Lucy Parker élete 17 éves korában katasztrófa. Anyja meghalt, apja alkoholista de egy nap munkába menet valaki megtámadja. Egy harapással az egész élete megváltozik....
Minden szereplő kivéve Lucy, Stephenie Meyer jogában áll! A történet félig követ...
-És esetleg van valami olyan dolog amiről tudunk kéne? Tudod például betegség ilyenekre gondolok.-kérdezi Jasper.
-Hát tudjátok amit most mondani fogok azt csak a családom tudja, de mivel most már ti vagytok azok megosztom veletek. Amikor még élt anyám a baleset előtti hónapban nyaralni voltunk a tengerparton. Én profi szörfös voltam, szó szerint minden trükköt tudtam, de akkor l alkalomkor kicsit túl lőttem a célon. Éppen utolsó napunk töltöttük ott mikor láttam egy hullámot amit érdemes is volt meglovagolni eddig oké. Ki úsztam a hullámig elkezdtem meglovagolni. Amint beértem a csőbe nem voltam elég figyelmes és felborultam. Próbáltam vissza úszni a felszínre, hogy legalább közelebb legyek a parhoz, de nem sikerült. A következő pillanatban már csak azt éreztem hogy valaki vagyis inkább valami leharapta a lábam. Innentől már csak annyira emlékszem, hogy valaki kihúz a vízből és, hogy anyám sírva hívja a mentőt. Amikor újra magamhoz tértem a kórházban találtam magam. Próbáltam megmozdítani a kezeim, a jobb lábam meg is tudtam mozdítani igaz csak kicsit de amikor a balt próbáltam nem tudtam. Oda néztem és a bal lábam helyén semmit se láttam. Elkezdtem pánikolni és amikor anyám belépve közölte velem hogy a lábam "maradékát" amputálni kellett. Szóval igen kaptam egy mű lábat és most azzal élem az életem, nem a legkényelmesebb dolog de el lehet viselni-suttogtam a fiúk pedig figyelmesen hallgattak.
-Jane annyira sajnálom ami veled történt, nálad erősebb lányt életemben nem láttam. Ezt mind elviselni nagyon megterhelő lehet.-suttogta mellettem ülő szőke fiú és szorosan megölelt.
-Le is tudod szedni? Már mint érted, nem bunkóságból kérdezem de ezt te mindig hordod? Alvásnál is?-kérdezte Emmett.
-Nem, általában alvásnál és fürdésnél leszedem magamról és csak reggel rakom fel.
-És esetleg meg tudod mutatni? Életemben nem láttam még igazit, már mint élőben.-kérdezte.
-Persze, ott van a sarokban.-mutattam
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hát igen, ilyen és mielőtt még megkérdezitek, hogy ezt eddig, hogy nem láttátok elárulom, hogy azért mert az egészet eltakarja a nadrág és ugye csak a cipő látszik, azt pedig cserélgetni tudtam.-magyaráztam a fiúknak.
-Nagyon erős vagy kicsilány.-öleltek át mind ketten és ekkor kopogást hallottunk.
Kérlek egy csillaggal jelezd ha tetszett ez a rész.
Illetve sajnálom, hogy ritkán vannak részek csak a suli elveszi minden időmet. De amint tudok dolgozok azon, hogy új részekkel bővüljön a történet.
