Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 17

Vártunk, vártunk és vártunk. Mást nem is nagyin tudtunk tenni hiszen mit lehet csinálni alváson és tv nézésen kívül egy hotel szobában? Folyamatosan ment a tv, mind a hárman azt bámultuk, bár szerintem egyikőnk se nagyon tudta mi megy benne.

Kb eltelt fél óra mikor Alice felpattant Jasper mellől és bement abba a szobába, ahol az ember lány aludt.

Eltelt néhány perc és elkezdtem hangokat hallani a szobából. Hallottam, hogy Bella Edward felől kérdezősködik majd miután Alice megnyugtatta, hogy majd hívni fog minket lenyugodott és elment fürdeni.

Mi Jasperrel csöndben bámultunk ki a fejünkből. Bár iszonyatosan fáradt voltam, tartottam magam és nem aludtam el. A mellettem ülő fiú valószínűleg ezt észre is vette, hiszen gyengéden megfogta a fejem és az ölébe fektetett, elkezdte simogatni a hajam.

-Aludj nyugodtan egyet. – suttogta és adott egy puszit az arcomra. -Felkeltelek, ha van valami rendben? -kérdezte.

-Rendben. -motyogtam és lehunytam a szemeim.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor a hajamat simogató fiú elkezdett keltegetni.

-Gyere kislány megyünk a reptérre. – mondta.

-Mi történt? -kérdeztem suttogva.

-Edwardék ide utaznak. Kiderítettük hol fog ránk várni James.

-Értem. – válaszoltam és megdörzsöltem szemeim.

-Nekem le kell mennem kijelentkezni te viszont addig itt maradsz fent a többiekkel. Nemsokára visszajövök érted. -mosolygott és kilépett az ajtón.

Amint becsapta az ajtót hirtelen hatalmas csönd lett a szobában. Mivel tudtam, hogy Alice éppen Bellával van így gyorsan elmentem a mosdóba, kicsit helyre tettem magam így alvás után majd vissza mentem volna a szobánkban, viszont a fekete hajó testvérem rám parancsolt kifele menet, hogy amíg ő is elkészül valahogy szedjem össze az emberlányt.

Bella szobájához közeledve hallottam, hogy valakivel nagyon beszélget.

-Azt hittem Alice megtiltotta neki. -gondoltam magamban.

Kicsit beljebb löktem a szoba ajtaját, hogy tudjam miről beszél a lány és kivel. A telefon végében lévő ember hangját nem tudtam beazonosítani, de abból, hogy a telefont szorongató lány remeg kikövetkeztettem, hogy valaki fenyegeti őt. És ez be is igazolódott akkor amikor a volnal másik felében lévő embernek csak igennel, illetve nemmel válaszolt.

-Valamit nagyon tervez. Meg fog szökni. Ezt már előre látom. -gondolkodtam. -Utána kell majd mennem, meg kell védenem. Bizonyítanom kell Edwardnak, hogy nem bántom a csajt.

Eldöntöttem, hogy amikor megpróbál lelépni csendben követem majd és harcolok helyette mert egyértelmű, hogy egy James fajta vámpír ellen semmi esélye nincs.

Mikor a csaj befejezte a telefonálást gyorsan eliszkoltam az ajtóból nehogy megtudja ott voltam. Alice várt már minket a szoba ajtajánál és mikor mind a hárman megvoltunk, lementünk a kocsihoz. Jasper már járatta a motort így beültem mellé előre a két lány meg hátra.

Mikor a reptérre értünk beültünk a váróba. Alice tök nyugalomban üldögélt azokon az undorító sárga székeken és a folyamatosan járkáló Bellát figyelte, ahogy én is. Próbáltam lesni mikor akar szökni, hogy követni tudjam. És tudtam, hogy ez nemsokára be is fog következni hiszen Bella feltűnően sokat figyelte a táblát, amelyekre ki voltak írva mikor indulnak, illetve mikor érkeznek járatok. És mint mindig igazam is lett hiszen a lány bele kezdett az akciójába.

-Azt hiszem most ennék valamit. -szólalta meg hirtelen és tudtam, hogy most jött el az én időm.

-Veled megyek. -pattant fel Alice a székről, de az ember leállította.

-Ugye, nem haragszol, de jobb szeretném. ha inkább Jasper jönne velem. Jó hatással lenne rám...és nem szeretnék pont most kiborulni. -magyarázkodott.

Már itt lebukott a lány hiszen Bella mindig is feszengett, ha Jasper a közelében volt.

Az említett fiú elindult Bella mellett az reptéri árusok felé. Rápillantottam Alicere aki kételkedve nézte a két elhaladó személyt.

-Figyelj Alice. Nem bánod, ha elugranék mosdóba? -kérdeztem.

-Menj nyugodtan. Itt találkozunk. -mosolygott rám.

Így hát elindultam a mosdók felé és nagy meglepetésemre Jaspert ott találtam.

-Hát te? -kérdeztem.

-Várom Bellát. -válaszolta.

-Mennyi ideje van bent? –kérdeztem.

-Nagyjából 10 perce. Miért?

-10 perce? Jasper az alatt a 10 perc alatt bármit csinálhatott pl meg is szökhetett hiszen a mosdónak két ajtaja van. -magyaráztam neki ő pedig lassan felfogta mi a helyzet.

-Basszus. -kezdett el pánikolni.

-Oké mondom mi lesz. Figyelj rám kérlek legalább egy percre. -fogtam meg az arcát és magam felé fordítottam- én elindulok a lány után, a telefonomon be van állítva a helymeghatározás onnan tudni fogjátok hol vagyunk. Ti megvárjátok a többieket és a telefon segítségével oda jöttök hozzánk. Rendben? -kérdeztem tőle miután felvázoltam gyorsan a tervem.

Jasper bólintott, gyorsan vissza rohant Alicehez én pedig indultam a lány után.

Bellára hamar rá találtam egy balett teremnél? Azt hitte nincs senki a közelében így hát bement én pedig a lehető leghalkabban besurrantam mögötte és elbújtam a sötétben.

-Megvárom mi lesz és ha nagy a baj beszállok. -vázoltam fel magamnak a tervem.

Leguggoltam az egyik olyan sarokban, ahol teljes sötétség volt és vártam a történéseket.

Na sziasztok.

Remélem tetszett a rész. A következőt vagy holnap vagy hétvégén hozom. 

Tudom, hogy ez a rész a könyv vége felé szokott lenni de ne ijedjetek meg. Nem lesz vége a történetnek.

Ha tetszett a rész kérlek nyomj egy csillagot vagy egy kommentel jelezd.

Legyen csodás napotok 

Puszi: író