Az elveszett lány (Twilight ff)

Part 12

Felrobbant bennem a remény, hogy ez alatt a vásárlás jobban megkedveljük egymást Rosalieval. Bár még egyáltalán nem beszéltem vele de remélem nem után meg jobban holnap. Gondolat menetem Carlisle zavarta meg.

-Lucy, mikor tudunk kettesben lenni? Tudod nem akarom sokáig halogatni a dolgot.-célzott a lábamra, mire bólintottam.

-Nekem bármikor jó, én ráérek.-néztem rá.

-Esetleg..most? Tudom, hogy nem bírsz Bella közelében lenni így gondoltam elmehetnénk beszélgetni.-döntötte a fejét az egyik szoba felé ami gondolom a házban lévő dolgozó szobája.

-Persze, mehetünk.-mosolyogtam és elindultunk. 

Mikor beértünk a szobába, becsukta az ajtót és kérte, hogy üljek fel az asztalra. Amikor ezt megtettem elém ált. 

-Megkérhetlek rá, hogy felhúzd a nadrágod egészen a "lábad" kezdetéig. Meg szeretném nézni, hogy csatlakozik.

-Persze.-mosolyogtam rá és felhúztam a nadrágom ő pedig szemügyre vette a járásra alkalmatos testrészem mű másolatát.

Jasper szemszöge

Lucy és Carlisle elmentek apám dolgozó szobájába gondolom azért, hogy apám kikérdezze Lucyt a mű lábával kapcsolatban. Hihetetlen miken ment keresztül ez a lány és, hogy még mindig nem adta fel, hisz itt van kötöttünk és mosolyog.

-Vajon mit mutat Lucy Carlislenak.-kérdezte Bella.

-Na nem! Nem tudhatod meg! Ezt nem csinálod.-figyelmeztettem. Nem hiányzik, hogy Lucy még jobban utálja. A végén még neki fog ugrani.

-Igaza van Bella, nem szabad most kíváncsiskodni.-mondja párjának Edward.

-Rendben, nem fogok oda menni és kihallgatni őket.-mondta és merem remélem, hogy be is fogja tartani.

Egész nap amíg nálunk volt folyamatosan néztem nehogy apám dolgozó szobája közelébe menjen. Kb olyan 15:30 lehetett mikor fivérem közölte, hogy ideje haza vinni barátnőjét aki közölte, hogy még el szeretne menni mosdóba.

-Rendben, 10 perc múlva találkozunk a kocsinál.-mondja Edward, Bella pedig bólintot, hogy megértette. 

A lány elindult a mosdó felé de észre vettem, mielőtt bement volna lányt irányt váltott. Így hát csöndben követtem hiszen nem szerettem volna ha Lucy neki támad mérgében. Mikor észre vette, hogy apám dolgozó szobájának ajtaja nyitva van csöndben oda lépett és megállt az ajtó takarásában hallgatózni.

Lucy szemszöge

Éppen Carlisle éppen alaposan kémleli illetve forgatta vizsgálta mikor halk lépteket hallotta a folyosó felől. Nem foglalkoztam vele mert azt hittem valamelyik család tagom az így nem nagyon törődtem vele. Inkább figyeltem tovább fogadott apám kérdéseire.

-Nehéz volt megszokni, hogy ilyennel jársz, illetve milyen nehéz felrakni?

-Először is picit nehéz volt megszokni, de kb két év alatt megszoktam és a második kérdésre válaszolva ugye már rutinból csinálom szóval már nem nehéz de mikor kezdtem nagyon fájt és nehéz is volt de már nem érzek semmit. Szeretnéd megpróbálni, hogy kell felrakni? Megmutassam?-kérdeztem.

-Csak ha megengeded.-válaszolta mire rámosolyogtam.

-Persze, nézd.-kezdtem el felrakni lassan, hogy részletesen lássa mit csinálok.

Mikor végeztem felálltam a saját lábamra, megöleltem Carlisle-t és elindultam kifelé.

-Ha van még kérdésed nyugodtan kérdezz.-mosolyogtam.

-Rendben, köszönöm szépen.-mondta.

Mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy barna tincsek tulajdonosa futva fordul ki a folyosó végén. Tudtam, hogy a kis Bella megint kíváncsiskodott. Kezdett nagyon idegesíteni a csaj.