Késő éjszaka, pár órával azután, hogy Luthert hazazavarták a kórházból, felhívta az a mágus, akitől a Hatodik Pátriárka üzenetét megkapta még évekkel ezelőtt, és akivel belevágtak a világ újrarendezésébe. Paprikás hangvételű beszélgetés zajlott köztük. A Tacticus sosem találkozott vele szemtől szemben, és mivel a másik hangját mágia torzította, szövetsége nemét sem tudta. Abban csak biztos volt vele kapcsolatban, hogy már csak a modoráért ki tudta volna törni a nyakát. Pardon. Kitöretni. Luther soha semmit sem tett, amivel közvetlenül kellett volna bepiszkolnia a kezét. A vértől is irtózott.
– Akkor, ha jól értettem, továbbra is gondod van a lánnyal.
– Volt. De ma minden a terveim szerint alakult. Még engem is lenyűgözött, hogy kellő nyomás alatt mire képes.
– Most lehet, hogy jól alakultak a dolgok, de az eddigi tapasztalatok alapján nem benne, hogy legközelebb is jól zárul majd a helyzet. Továbbra is azt mondom, nem kell a lány. Ott a három fiú. A céljaink eléréshez untig elégnek kellene lenniük, az animátor sosem volt a terv része. Szabadulj meg tőle.
– Nem lehet...
– Igen, ezt már hallottam, mert Bastion ragaszkodik hozzá. Badarság! Mondd azt neki, hogy a húgát bentlakásos iskolába küldöd, mert ez szolgálja legjobban az érdekeit. A kölyköt meg bízd rám, én lezáratom, ha te túlságosan elpuhultál megtenni, amit már régen meg kellett volna. Ha én szabadulok meg a holt a tehertől, biztosra veheted, hogy nem lesz több gondunk vele.
– Hogy holtában tegye tönkre a csapatot? Mit gondolsz, meddig tudjuk titkolni Bastion előtt, hogy mi történt a lánnyal? Az első iskolai szünetnél, amikor nem jön haza, dugába dőlne ezt az egész egyébként is rettenetes ötlet. Én nem kockáztatnám Bastion a hűségét. Még egy olyan védőt, mint ő, nem fogunk találni.
– Nekem úgy tűnik, mintha te ragaszkodnál hozzá. Ha nem így lenne, senki és semmi sem vehetne rá, hogy magadnál tartsd. Sosem gondoltam volna rólad, hogy érdekel téged a kölykök lelkivilága. Ne hagyd, hogy az ujjai köré csavarjanak. De leginkább a lánynak ne engedd. Addig add át nekem, hogy elintézzem ezt a kellemetlenséget, amíg még valamennyire birtokában vagy a józan eszednek.
– Köszönöm az aggodalmat, de nem. Józan eszem teljes birtokában, és a négy kölyköt ismerve döntöttem úgy, hogy a lány marad, és kész. Erről nem nyitok vitát. Az meg, ha te nem látod, milyen tökéletesen passzol a tervünkbe, nem az én bajom. Csak annyit gondolj át, hogy mekkora haszna lehet egy animátornak a hamarosan kirobbanó háborúban? Ki más tudná jobban életben tartani a fiúkat, vagy feltámasztani őket így vagy úgy, ha bekövetkezik a legrosszabb?
– Ha te mondod – Luther akkor még azt is hallotta, hogy vállat vont a vonal túlvégén. – Az legalább hasznos, ha animusokat tud kelteni, ha már gyógyításra nem képes. Annak azért örülök, hogy hasznára vált a mágus mester, akit hozzád küldtem. Már csak azt kell akkor a lány fejébe verni, hogy ha a szükség úgy hozza, animusként is keltse fel a fiúkat. Tényleg mi van az elsővel? Azt is mondtad, hogy lehet még problémás, ha eltolódik más felé a hűsége.
– Ward úgy tökéletes, ahogy van. Egyelőre jobban ragaszkodik hozzám, mint hozzájuk. Biztos vagyok benne, hogy a lánnyal sem lesz gondja. Tudja majd kezelni, ha úgy hozza a szükség. Bármit megtesz, amire kérni fogom.
– Rendben, egyelőre akkor maradjunk ennyiben. Még úgy is, hogy én továbbra is ellenzem ezt. Szerintem túl nagy kockázatot vállalsz a lánnyal. És nem csak vele, a legkisebb fiú is bizonytalanság hozott a terveinkbe. Állítólag a lány tudja kezelni, őt meg kezeli a két idősebb. De én úgy látom, hogy a testvére a világgal is szembe fordulna érte. Ebből nekem kifejezetten úgy tűnik, hogy bár az intrikákhoz és a háború előkészítéséhez kiválóan értesz, épp annyira fogalmad sincs, hogy kell kölykökkel bánni.
– Annyiszor elmondtam, nem tökéletes apának kell lennem, „csak" elég jónak, aki a hibáival is hiteles a gyerekei és a világ előtt. De ha úgy érzed, hogy találsz bárki mást, aki alkalmasabb a feladatra, akkor kérlek, kezdj el vele szervezkedni, az én terveimből pedig maradj ki innentől fogva.
– Vigyázz, mit kívánsz, mert könnyen sírás lehet a vége, ha felelőtlenül mondasz ki ilyeneket. Még a végén tényleg úgy döntök, hogy a saját kezembe veszem a dolgok intézését.
– Nem áll jól neked a fenyegetőzés.
– Nem is ruha, hogy jól álljon. Csak gondoltam, jobb, ha tisztába tesszük ezt is, csak a miheztartás végett.
YOU ARE READING
Három Lépés I. - A történelem határán
FantasyEgy százötven évvel korábbi háború. Egy küldetés, amit három lépésre terveztek. Egy szupermodern világ, amit mégis a mágia mozgat. Luther négy gyerek apja, de első sorban világa egyik fontos szereplője. Kiszolgálja az aktuális hatalmat, de megszál...