Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 1

Sziasztok a nevem Lucy Parker. 17 éves vagyok. Barna göndör hajam és aránylag kis termetem miatt mindig csúfoltak az iskolába, de egy idő után már nem érdekelt senki vélemény, elvoltam a saját ki világomban egyedül. Ebből kifolyólag soha nem voltak barátaim.

Ahogy családom se. 10 éves korom óta magamat látom el. Anyámat 10 éve egy autóbaleset érte és bele is halt, testvérem nincs és apám pedig alkoholista. Mióta anyámat elvesztette folyamatosan lejár inni a kocsmába és ennek hatására a házban lévő összes pénz elitta. És hogy hogy élek még? Hát azt magamnak köszönhetem.

10 éves korom óta elvállaltam kisebb munkákat (pl kutya sétáltatás) hogy legalább minimális pénzem legyen ennivalóra. A pénzt, amit kerestem rendszeresen dugdosnom kellett hiszen, ha apám meglátta, amit keresek azonnal elvette és rögtön ment a kocsmába vele. Amikor pedig ellenkeztem megvert. A mai napig látszanak a hasamon kezének nyomai. De vissza a jelenbe.

A szobámba várom, hogy apám haza érjen a kocsmából, hogy munkába tudjak menni. 2 éve elválaltam az egyik Port Angelesben található kávézóba a pincéri állást, ami aránylag jó is fizet így elég pénzem van kajára és az egyéb dolgaimra. amint meghallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó és apám ordibál gyorsan összeszedtem a munkához kellő dolgaimat, bedobáltam a táskámba és leszaladtam az ajtóhoz. Kikerülve apámat, aki éppen a kanapén fogta a sörét és nézte a tv-t felvettem a cipőmet és miután ezzel kész voltam visszanéztem a kanapén lévő személyre majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.

Mára esti műszakra voltam beosztva és mivel késésben voltam úgy gondoltam, hogy levágom az utam az erdőn keresztül. Hiszen a házunk és a kávézó között egy hatalmas erdő található vagy 1 órás séta az országúton. Elindultam az erdőbe és kb már az út felénél jártam hangokat hallottam, de letudtam annyival, hogy csak a szél volt hiszen erre nagyon ritkán lehet látni napot. Mikor már majdnem kiértem valaki fellökött. Az illető megállt mellettem, megfogta a fejem és a nyakamhoz hajolt. Annyira megijedtem, hogy mozdulni se bírtam csak vörös hajszálakat láttam a szemem előtt. Utolsó emlékem az volt, hogy valami belemar a nyakamba és sikítok a fájdalomtól majd elnyelt a sötétség.