Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

2 - Terv

Miután Tord súlyos sérüléseket szerzett a Robot Incidensben, napokig a gyengélkedőn feküdt és sajnos a jobb kezét teljesen amputálni kellett. A műtétek, hogy nagyjából összerakják a testét, igen megviselték. Főleg két gyámja, akik aggódnak érte, de minden alárendeltje; a katonák, kémek és boltosok is feszülten várták, hogy felépüljön a vezér. Tudják, hogy erős, de ettől függetlenül ő is emberből van, és ha ne adj Isten, tényleg meghalt volna, ezrek veszítették volna munkájukat.

Amikor magához tért Paul volt mellette, aki éppen a kötéseket igyekezett volna kicserélni főnöke testén. Tord első érzése az, hogy az egész jobb oldala viszked és így első reakciója, hogy megvakarja jobb kezével, legalább a bordái közt, de egy érdekes érzés fogja el, és egy új hang is. Ez eléggé zavarja, de a viszketése akkor is jobban.
-Mégis mióta vagyok itt? És melyik bázison vagyok? Úgy érzem, mintha fejbe lőttek volna.-a vezér végül megvakarja az oldalát mire észre veszi a "kezét".-Ó, most már értem.-érdeklődve vizsgája meg szemével a vörös kart, és csak ekkor érzi, hogy csak fél szemével képes látni.
-Csak 2 napja, és hazahoztuk, Norvégiába amint lehetett. Igazából meglepő a felépülési ideje.-a katona igyekszik támaszt nyújtani a főnökének, aki megértően ránéz.
-Ugyan Paul, most a körülmények helyzete ellenére is, csak nevezz Tord-nak. Egyszerűen nincs energiám a formális, munkahelyi beszédhez.
-Aggódtam, hogy nem fogsz felépülni. Ahhoz viszonyítva, meg már szinte használni is tudod az új karodat.-Paul a robot kézre mutat, aminek a tenyerén van egy apró lámpa is, és az ujjai percekként tudnak hajolni. Amikor Tord tervezte, tényleg igyekezett minél emberibb hatást elérni, bár nem gondolta volna, hogy használni is fogja.
-A 6-os robot amúgy is a legjobban volt rám kalibrálva, bár úgy nézz ki, hogy ez sem volt elég.-eléggé frusztráltan érzi magát, de inkább csak bambul maga elé és igyekszik még inkább magához térni.-A birminghami lázítókat ennek ellenére is menetrend szerint kitisztítjuk, rendben?-tudja a jó barát, hogy ez inkább parancs, mint sem kérdés vagy kérés, így nem is érdemes szembe szegülni a vezér akaratával.
-Jó, de azt tanácsolom, hogy te most maradj távol a rajtacsapástól, nem kéne, hogy a varrataid elengedjenek. Ismerlek, nem bírnál kisebb fegyvereknél maradni.-összekócolja a haját Tord-nak, aki nem igazán örül ennek, és arrébb is húzza a fejét.-Sajnálom.
-Ugyan, értékelem a gesztust, de tudod, hogy érzékeny vagyok a hajamra.-közben hagyja el az ágyat, és megnyugodva konstatálja magában, hogy hétköznapi ruha van rajta, de egy közeli széken ott van az egyenkabátja is. Az emberei előtt szeretne azért tisztelettel megjelenni, igen fontos szerinte, és valahol ezt gyámjai nevelésének köszönheti.

