Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 14

A játék nagyban ment mikor véletlen nagyon nagyot ütöttem és a labda el szállt jó messzire. Ledobtam az ütőm, utána akartam menni, de egy kéz vissza rántott. A kéz tulajdonosa nem volt más, mint a legjobb barátom.

-Alice látott valami, vagyis inkább valakiket. 3 vámpír közeleg erre és mind veszélyes. Kérlek szépen, maradj egyész végig a hátam mögött, ne beszélj vissza nekik, sőt szerintem egy idegei meg se szólalj. Bólints, ha megértetted. -suttogta és elkezdett tolni a többiek felé, én pedig némán bólintottam.

Amint a többiekhez értünk félkör alakba beálltunk az ember lány elé, akinek Edward adta a parancsokat. Látszott szegénykén, hogy remeg és fél, de tartotta magát.

-Remélem nem bőgi el magát amíg ezek itt vannak. -gondoltam magamban.

Mikor a három jelenleg még ismeretlen vámpír megjelent a rét túl oldalán Jasper, aki előttem állt megfeszült előttem, nyugtatás képen megsimogattam a kezét hátha lazul egy kicsit. Sikerült a terem ugyanis érzetem, hogy a fiú kicsit nyugodtabb lett. Mire észbe kaptam az idegenek már előttünk álltak és minket fürkésztek.

-Úgy hallottuk mintha valami játék zajlana a közelben-mondta a sötét bőrű férfi. -Engem Laurentnek hívnak, ez itt pedig itt Victoria és James. -mutatott a mellette álló két vámpírra. Én közben elkezdtem Victoriával szemezni. Valahonnan nagyon ismerős volt a haja színe.

-Engem Carlisle-nak hívnak. Ez itt családom, Emmett és Jasper, Rosalie, Esme és Alice, Edward és Bella, illetve Lucy. -mutatott sorra végig rajtunk vigyázva, nehogy megemlítse, hogy van köztünk egy ember is.

-Beszállhatnánk a játékba? -kérdezte Laurent udvariasan.

-Ami azt illeti épp befejeztük, de legközelebb boldogan játszunk veletek. -mondta a fogadott apám-Hogy tervezitek? Meddig maradtok a környéken? -kérdezte.

Amíg folytatták ezt a roppant érdekes beszélgetést én folyamatosan a vörös hajú nővel szemeztem, illetve egy idő után már egymásra kezdtünk vicsorogni. Ezt egészen addig csináltuk amíg meg nem éreztük Bella illatát a levegőben, amit eddig Edward valahogy takargatni akart. James egyből neki akart ugrani az ember lánynak de Edward támadóállásba beállt elé és védte őt. A levegőben érezni lehetett a feszültséget, még úgy is, hogy Jasper alkalmazta különleges képességét.

-Úgy látom sokat kell tanulnunk egymástól-próbálta oldani a helyzetet Laurent.

-Valóban. -Válaszolt Carlisle.

-De azért szeretnénk elfogadni a meghívást. -mondta Laurent. Én pedig ránéztem, hogy miről beszél.

-Úgy tűnik lemaradtam valamiről. -gondoltam.

--ÉS természetesen nem bántjuk az emberlányt. Mondtam már, nem áll szándékunk vadászni a ti területeteken. -folytatta a sötét bőrű férfi.

Carlisle a férfit figyelte mennyire bízhat meg benne, de végül bólintott.

-Rendben, majd mi mutatjuk az utat. -mondta végül. -Jasper, Rosalie, Esme! -kiáltotta. Mielőtt Jasper oda ment volna hozzá megszorította a kezem, majd oda ment apjához.

Olyan elveszettül álltam ott addig amíg Alice megfogta a kezem és elkezdett rángatni engem Emmett dzsipjéhez. Amíg oda nem értünk fel se tűnt, hogy előttünk Edward Bellát tologatja, és mögöttünk Emmett hátrál. Mikor már a dzsip mellett álltunk jóformán bevágták Bellát a kocsiba majd beültek ők is, mivel nekem nem jutott hely egy őrült ötletem támadt. Igaz nem volt valami biztonságos, de inkább csináltam minthogy ott hagytak volna. Felpattantam a kocsi tetejére és lehasaltam, szinte egyé váltam a tetővel. Edward indított és amilyen gyorsan tudott indultunk is, de azt nem tudtam merre. Út közben szinte a kezem bele vájódott a kocsiba olyan erővel markoltam, hogy véletlen se essek el. Egy idő után hallottam, hogy elkezdtek ordibálni, vagyis veszekedni bent majd egy hatalmas fékezés Edward részéről és a betonon kötöttem ki. Nem készültem fel arra, hogy fékezni fog.