-Igen az de kedvesem nem mindenki olyan közvetlen az emberekkel mint te, te igaz szégyenlős vagy de egy idő után felbátorodsz és barátkozol. Ellenben Lucy-ra az erdőben találtam rá ráadásul mikor lefogtam, hogy ne ugorjon neki túristáknak ellenkezett. Kicsit indulatos olyanokkal akiket nem ismer.-magyarázta-Az első akinek igazán megnyílt az Jasper. És igaz velünk beszél de szerintem a jelenlétedben nem fog vagy kicsit indulatos lesz.-magyarázta Edward kedvesének.-Igaz Lucy?
-Igen.-válaszoltam ismét egyszóval majd vissza fordultam a könyvem felé és olvastam tovább.
Már kezdett be esteledni amikor a csaj még mindig a nappaliba ülve dumált. Ránéztem a mellettem lévő szőkére, hogy mehetek e és ő pedig bólintott. Felálltam biccentettem egyet a csajnak és felmentem a szobámba. Lefürödtem és befeküdtem az ágyamba olvasni. Kb 10 percen később valaki benyitott a szobámba. Hát ki más volt mint az emberlány.
-"Hát nekem kezd ebből a csajból elegem lenni"-gondoltam és vártam hogy Bella észre vegye hogy rossz szobámba lépett be. Amint az ágyra nézett észre vette hogy ott vagyok és egyből elkezdett az ajtó felé hátrálni.
-A..annyira sajnálom.-suttogta és kiment. Majd másodpercekkel később Edward jött be az ajtón.
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-Persze.-mondtam és vártam mit szeretne közölni velem.
-Ami lent történt azt nagyon sajnálom.-nem értettem miért kér bocsánatot.-Tudom, hogy nem vagy túl beszédes sőt azt is tudom, hogy milyen amikor újszülöttként egy ember közelében levegőt veszel. Legközelebb megpróbálom valahogy vissza fogni, hogy ne szóljon hozzád. Rendben?
-Őszintén Edward. Azt hittem le fogsz szídni azért amiért bunkó voltam a csajoddal.-suttogtam.
-Tudom, hogy ez az egész nagyon új neked és persze nagyon nehéz, ezért nem haragszok rád, plusz ez maradjon köztünk de tényleg sokat beszél-kuncogott és átölelt.
-Annyira megnyugodtam, azt hittem haragudni fogsz.-suttogtam és átöleltem.
-Rád soha nem tudnék haragudni hugi.-suttogta, egy puszid adott a hajamba és kiment a szobámból vissza az emberlányhoz.
Letettem a könyvem az éjjeli szekrényre majd be takaróztam és elaludtam a jó meleg ágyban.
"Másnap reggel..."
Arra keltem, hogy valami a földszinten valami széttörik. Ez alapjáraton nem is lenne baj ha nem kísérte volna egy csábító illat.
-Vér!-gondoltam először és kipattantam az ágyból. Következdő pillanatban Jasper és Emmett rontott be a szobámba és neki löktek a falnak majd oda szorítottak és hiába próbáltam megmozdulni egyszerűen nem ment. A két fiú olyan erősen szorított, hogy sok próbálkozás után feladtam, hogy lemenjek ahhoz csodás illathoz.
-Megnyugodtál?-kérdezte suttogva a kezemet lefogó fekete hajú fiú mire bólintottam.
-Köszönöm, hogy lefogtatok. Nem ment volna. Annyira szégyenlem magam.-suttogom.
-Figyelj Lucy semmi baj. Hidd el nekünk is nehéz, hiszen régen éreztük az emberi vér IGAZI illatát de jelenleg te vagy a legrosszabb helyzetben-suttogta a legjobb barátom.
-Inkább meséld el nekünk, milyen volt az előző életed.-kérte Emmett.
-Hát nem is tudom mit meséljek.-elengedtek és leültünk az ágyra-az életem kész katasztrófa, tudjátok amikor 10 voltam anyám meghalt. Onnan konkrét magamat neveltem, hiszen apám az alkoholba folytotta/ folytja jelenleg is a bánatát. Az összes pénz elitta a házból. Én dolgoztam, hogy legyen mit ennünk, és a kerestem is el kellett dugnom vagy elvette vagy megvert ha nem adtam neki oda. Szóval igen ez volt az életem de most itt vagyok és boldogabb vagyok mint valaha életemben.-mondtam el életem legrosszabb részét a fiúknak.
YOU ARE READING
Az elveszett lány (Twilight ff)
VampireLucy Parker élete 17 éves korában katasztrófa. Anyja meghalt, apja alkoholista de egy nap munkába menet valaki megtámadja. Egy harapással az egész élete megváltozik.... Minden szereplő kivéve Lucy, Stephenie Meyer jogában áll! A történet félig követ...