Három Lépés I. - A történelem határán

Vallomások

– Szia Apa! Gondolom eddigre már megkaptad Espada e-mailjét. Nem is tudom, miért küldöm most neked ezt a hangüzenetet. Vagyis dehogynem. Tudod, miről van szó. Lawrence-ről. Tudod, hogy mit mondott nekem. Jól hallottad. Biztos vagyok benne, hogy ismered a vádjait. Most már összeraktam a képet. Ezért váltál meg tőle, igaz? Csak ez lehetett, amin a két felnőtt nem értett egyet?
A legelején leszögezem, hogy nem hiszek neki. Megmentetted Espadát, teljes életet adtál neki is, mint mindannyiunknak. Semmi okod nem volt ártani neki. Én csak azt szeretném megérteni, mi oka volt Lawrence-nek ilyet állítani rólad? Tudod, ijesztő volt, ahogy teljes meggyőződéssel mesélte. Zsarolni akart téged? Mást nem tudok elképzelni. Csak dühös vagyok. Hogy mer téged ilyen nonszensz dolgokkal megvádolni! Szóval, csak azért akartam veled beszélni erről, mert holnap elindulunk a hegyek alá, és így talán nem hagylak kétségek közt.
Gondolom, a fotót látva az első gondolatod az volt, hogy ennyi év után vajon milyen baromságokkal próbált megetetni? És vajon kinek mondta közülünk? Ne aggódj, csak nekem. Bastionnak saját bevallása szerint nem mondta, Espadával  nem akar beszélni. Loire... ő meg Loire...
Csak... tudsz mondani erről valamit? Hogy megértsem. Miért tesz valaki ilyet? Adtál neki okot arra, hogy gyűlöljön téged? És köszönöm, azt hiszem. Hogy akkor, talán tíz éve nem romboltad le egy kölyök ideálját, hanem hagytad, hogy továbbra is a barátomnak higgyem. Igaz, így most nehezebb volt azzal szembesülni, hogy milyen ember is valójában. De akkor azt hiszem, szükségem volt arra, hogy felnézhessek rá. Másképp, mint rád.
Áh, mindegy is. És holnap – ahogy mondtam – elindulunk. Ne aggódj, minden rendben lesz. Bastion is jön, sőt Simon is. A legjobb csapat vagyunk, amit csak kívánhatnál.

Ezzel kinyomta a kommunikátort. Csakhogy azonnal felzúgott a vonal túlsó vége, Luther késlekedés nélkül hallgatta végig az üzenetét, azzal egyidőben, ahogy a szavak elértek hozzá a mágus hálózaton. És rögtön újrahívta a fiát, amint az befejezte a mondandóját.

– Jól figyelj, Ward, mert erről az emberről soha többet nem leszek hajlandó beszélni. Igen, ott volt Moeniában. A saját testőreim közül a legjobbat akartam elküldeni a csúcstalálkozó biztosítására. És hidd el, senkinek sem kívánom azt, amit Lawrence ott átélt. Végig kellett néznie, ahogy a merénylők bombái miatt megsemmisül a városközpont.
Én ott követtem el hibát, hogy nem küldtem haza az első adandó alkalommal, hanem utasítást adtam neki arra, hogy maradjon, és segédkezzen a mentésben, ahogy tud. Nem vettem számításba, hogy Lawrence-t esetleg megtöri az a rengeteg borzalom. És ő napokon át a többi önkéntessel, tűzoltóval és mentőssel fáradhatatlanul kutatott a romok közt túlélők után.
Espadát is ő találta meg, azt mesélte, hogy meghallotta az elhaló nyöszörgést az egyik épület romjai között, amit ő kutatott át. Valahol talán még a fotó is megvan, ahogy a karjában tartja a romok alól kimentett gyereket. Igazi hős volt. Mikor megláttam a felvételeket Lawrence hőstettéről, rögtön tudtam, hogy már csak miatta is tennem kell valamit a fiúért.
A Moeniában történtek után tévképzetei lettek. Engem kezdett okolni a borzalmakért, amiket átélt. Ahogy egyre jobban elborult a tudata, már azt is kitalálta, hogy az én művem volt a merénylet. Megfenyegetett, hogy a világot is telekürtöli a tetteimmel. Szóval, igen, tudtam róla, hogy milyen képzetek gyötrik, és nem akartam, hogy hozzátok ez bárhogy eljusson.
És Lawrence-en is segíteni akartam. Amikor sikerült elkapnom egy-egy tiszta pillanatát, még azt is felajánlottam neki, hogy fizetem a rehabilitációját, sőt biztosítani igyekeztem arról is, hogy nem fogja elveszíteni a munkáját nálam. De végül olyan súlyossá vált az állapota, hogy tovább nem tudtam alkalmazni.
Beutaltattam kezelésre, minden költségét fizettem, és méltó végkielégítést adtam neki. De úgy látszik mégsem sikerült kigyógyulnia. Elhiheted, hogy életem nagy veszteségei közt tartom számon a távozását, a legjobb testőröm volt.
De ejtsünk egy szót a csapatról is. Azt hittem világos, hogy ez egy zártkörű buli. Nincs hely benne kívülállóknak. Azt hittem ez nem szorul külön magyarázatra.

– Paranoiás vagy mindig.

– Neked is annak kellene lenned.

– Nyugi apa, Simon jó srác. Csak nyerhetünk vele.