Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 38

Másnap délelőtt Sam mindenkit értesített, hogy hol leszünk és hogy ne aggódjanak miattunk, így miután ezekkel megvolt oda jöttek a házam elé, hogy megvárjanak engem.

Ma lusta volta futni így gondoltam egyet és felpattantam Jacob hátára, aki megpróbált, ledobni a hátáról, de akárhogy próbálkozott nem sikerült neki így feladta és maradhattam a hátán. Sam végig nézte a „rodeóm" és ahogy vége lett bólintott Jacobnak és az egész falka elindult a tisztásra, ahol elméletileg a vámpírok várnak ránk.

-Figyeljetek, először nem szeretném, hogy Cullenék felismerjenek így takarjatok ameddig tudtok és valami drámai belépőt kell kitalálnom ahhoz, hogy felbukkanjak jó? -suttogtam Jacob fülébe, aki továbbította az üzenetem az egész falkának.

Amin a tisztásra értünk lepattantam Jacob hátáról és beálltam Sam mögé és mivel fekete ruha volt rajtam a bundája valamennyire takart, de pont annyira, hogy a VOLT családom ne vegyen észre. Mind ott voltak, még a kis Bellácska is, akit még most is utálok és még mindig olyan ínycsiklandó illata van, hogy legszívesebben elharapnám a nyakát és addig szívnám ki a vérét amíg meg nem hal...akarom mondani...... Carlisle felvázolta a helyzetet nekem meg a farkasoknak mi pedig teljesen rá figyeltünk, én véletlen se azért, mert Bellácska bajban van csak megakarom védeni a falkámat. Aztán kezdetét vette a harcra való felkészülés, amit Jasper tartott. Itt gondolkoztam azon, hogy itt kezdem el drámai belépőmet, amit már meg is terveztem.

Jasper az összes családtagján bemutatta, hogy támadnak az újszülöttek, illetve, hogy kell hatástalanítani őket. Az utolsó ember Alice volt, aki barátját a harc végén egy puszival ajándékozta meg megmondom őszintén elég aranyos dolog volt tőle. Na de itt jöttem én.

-Jasper! Egy valakit kifelejtettél! -kiabáltam ki Sam bundája mögül és az egész klán egyszerre fordult felénk. Kiemelkedtem Sam mögül és mellé sétáltam, nyugtatás képpen végig simítottam hosszú fekete orrát.

-Na melyik Cullennek hiányoztam? -kérdeztem vigyorogva és Rosalien kívül mindenki elkezdett hátrálni 2-3 lépést. -Ennyire ijesztő vagyok?

-Nekem hiányoztál. -szökkent mellém a család szőke lánya és szorosan megölelt, amit én viszonoztam neki, de a többiek tátott szájjal figyelték a történetet. Az első bátor jelentkező, aki meg tudott szólalni az Jasper volt.

-Lucy?

Na sziasztok.

Tudom régen volt rész de vissza tértem.

Remélem tetszeni fog nektek, ha igen kommentbe vagy egy csillaggal jelezzétek.

Nemsokára jön a kövi rész addig is puszi mindenkinek.