Három Lépés I. - A történelem határán

Hallgatjuk, Doktor úr! - Előszó

Versek. Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egy művész alkat. Sem pedig vallásos. De van, vagyis volt néhány barátom, akik szerették az ilyen verseket, és hittek is valamilyen istenben vagy felsőbb hatalomban. Én pedig megjegyeztem a rímelő, mert annyit hallottam tőlük, ahogy mormolták, vagy dúdolták. Én nem hiszek az Istenekben, de ők hittek. És mivel ők már nincsenek, rám maradt a feladat, hogy tovább vigyem ezt a hitet. Ezt is, és minden egyebet, amit tőlük tanultam.

Tőlük tanultam, amit tudok, nekik hála vagyok az, aki vagyok. És hogy ki vagyok? Egy Méregkeverő. Az emberek így hívnak. Mi más nevet kaphatna egy orvos, aki nem mágus? Istenkáromlás, tudom. És mégis az vagyok. Annyi akarat ellenére mégis létezem. És a tudományom is létezik. Az egész létem egy merő furcsaság. Félvér vagyok, a felbomló világ egymást gyűlölő országainak gyermeke. Nincs jogom élni, mégis itt vagyok, nem lehetnék orvos mágia nélkül, mégis gyógyítok.

Loire lapozott, nem fogta meg a felvezetés. Őszintén megvallva nem is tudta igazán elhinni, hogy ilyen lehet. Nem létezhet gyógyítás mágia nélkül. Az emberek nem nyerhetnek gyógyulást, nem győzhetnek a betegségek és a sebek felett, csak a mágusok kegye által. Ezt minden ostoba tudta. Ez a világ legősibb rendje, ezzel nem mehet szembe senki. Nem létezik Orvostudomány, csak Gyógyító Mágia.
Majd amikor pár oldal átlapozása után egy érdekes mondat megragadta a figyelmét, tovább olvasott.

És az emberek nem értik, a mágusok felháborodva szemlélik, pedig annyi minden van ezen a világon, amivel gyógyítani lehet. Mérgeket keverni... de a mérgek jó kezekben gyógyszerek. Életeket menthetnek. Mágia nélkül is lehet csontokat összerakni, sebeket bevarrni. Persze a gyógyulás így fájdalmas, és sokáig tart, de legalább a sajátunk érte az érdem.

Döbbenten fújta ki a levegőt. A Méregkeverő szavait olvasva lelki szemei előtt akarva akaratlanul is Espada jelent meg. Ő is ismeri a növényeket, tudja, hogy mik mentenek életet, és mik veszik el azt. Persze öccsének nincs fogalma a gyógyítás ennél mélyebb mibenlétéről. Talán azért sem furcsállotta soha Espada „gyógyító tudományát". Az öccsénél ez az egész hobbinak indult, de mikor Luther látta, hogy mennyire elszánt és tehetséges benne, hagyta kiteljesedni.

Ezek a gondolatok rányitották a szemét arra, hogy ő maga az az idegen, aki az ismeretlen orvost gyanakvással, hitetlenkedéssel, és legfőképp sértett rosszallással figyeli. Ő az a mágus, aki elutasítja, ami nem a régi rend szerint való. Ha Loire őszinte akart lenni magához, el kellett ismernie, hogy talán még arcon is nevetné azt, aki varázstalanul orvosnak vallaná magát. De a belenevelt világrend akkor is hangosan kiabált a fejében: még ilyen sületlenséget!

Semmit sem tudott erről az irományról, de már ennyiből sejteni kezdte, a veszélyes gondolatokat, amikkel tele van. Ekkorra már eszébe jutott, hogy ez az Új-Kontinens egyik leszigorúdbban tiltott olvasmánya. Csupán a könyv birtoklásáért akár évtizedes börtön is járthatott. És jól járt a szerencsétlen, ha a mágusok nem követelték ki maguknak a büntetés jogát.

A lány pedig ennyiből megfejtette, miért pusztították tűzzel vassal ezt a könyvet a varázsképesek és a jelenlegi rend hívei. Ha ez az elbeszélés kitaláció, azért kellett betiltani, nehogy ezek a gondolatok gyökeret verjenek az emberek tudatában. Ha pedig ez a valóság, akkor pedig egyértelműen azért. Érdekesnek ígérkezett a könyv, így tovább olvasott. Eddigre már eléggé besötétedett, és a fakó lámpafényben pillantásával szinte tapogatóznia kellett a betűk után.

Sokáig én magam sem hittem, hogy ez lehetséges, én is valami magaszttal teljes isteni csodának gondoltam, a gyógyulást. Nekem is kellett valaki, aki felnyitotta a szemem, és megmutatta, hogy a világ nem csupán annyi, mint amennyit elhittünk belőle magunknak. Még ha Ti, akik  valaha majd megismeritek a történetemet, nem is hisztek nekem, el kell mondanom, hogy ti is tévedtek gyógyítással és gyógyulással kapcsolatban. Titeket is épp úgy félrevezetett a „világrend", mint engem. A mágián kívül annyi minden más létezik, miben van gyógyítás, amire mi egyszerű emberek képesek vagyunk. Ami nem csoda. Hanem Tudomány.