Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 32

Bella szemszöge:

Miután haza jöttünk Olaszországból a reptéren ott állt Lucy is, nem is nagyon lepődtem meg hiszen mindig velük van. Nem tudom mi a baja velem, oké újszülött volt, amikor megismerkedtünk, de az óta nagyon bunkó velem. Persze a többiekkel nem. Pedig el kéne fogadnia, hogy már én is a Cullen család tagja vagyok.

Ki is találtam egy tervet, és nagyban megkönnyítette az, hogy Edward nem lát a fejembe. A terv pedig nem volt már mint, hogy kitalálok valami irdalmatlan nagy hazugságot és a lehető legjobb színészi tudásommal előadom nekik. Nekem jobban hisznek, mint neki, szerintem.

A hazugság pedig nem más mint, hogy: Beszéltem a farkasokkal és hogy ők azt mondták, hogy az ismeretlen vámpír a Cullen családban nagy veszélyt jelent rájuk. Szerintem ez elég nagy hazugság hiszen Carlisle bízik a farkasokban. El is kezdődött a terv abban a pillanatban amint Edward beugrott az ablakomon kiszöktetni engem.

A Cullen házban mindenki a nappaliban beszélgetett és amikor meglátták, hogy megjöttem mindenki boldogan egyesével megölelt kivéve Rosalie és Jasper, de ezt már megszoktam. Vissza ültünk a kanapéra és ekkor kezdtem el a színészi alakításomat.

-Figyeljetek! Szeretnél valami fontosat mondani nektek. -mondtam komoly arcot vágva erre mindenki rám figyelt.

-Mi történt Bella? - kérdezte Carlisle.

-Ma volta a farkasoknál és Jacob azt mondat, hogy a falka arról beszél, hogy számukra ismeretlen vámpír, aki nálatok lakik azaz Lucy nagy veszélyt jelent rátok. -válaszoltam a kérdésre.

-Nem hiszem, hogy Lucy nagy veszélyt jelente ránk, hiszen eddig semmi bajt nem csinált. -gondolkodott Jasper.

-Nekem ezt mondták, hogy ha nem külditek el előbb utóbb nagy bajt csinál ami miatt veszélyeztetve vagytok. Gondolom nem akarjátok ezt. -de jó színész vagyok.

-Tényleg nem. -suttogta Rosalie.

-Alice látsz valamit? Ártani fog nekünk? -fordult húga felé a pasim.

-Nem, minden tiszta. Nem vagyunk elvileg veszélyben. -válaszolta Alice.

-De mondom nekem ezt mondát a farkasok, gondolom nem hazudnának nekünk. -erőszakoskodtam.

-Szerintem sem, de most akkor dobjuk ki Lucyt csak úgy a semmibe? -nézett rám a lány legjobb barátja.

-Mást nem tudtok tenni. -adtam az ártatlant.

-Hát rendben, én bízok a farkasokban. -nézett rám Carlisle.

Ide nekem egy díjat, azzal a címmel, hogy az év legjobb színésze. Hihetetlen, hogy bevették. Mondjuk Rosalie furcsán fürkészi az arcom, gondolom nem hisz nekem ahogy Jasper se. Érzem, hogy ők ketten nem hiszik el mit mondatm, de 2 a 5 ellen semmit se ér.

Eltelt 30 perc mire Lucy megjelent az ajtóban erre mindenki elcsendesett és a lányra szegezték a tekintetük. Lucyt kezdte zavarni a sok szempár így kiment a konyhába inni, és amikor visszajött kezdődött a balhét vagy ahogy én neveztem, Dobjuk ki Lucyt terv.

Carlisle felállt és a lány elé sétált és megállt előtte, látszott a lányon, hogy fogalma sincs mi történik körülötte.

-Lucy, tudod, hogy szeretünk, de sajnos azt kell mondanom, hogy el kell menned hisz nagy fenyegetést jelentesz a számunkra. -kezdte a pasim apja.

-M...mit csináltam? -akadozott meg a hangja.

-Biztos infókból tudjuk, hogy el szeretnéd pusztítani a családunk. -lépett hátrébb Carlisle mintha félne a lánytól.

-Ki mondta ezt? – kérdezte Lucy.

-Nem mondhatom el. -válaszolta a Cullen család feje.

-Hát rendben, ha ti így gondoljátok akkor elmegyek, de tudjátok meg, hogy imádtam hozzátok tartozni, nem viszem el semmimet. Rosalie, Alice, ha valami tetszik a ruháim közül nyugodtan használjátok, a suliból pedig kiiratkozok, hogy ne is lássatok. Ha pedig kiderítem ki mondta ezt nem érdekel, hogy ember vagy állat, de letépem a fejét. –könnyek kezdtek el hullani Lucy szeméből és kirohant az ajtón. Már majdnem megsajnáltam, de reméltem soha többet nem látom.

Küldetés teljesítve, most már nem lesz számomra zavaró tényező magyarul teljesen boldog lehetek velük.