Lucy Parker élete 17 éves korában katasztrófa. Anyja meghalt, apja alkoholista de egy nap munkába menet valaki megtámadja. Egy harapással az egész élete megváltozik....
Minden szereplő kivéve Lucy, Stephenie Meyer jogában áll! A történet félig követ...
Hát igen eltelt 6 hónap az ominózus veszekedés óta, azóta nem hallottam a Cullen családról. Egy ideig próbáltam ki az aki elmondta nekik, hogy állítólag azt mondta nekik, hogy veszélyt jelentek rájuk, de végül rájöttem, hogy minek ha első szóra bevették az egészet, így bizonyítva, hogy nem bíznak bennem eléggé. Végül is ugyan olyan jó sorom van, mint mielőtt megtalált Edward.
A ház, amit a farkasoktól kaptam azt még abban a hónapban sikerült felújítanom és megmondom őszintén fasza házat hoztam össze. Az egész ház berendezését a saját stílusomhoz rendeztem, azaz mindent úgy csináltam ahogy én akartam és nem szólt bele. Így most itt lakok az erdő szélén a saját kis házikómba, ami csak az enyém, senkit se engedtem be eddig és nem is fogok.
A farkasok az elő hetekben még elég sokat voltak a közelemben mert azt hitték veszélyt jelentek rájuk, utána már megszokták a jelenlétem sőt még a nehezebb bútorokat is segítettek elcipelni a házamig. Amilyen félelmetesnek és bunkónak hittem őket végül mindenkivel tök jól kijövök és úgy mond már engem is falka tagnak tekintenek, sokszor meghívnak járőrözni magukkal, és minden tábortűznél ott szoktam lenni.
A falka egyetlen lány tagjával Leah-val úgy mond már öri bariknak tekintjük egymást, elmondta nekem, hogy ő volt az a farkas akinek elmondtam a problémáim azon a napon amikor a vámpírok kirúgtak tőlük. Megmutatta a vállán lévő tetkót és amikor látta, hogy nekem mennyire tetszik elvitt tetováltatni. Ennek az eredménye azt lett, hogy a bal karomat egy kígyó „öleli" körbe, megérte azt a sok pénz rákölteni hisz imádom. Amikor a városban sétálok gyakran megnéznek és a hátam mögött össze súgnak olyanokat, hogy: „Nézd meg, mit csinált a kezével, kész katasztrófa." vagy „Milyen gyönyörű kár, hogy a kezén ott van az a kígyó...". De megmondom őszintén engem kicsit se érdekel senki véleménye, sőt magasról leszarom. Én így tetszek magamnak, és ez a lényeg nem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most mesélek kicsit az érzéseimről. Ha azt hiszed, hogy szerelmes vagyok valakibe és arról akarok mesélni rosszul hiszed. A farkasokat szinte már testvéreimnek tekintem. Úgy értettem, hogy elmagyarázom most, hogy vélekedek emberekről. Szóval a vámpírok felé már nem is nézek, sőt, ha véletlenül találkoznék velük van három opció, amit csinálhatok.
1. Megfordulok és elmegyek.
2. Ha fontos dolgom van kikerülöm őket.
3. Ha vadásszal vagyok szemben letépem a fejét.
Szerencsére még egyik se történt meg. De az a lényeg, hogy a farkasokon kívül mindenkivel állati bunkó vagyok. Nem vagyok még egyszer hajlandó tökre tenni magam azzal, hogy bizalmamba fogadom. Lehet az is belejátszott, abba, hogy ne találkozzak a vámpírokkal, hogy létezik a szerződés de mindegy.
Ma a falka ismét tábortüzet szervezett és mind mindig most is meghívtak, így felvettem egy laza, de mégis meleg outfit-et és sötétedéskor el is indultam a szokásos táborhelyünkre. Mindenki ott volt kivéve Jacobot, aki valamiért késett, amit furcsáltam hisz eddig sose volt még rá példa. Leültem a szokásos helyemre Paul mellé és ököl pacsiztunk egyet, ez után pedig a kezembe nyomott egy üveg „szörpöt", remélem értitek, hogy egy üveg vért nyomott a kezembe. Ez nálunk megszokás, ők esznek én pedig iszok. Első alkalmakor undorodva nézték, hogy tudom ezt meginni, de utána már nem érdekelte őket sőt még jókat is poénkodtunk azon, hogy ki találja ki előbb kinek vagy minek a vérét tüntetem el előbb.
Jacob a érkezésem után 10 perccel érkezett meg, de nem találjátok ki, hogy kit hozott magával?! Hát a kis Bellácskát. Elmondom nektek, hogy nagyon hiányoltam a csajt, remélem értitek az iróniát.
Először észre se vett engem, de amikor Jacobbal letelepedtek velünk szembe körbe nézett a falkán és megállt rajtam a tekintete és mintha egy kis ijedséget láttam volna benne.
-Remek még mindig fél tőlem, helyes. -gondoltam.
Csaj szemébe nézve kimutattam neki a szemfogaim, ami miatt kicsit hátra hőkölt, de csak annyira, hogy mást ne vegye észre mi történt.
Billy elkezdte nekünk sokadjára mesélni a törzs történetét, ami még mindig olyan izgalmas volt, mint amikor elsőre hallottam, de azért fél szemmel Bellát figyeltem. A történet végeztével kezdetét vette a lakoma, amit a törzs fiatalabb tagjai nagyon imádtak és kb. fél óra alatt el tudnak mindent pusztítani, amit Emily csinál. Most így történt, a fiúk ettek, én ittam és közben jókat nevettünk és sztorizgattunk.
A lakoma után Bella és Jacob indulni készültek hisz a lány nagyon kényelmetlenül érezte magát a sok farkas között. Gyorsan megittam az utolsó csepp vért is az üvegemből, leraktam a földre, hogy majd a legközelebbi alkalomra is jó legyen. Nem is féltettem az üveget hisz a fiúk mindig tudták mit hova kell rakni. Ott tartottunk, hogy Jacob és Bella elindultak a határ felé kocsival én meg szinte árnyként követtem őket. Kíváncsi voltam, hogy Jacob hol rakja ki Bellát a sötét éjszakába.
A kocsi leparkolt, megölelték egymást, a lány kiszállt a kocsiból és átlépett a határvonalon, ahol valaki várta. Közelebb mentem és láttam, hogy nem akár ki jött érte, mint Edward, aki történetesen gondolatolvasó.
-Üdv Edward, azt hitted mi, hogy baja lesz a kis barátnődnek mi? El kellene döntened kiben bízol és kiben nem. -gondoltam és valószínűleg meg is hallotta, hiszen felém kapta a fejét, de én hátat fordítottam és haza futottam.
