Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 19

-Hát szia James. -kezdtem el beszélni és lassan kisétáltam a sötétből egyenesen felé.

-Szia drága Lucy! Sokat hallottam már rólad. -fordult felém és reméltem elveszem a figyelmét Belláról- Alig vártam már, hogy megismerjelek.

- Képzeld el én még sosem hallottam rólad egészen ideáig. De lehet egy kérdésem?

-Persze figyelek. -biztos nagyon érdekelte mi az a roppant fontos dolog, amit fel szeretnék tenni neki.

-Cipőre nincs pénz, hogy mezítláb járkálsz mindenhova? -kezdem el velem gúnyolódni- HA szeretnéd valamikor elmehetünk vásárolni egy szép darabot neked.

-Ez erős volt. -tette a kezét a mellkasára mint aki megbántódott -ha nagyon szeretnéd és ezt a kis estét túl éljük elmehetünk venni egyet, bár kétlen, hogy valaha fogom hordani is.

-Hidd el egy jót beszélgetünk és mindenki boldogan távozhat innen. Megegyeztünk? -nyújtottam a kezem.

-Hát persze kislány, de előtte még el kell intéznem őt. -mutatott a még mindig szenvedő Bellára. Remélem kibírja amíg ide nem érnek a többiek.

-Tudod James, ennyire unalmas az életed, hogy egy jelentéktelen kislányt kellett levadásznod? Vagy mi ennyire érdekes benne? -kérdeztem.

-Igazából most, hogy így kérded nem is tudom mi fogott meg benne. Talán a vérének az illata. Nem csábító? -kérdezte aránylag barátságosan, de éreztem a hangján, hogy szórakozni akar.

-De nagyon is az. Rég éreztél ilyen jó illatot ugye?

-Igen és nagyon jó lenne megkóstolni is. -mondta. -Tudod mit? Alkut ajánlok.

-Figyelek. -mentem közvetlen a férfi elé és végig a szemébe néztem.

-Ha már téged is csábít a vére mit szólnál hozzá, ha ketten innánk belőle? -kérdezte vigyorogva.

-Benne vagyok. -mosolyogtam rá, de teljesen más volt a tervem.

Elindult Bella felé én pedig követtem közvetlen a hát a mögött őt majd amikor nem számított rá a hátára ugrottam és hátra feszítettem a fejét.

-Tudod James. Szívesen meg kóstolnám én is de, a bátyám barátnőjét nem bántom és ha rajtam múlik te se. - feszítettem tovább a fejét és már hallottam, hogy elkezd szakadni.

-Lucy, Lucy én tényleg komolyan gondoltam az ajánlatot. -suttogta. -De mivel ellenem fordultál most nagyon meg fogod bánni.

Megfogta a kezem és előre lendített ezzel levágva engem a földre. Igaz fájt, de nem törődtem vele. Gyorsan felálltam és hasba rúgtam a felém közeledő férfit, aki neki esett a tükröknek.

-Ezt megbánok te kis ribanc. -Itt értem el, hogy végleg felbosszantottam.

Felugrott és beállt a támadó állásába míg én nyugodtan álldogáltam előtte. Villám gyorsan nekem futott és meglökött ám én ezt nem hagytam és fejbe rúgtam. Mikor vissza eresztettem volna a lába megfogta azt és így elestem. Fájdalmasan nyögtem egyet, de nem hagyhattam, hogy leverjen csak így. Újra elindult Bella felé én pedig kapva az alkalmon felálltam és kirúgtam a lábait majd mikor hasra esett a hátéba térdeltem.

-Mivan haver? Ennyi megy? -kezdtem el gúnyolódni. Bár ne tettem volna.

Az mivel ő erőseb nálam levetett magáról és felállt. Most én voltam a földön és ezt drága barátunk ki is használta. Fogta magát én oldalba rúgott majd, amikor össze görnyedtem a hasam kezdte el rugdosni.

