majd finomítunk rajta. Na gyere menjünk haza. Már biztos várnak minket.

-Rendben. Utolsó a záptojás-nevetve előre futottam.

Igaz hallottam, hogy a szőke hajú fiú a nyomomban van, igaz nem ért be de lehet direkt hagyott nyerni. Ahogy észrevettem a házat elkezdtem lassítani kezdtem, így a mögöttem lévő fiú elkapott, nevetve felkapott és megpörgetett a levegőbe.

-Nyertem. -mondtam nevetve.

-Igen kislány nyertél. -mosolygott és lerakott a földre így újra lábon érezhettem magam. -Készen állsz, hogy bemenj oda, ahol van az ember?

-Azt hiszem igen, készen vagyok.

-Rendben akkor indulás. -kezdett el tolni az ajtó felé.

Kitárta az ajtót én pedig beléptem rajta. Amint beléptünk a nappaliba az össze szem ránk tapadt. Mondjuk nem csodálom hiszen jól is nézhettünk ki. Jasper véres ingben, az én számból még folyott ki néhány vércsepp, amit a pulcsim ujjával töröltem le így az egész pulcsi tiszta piros volt. De az igazat megvallva engem nem nagyon zavart. Sőt nagyon is tetszett. Észrevettem, hogy az éppen Edward mellett álló Bella behúzódik a fiú mögé. Kis naiv lány azt hitte megtámadom. Őket kikerülve bementem a konyhába és lemostam a számról az állatból kiszívott piros színű folyadékot. Amint tiszta lett a szám visszamentem a többiekhez és leültem a kanapéra, hallgattam ahogy a többiek Bellát kérdezgetik, de mivel engem nem nagyon kötött le, lehoztam a szobámból az egyik könyvem és olvastam. Éppen a romantikus résznél tartottam amikor tompán hallottam a nevem. Felnéztem ki szólongat.

-Lucy! Bella kérdezett. -szólt rám Edward. Ránéztem Bellára, hogy mondja amit akar. Minél kevesebbet akartam a csajra nézni nehogy elkapjon a vágy.

-Mit olvasol? -kérdezte mosolyogva.

-"Miután"- válaszoltam egy szóval.

-És jó könyv? -kérdezett vissza.

-Igen. -válaszoltam ismét egy szóval.

-Én is szeretek olvasni. -kezdett el beszélni. Valahogy nem vette észre, hogy nem nagyon akarok vele kommunikálni. Kezdtem ideges lenni, hogy még mindig hozzám beszél nekem meg rá kell figyelnem, de egy idő után már csak a nyakát kezdtem el nézni. És szerintem ezt a mellettem ülő szőke fiú is észrevette.

-Köszönjük Bella, igen Lucy is szeret olvasni csak az a különbség köztetek, hogy te szeretsz beszélni egy idegennek ő pedig nem szeret beszélni egy emberrel. -mondta Jasper.

-Oh, értem. De azt hittem ő is beszédes. Hiszen kint olyan sokat beszélgettetek és még mosolygott is. -kezdett elegem lenni a lányból.