Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 30

Lenéztem a fáról és a határvonal túl oldaláról egy ideges szürke farkas vicsorgott rám. Szinte biztos voltam abban, hogy nem léptem át a határvonalat, de a biztonság kedvéért még egyszer ellenőriztem, és igazam is volt hisz tényleg nem mentem át a farkasok oldalára. Nem értettem mi a baja szegény farkasnak így lemásztam a fáról és tisztes távolságban megálltam előtte és a szemébe bámultam.

-Mi a baj? -kérdeztem- Nyugalom, nem lépem át a határvonalat és nem is volt terveb, csak tudod kellett egy kis egyedül lét.

Magyaráztam a farkasnak, aki látszólag megértette, mint mondatam, hisz abba hagyta a vicsorgást, lefeküdt a fűre és onnan fürkészett engem.

-Van egy Bella nevű ember a családban, aki állandóan beszél, nem tudja befogni egy pillanatra se. Elviselem, hiszen Edward csaja, de kezd kicsit elegem lenni belőle. Folyamatosan galibát csinál és nekünk kell megmentenünk őt. Ezzel nekem nincs bajom, csak azzal, hogy olyanokba keveredik, amibe nem kéne. Mondom egy példát oké? Van a vámpír világban a Volturi, a világunkban úgy mond a vezérek, bár kész vicc az egész. A csaj miatt Edward elment a Volturi elé és majdnem megölette magát, mázli, hogy időben meg tudták menteni őt. De érted, ilyen öngyilkos akciókba keveri magát a csaj, sőt érzem, hogy megint valami hülyeségbe keveredett. -magyaráztam a farkas meg érdeklődve hallgatta a mondandómat. -Tudom, hogy alakváltó vagy és azt is tudom, hogy nem akarod megmutatni emberi kiléte, de ha egyszer már annyira bízol bennem, hogy megmutatod magad szívesen beszélgetnék veled, akár fiú vagy akár lány. -mosolyogtam rá és a farkas pedig bólintott. -most viszont mennem kell mert hiányolni fognak. Legközelebb találkozunk és vigyázz magadra.

Elindultam haza, de amikor visszanéztem egy pillanatra a farkas el is tűnt. Otthon nem volt meglepő, hogy az emberlány még itt volt. Amint beléptem a nappaliba el is némult és mindenki engem bámult. Nem tudtam mi a bajuk így kikerültem őket és bementem a konyhába inni, bár igaz nekünk nem kell víz, de jól esett valami, ami felfrissítette a torkom. Amint kiléptem a konyhából még mindig engem bámultak így muszáj voltam megkérdezni.

-Na jó mi ilyen érdekes rajtam?!