Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

20 - Éjszaka

FIGYELEM! 

Ebben a részben "ableizmusról" lesz szó. Aki nem tudná, ezt a dolgot fizikálisan vagy szellemileg korlátozott emberek ellen használják. Mondjuk amikor azt mondják "kutatók", hogy van az autizmusra megoldás, ellenszer, és közben végülis mosogatószert nyeletnek le idióta szülők, gyerekeikkel. Vagy amikor valaki arról beszél, hogy egy ember hogy birtokolhat kerekesszéket, és mégis képes járni. Szóval igen, üdvözlet az életben, ami szar. De na, legalább fikciókban megkapják a szemetek azt, amit érdemelnek.

*----------*----------*----------*----------*----------*----------*

Tord mikor felnéz, észreveszi, hogy a gerlepár éppen neki integet, miközben Tom a személyzettel beszél éppen, - pedig még a taps sem múlt el - az a pletykás asztal még mindig susmorog és a pincér véletlenül egymáshoz koccint két poharat. Igen, az lenne a legjobb, ha odamennék. Felkell, magával viszi saját poharát, ami már kiürült és nekiindul Edd-ék asztalának, akik most már nem kalimpálóznak, de továbbra is a vöröskabátost nézik.

-Tord, milyen jó itt látni téged! Emlékszel Rowan-re?-Edd húz ki egy széket és veregeti hátba Tord-ot, mikor leül.
-Ó igen.-nyújtja a kezét az ismerősnek és elmosolyodik.-Felejthetetlen bemutatkozó volt.
Rowan elfogadja a kézrázást, de kissé zavarba is jött.
-Kérlek, inkább ne is beszéljünk róla?
-Mármint? Szerintem elképesztő volt! Matt-et, már évek óta ismerem, de sose láttam ilyen mérgesnek, védelmezőnek. Csak úgy, mint apámat! Teljesen zavarban volt. Legutóbb akkor volt ilyen, mikor kikellett mondania a holland kormány előtt, hogy szerelmes a férjébe és ebben a szeretetben fognak engem nevelni.
Edd csak magában nevet, hogy barátja megint túl-oszt, de engedi. Talán még általánosban megállította volna, de rájött azóta, hogy a norvég sose menne bele kicsi részletekbe, és amúgy is, ez olyan, mintha egy szeretet nyelve lenne. Hasonlóan, mint másoknak az ajándékozás, minőségi idő, dicséretek és társaik.
Mindenki arra lesz figyelmes, hogy a színpadon valami történik. MirrorzKa egy átlagos, akusztikus gitárt vesz a kezébe és idegesen megköszörüli a torkát, majd közelebb hajol a mikrofonhoz-
-Egy kis dolog rólam. Csak 5 hete gitározok, nem járok tanárhoz, szóval eléggé szar lesz.-aztán nincs igaza. Persze kissé fura csak a gitárt hallani, de Tord-nak elég az első pár akkord, hogy felismerje ezt a számot. Edd meg felismeri azt, hogy a barátja szemei megtelnek örömmel és szeretettel, ahogy Tom-ot hallgatja és nézi.
Szinte teljes némaságban hallgatják az előadást az egész helyiségben, és még a dolgozók is megálltak egy pillanatra az első pár sornál. Tom hangja a többség számára igen meglepő ebben az előadásban, hiszen saját dalában igen durva volt, bár logikus, a basszushoz nem ment volna a lágy énekhangja. De viszont most! Mintha egy angyal hangja törné meg az ég zárt kapuit és engedne le valami egészem más világi üzenetet. Pontosabban Tord az, aki így érez. Mindenki más csak egyszerűen élvezi.