Ahogy végig halad a bázison, a legtöbb ember szóban, vagy egy biccentéssel köszönti és ő viszonozza, mindent, és nem azért, mert annyira sokat beszélne mindenkivel - lehetetlen is lenne emberileg – inkább azért, mert számára ez a hely, olyan, mintha egy otthon lenne, egy hatalmas bővített családdal. Ha híhet mindenkinek, és miért is hazudnának, vannak, akik még nénje alatt szolgáltak, vagy a szüleik tették ugyan ezt, és bíznak abban, hogy Tord Fireson is hasonló érdekeket képvisel, mint Maria Firedatter. És milyen igazuk is van! Sőt mi több! Az ifjú vezér tovább is csiszolta nénje nézeteit a könyv alapján, amit még a 80-as években írt a hölgy.
Az irodájába lépve Patryk-ot pillantja meg, aki pár mappát rak rendbe, és papírokat igazít el az asztalon, hogy több hely legyen az asztalon. Az szoba többi része olyan, mint volt: kupis és rendezetlen egy külső szemlélőnek, de Tord számára minden teljesen világos, hogy mi hol van.
-Vezér! Éljen a szabadság! Jobban tetszik lenni?-Patryk, mint mindig, most is hatalmas lelkesedéssel szalutál, és harsány hangon üdvözli a főnökét. Így az ébredés után Tord végre mindkét főemberével találkozott.
-Éljen a szabadság, és kérlek, most csak tegeződjük.
-Ó, oké fiacskám.-erre a megszólításra kissé zavarba jön Tord. Már rég hallotta Patryk-ot ezt mondani és valahol jól esik neki, de most már 29 éves akkor is. Nem egy gyerek, mint volt a 80-as, és főleg 90-es években.
Odamegy asztalához, és Patryk illedelmesen kihúzza neki a széket, amire egyből ráhuppan, de mielőtt apja bármit tenne, magát húzza be, nem kell, hogy dajkálják, akármennyire is szeretné a lengyel, hogy fia még legyen egy kicsit gyerek. A másik közben helyet foglal az egyik fotelban és miután szemmel jelzi a főnöknek, rágyújt egy cigarettára, majd pöfékelni kezd. Tord se rest és elővesz egy szivart a fiókjából, és szintúgy rágyújt.
Na már most ilyen esetben az ember azt hinné, hogy a harmadik személy is a szobában rágyújt, de ez nem igaz, hanem egyszerűen messzebb húzza a második fotelt a többiektől, és jóval távolabb leül. Hiába él ez a 3 férfi együtt, már lassan 3 évtizede, de Patryk nem vette át a szivaros szokásukat, de cserébe egy szánalmas ittas.
-Továbbra is tegezés...-halkan jegyzi csak meg a férfi a vörös kabátban, leginkább magának mondva.-szóval pár dolgot meg kell variálni a rajtaütéssel kapcsolatban. Akármennyire is utállak titeket ugráltatni ilyen apróságok végett, de most jól jönne a két legjobb fegyver használóm. Igaz, sok dolgot elbasztok, nem kezdem el sorolni az eseteket, de tudom, hogy ennél az egy dolognál nem kell aggódnom semmi miatt.-a másik kettő főleg akkor húzzák magukat össze, mikor a baklövéseiket megemlíti felettesük, de tudják, hogy igaza van. Ha nem mennek neki annak a jégfelhőnek, akkor nem kellett volna további robotokat fejleszteni.
-És pontosan milyen feladatot szánsz nekünk?
-Mivel minden osztagnak meg van vezetője, és őket nem szeretném variálni, túl sok munka lenne, ezért csak egyszerűen segítsetek mindenkinek.-a lengyel felé fordul, és rámutat, mielőtt elfelejtené mondani valóját.-Patryk, tudod tőled mit várok el főleg.
-Igen, összekészítem az kötszereket és egyebeket még ma este, és bárkit lekezelek, aki súlyosabban megsérül.
Ezzel Tord le is tudja ezt a rövid megbeszélést és int apjainak, ha akarnak, mehetnek saját dolgaikra, ami aztán van bőven. Amint az ajtó csukódik mögöttük, Tord felkel és elindul az egyik polc felé, majd valamit levesz róla. Ha valamikor, ennek most jött el az ideje. Egy pisztoly kinézetű eszközt vesz a kezeibe. Enyhe zöld fénye van a testének, és a vége tompa.

~Úgy érzem, hogy komolyabb vagyok, szociálisan fejlettebb, de nem változtam. Csak jobban kifejezem magam, és önmagam lettem. Nem megyek bele a részletekbe, unalmas. De ha észre akarjátok venni, érdekel titeket, hogy miért írom újra, megtaláltok mindent majd itt. Én Ellie vagyok, még leszek.~