-Na mi van ennyi megy? -kezdett el ordibálni és egyre nagyobbakat rúgott és így már a számból kezdettel ömleni a vér.

Dühösen elindult Bella felé, aki már félig ájulás szélén állt. Nehezen felálltan és elindultam utána igaz közben a számból megállíthatatlanul folyt a vért, de pillanatnyilag nem nagyon érdekelt. A maradék erőmet össze szedve futottam felé és akkorát rúgtam a hasába, hogy össze görnyedve elterült a földön. De James nem adta fel. Megfogta a mű lábam (gondolom azt hitte az az igazi) és kirántotta a helyéről.

-Erre nem számítottál mi? -röhögtem a képébe és leköptem a saját véremmel.

És ekkor érzetem meg az igazi haragját. Felpattant, kirúgta a jó lábam, mikor földet értem bevágtam a fejem és még pluszba James fejbe is rúgott, nem is egyszer. Majd le guggolt mellé, megfogta a csuklóm és bele harapott. Igaz már vámpír vagyok, de nagyon fájt. Miután elengedte e kezem, valahonnan szedett egy bicskát, felhúzta a pólóm és a hasam kezdte el vagdosni. Egyre mélyebb csíkokat vágott belém én pedig már kezdtem elveszteni az erőmet és az eszméletem is.

Majd hirtelen árnyakat láttam a háttérben, egy Bellához ment és hallottam, hogy elkezd hozzá beszélni ebből tudtam, hogy ide értek a többiek. James sajnos későn kapcsolt és túlságosan rám figyelt így nagydarab bátyám Emmett lerángatta rólam és fogta le amíg Jasper tüzet gyújtott majd közös erővel kitörték a fejét, illetve a többi végtagját és fele dobálták őt a tűzbe. Mosolyogtam, bár elég fura látvány lehetett hiszen még mindig ömlött belőlem a vér így elkezdtem vért hányni.

Ekkor vett észre engem Jasper. Míg Carlisle, Edward és Alice Bellával volt elfoglalva Jasper és Emmett kezdett el nekem segíteni. Az a különbség a vámpír és az ember vér között, hogy az ember vér vörös és van illata a vámpír vér pedig fekete és nincs semmi illata. Csak folyik ki belőlünk.

Jasper elkezdte pánikolva bekötni a hasam a pólójával míg Emmett hívta a mentőket.

-Jasper. -kezdtem halkan. - Köszönöm, hogy befogadtatok és, hogy mindenben segítettél nekem vagyis hogy a legjobb barátomnak tudhattalak téged. -suttogtam és a kezem közé fogtam az arcát.

-Ne mond ezt Lucy. -nézett a szememben és mintha egy könnycseppet láttam volna leszaladni az arcán. -Nem fogsz meghalni. Csak figyelj a hangomra.

-Jasper. Én meg fogok halni. Már annyi mindenen mentem keresztül. -suttogtam.

-Ne mond ezt! Nem hagyhatsz itt, nem veszíthetlek el. Csak figyelj a hangomra és nehogy lecsukd a szemedet. Kérlek Lucy.

-Köszönöm, hogy befogadtatok engem a családotokba. -simogattam az arcát.

-Kérlek Lucy ne mond ezt. Nem fogsz meghalni. Még annyi mindent kell megmutatnom neked. Ne csináld ezt velem. -kezdett el sírni.

-Olyan álmos vagyok. -mondtam alig hallhatóan.

-Bírd még ki egy kicsit! Itt vannak a mentők.

-Köszönök mindent Jasper.

Még hallottam, hogy Jasper pánikolva Carlisle után kiállt, de ez után elsötétült előttem a világ.

Na sziasztok.

Remélem tetszett ez a rész.

Mielőtt még elkezdtek pánikolni, megnyugtatlak titeket, hogy nem ez volt azt utolsó rész.

Nemsokára hozom a kövit.

Addig is mindenkinek jó olvasást.

Puszi: Író