Az előadás ismét tapsolni kezdenek az emberek, de Tom meg se várja a végét, és eltűnik. Érdekes, hogy egy ember hogy szeret előadni, de nem szereti az utána lévő dicséretet és visszajelzést. Mintha bűntudata lenne, vagy úgy érezné, hogy nem érdemli meg. Egy személyzeti ajtó mögött tűnik el végleg szem elől, és az emberek ezután visszatérnek dolgukra.
Egy pár perc múlva Tom lép be az ajtón egy táskával a válláról lógva és senkinek se esik le az ismeretlenek közül, hogy ő volt az előadó az elmúlt 10, vagy az is lehet 15 percben. Mindenféle kérés nélkül odaül a többiekhez, előtte még udvariasan megállítja azt a dolgozót, aki még Edd-éket is kiszolgálta és rendel magának egy pár cent vodkát. Tipikus.
-Na, milyen volt? Mármint hallottam, hogy egy ilyen kis senkiházi fellépett.-Tom ül le az utolsó szabad helyre, Tord-dal szemben, aki úgy néz ki igen vevő most erre a hülyeségre.
-Szerintem elment. Mármint pár szövegrészt elrontott az On Melancohly Hills-ben, de lehetett volna rosszabb is. Ahhoz viszonyítva mondom ezt, hogy indulás előtt tanulta meg ez a "senkiházi".-a vöröskabátos mutatja is az idézőjeleket a kezével, és egész végig nagyokat gesztikulál. Most már nem néz ki úgy, mintha zavarná a többi ember.
-Mi? Tom! Zseniális vagy!-hökken meg szinte teljesen Edd, miközben éppen átpasszolja az utolsó szeletét Rowan-nek, aki inkább beletemeti magát a kajába, mielőtt megszólalna.
-Ugyan, ne tegyél úgy, mintha lassan 20 éve nem azt hallgatnád, hogy Gorillaz így, Gorillaz úgy. Mivel amúgy is muzikális beállítottságú vagyok, rám ragadt, nem az én döntésem volt.-közben a kreol bőrű nő, aki később érkezett, letesz 3 pohár vodkát az asztalra, és Tom nem igazán érti. A nő kijavítja magát.
-A ház ajándéka, tudod, az előadásért. Szívesen látunk majd még, MirrorzKa.
-Köszönöm, és nektek csak Tom.-elveszi az egyik poharat, miközben rákacsint a nőre, aki csak legyint és megdobva a haját fordul meg és hagyja ott a csapatot. A jelenetet Tord végig nézve megforgatja a szemét és hitetlen mosolyra húzza ajkait.
-És nem csak te fogod meginni mind ezt.-Edd elveszi az egyik poharat és eléggé anyáskodóan néz haverjára.-Nem rég tudtunk leszedni erről a mocsokról, nem engedem, hogy visszaess.
-Érthető.-Tom csak megrántja a vállát és beleiszik a vodkába, miközben kényelmesen hátradől a székén. Közben a norvég közelebb hajol Rowan-hez és félhangosan kezd el vele beszélni.
-Jobb ha vigyázol! Ha kedves Edward ráönt a garatra, akkor nem fog tudni hazamenni.-közben fejével az említett férfire bólint, és Rowan is kérdően felhúzza szemöldökét, játékosan belelök Edd oldalába.
-Kikérem magamnak. Egy felelősség tudatos felnőtt vagyok, és amúgy is, csak ezt az egyet iszom meg.-mondja, miközben ráhúzz a pohárra és egy pillanatig magabiztosan néz maga elé.

Na már most. Tord nem véletlenül mondta azt Edd-ről, amit mondott. Ismeri barátját annyira, hogy tudja, hogyha egyet iszik, az több lesz. A legidősebbik közülük szeret úgy tenni, mintha minden az irányítása alatt lenne, de ha rákap egyszer az alkoholra, akkor nem tud megállni vele. Valószínűleg maga az etanol az, ami ennyire bevonzza magába.
Az utcán amíg Tord és Tom - bár egymást lökdösve és sértve - még eltudnak tájékozódni maguktól, hiszen hozzá szoktak a gimi utolsó éveiben a házibulikhoz, addig még az a szerencse, hogy Rowan nem ivott egy millit se, így eltudja kísérni a partnerét egészen hazáig.

Mikor megérkeznek a két idióta hatalmas zajt csap, mire Edd levéve a cipőjét, míg Rowan levette róla a szemét egy pillanatra, megdobja azzal azt a kettőt és megkéri őket, hogy kussoljanak már, mert rohadt idegesítő, hogy még részegen se tudják befejezni. Aztán eltűnnek Tom lakása ajtaja mögött és Rowan is sikeresen kinyitotta Edd lakását és mivel nem akart túl tolakodó lenni, egyszerűen letette a kanapéra és mellé tett egy felmosó vödröt. Halkan elköszönt tőle és becsukja az ajtót maga mögött, ahogy elhagyja a lakást.
-Látom haza hoztad.-Matt állt a folyosón, de most már közelíti is az ismerőst. Jelenléte eléggé sötét és ijesztő is lehetne egy alacsonyabb ember számára, de Rowan-nel szinte egy magasak, ez nem fog beválni nála.
-Igen. És látom te még mindig úgy viselkedsz, mint valami házőrző...
-Tudod mit, kicsit gondolkodtam, honnan vagy olyan ismerős. Aztán leesett. Te vagy Rowan Carson! Az a fickó, aki ableista vitákba keveredik folyton még olyan 5-6 éve.-egy önelégült mosoly van a gyömbéren, de mégis lenéző az emberrel szemben.
-Ó? Én nem nevezném magamat így-
-Nem igazán érdekel a kifogásod. Hiszek abban, hogy egy ember tud változni.-közelebb hajol hozzá és finoman meglöki az új riválist Matt.-De ha Edd egyszer is miattad fog sírni, akkor levadászlak.-aztán egy kedves mosolyt vesz az arcára, finoman megveregeti a férfi vállát és visszamegy saját apartmanjába.

~Sajnálom, de Matty-boi nem lehet mindig az aranyos fahéjtekercs, akiről szeretnek olvasni az emberek. Változtam és ezzel a gondolataim is tették ugyanezt. És tudom, nem mindenki szereti, ha kedvenc rajongói fikciója meg van spékelve igazi gondokkal. Sajnálom, de az igazság érzetem túl nagy, és nem engedhetem, hogy Rowan-t kedveljétek. Aki meg ezek után is kedveli, annak meg csak annyit tudok mondani, hogy "majd felnősz egyszer". Én Ellie vagyok, adiós.~

(2023. máj. 17.)