Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

13 - Edd egy elképesztő napja

Mivel hétvége van, ezért Edd úgy döntött, hogy sétál pár órát a parkban még a délelőtti órákban, hiszen az idő tényleg egyre szebb és nincs szükség igen kabátra vagy pulcsirasem. Ez a júniusi kezdet lehet új változásokat fog hozni. Edd letép egy virágot és teljesen elgyönyörködik benne, minden tekintetben. Az illata csodás és Edd vidáman megy tovább. A parkban élő állatok inkább mernek a közelébe menni, mint a többi ember. De jó kedve hirtelen alább száll, amikor megbotlik egy botban, de nagy nehezen feláll, majd leporolja magát. Mikor felnéz, észreveszi, hogy egy tinédzser áll előtte, akinek fehér haja van, rózsaszín szemei, lila pólója és egy fekete rövidnadrágja. Teljesen hétköznapinak tűnik.
-Hello. Mégis mi a neved.-Edd mosolyog és integet a fiatalnak.
-Meg van...-a siheder a jobb csuklóját a szájához emeli, amim egy okos óra van. Pár pillanat múlva pár kékruhás ember előugrik a bokrok és fák mögül és elrabolják Edd-et. A park többi látogatója meg inkább nem szólnak közbe.
Egy fekete furgonba teszik és így mennek egy ideig, bár egy rendőr megállítja őket és kinyitatja velük a hátsó ajtót. Edd próbál kiszabadulni, de nem sikerül neki.
-Itt minden tiszta. További kellemes napot.-az ajtót visszacsukják és mennek tovább. Egyszer csak megállnak a srácok volt házánál, de nem száll ki belőle senki. Hírtelen felkapcsolnak pár villanyt és Edd-en is a köteleket elvágják a ragtapaszt meg leszedik a szájáról.
-Au.-körbe néz és csak magas, kigyúrt embereket lát szintén kék ruhában. Plusz dolog, amit csak most vett észre, hogy mindegyiknek a vállán és ruhaujján zöld csíkok vannak, amik valószínűleg valami rangot jeleznek, vagy beosztást.-Mégis hol vagyok? És kik vagytok?
-Az nem lényeges, annyit kell tudnod, hogy a jövőből jöttünk és a kóla készletedet keressük.
-Óóóó- várj, te honnan tudsz róla?-közben masszírozza a csuklóit.
-Onnan, hogy én a fiad vagyok... leszek. Mindegy. Eldugtad a készletedet és elfelejtetted hova. Csak te menthetsz meg minket.-Edd jól végig méri a fiút, de nem talál rajta semmi hasonlóságot.-A szerencse amuletted egy kólás doboz felfűzve egy vasláncra.
-Te tényleg a fiam vagy! De jó, egy fiam van! Apa vagyok.
-Nem hiszem el, hogy te tényleg Edward Diamound vagy. Sokat változtál.-a fiú ezt nagyon halkan mondja, meg Edd most úgyis azt dolgozza fel, hogy fia lesz.-Szóval, hol van a tartalék. Ha meg van, akkor mi el is megyünk.
-Ahhoz el kell menni hozzánk, mert ott van Matt, akinek elmondom minden ilyen titkomat. Tényleg ő se tudta?
-Nem, és amúgy is, a kapcsolatotok titkosított. Ha viszont ez a helyzet, akkor elmegyek veled. A nevem Marcus, de senki sem tudhatja meg, hogy én a fiad vagyok, oké?
-Persze, akkor menjünk.-Edd már szállna ki a kocsiból, de az őrök az útját állják.
-Apa, miért mennél gyalog ha a kocsiban vagy?
-Teljesen igazad van, FI-AM.-Edd elmosolyodik és az autó elindul. Mivel hősünk nem ül, ezért egyből pofára esik.

Az úton egész végig a katonákat méregette és kérdezte mindenről, akik hiába képzett emberek, mégis teljes zavarban voltak, hiszen a jövőben felettesük ez a férfi, de annak még nem jött el az ideje. Viszont Marcus hamar ráunt és mint apja helyettese parancsolta a katonáknak, hogy még levegőt is csak némán vegyenek.

Amikor megérkeznek kiszállnak ketten és felmennek a folyosóra. Edd benyit a lakásába és látja, hogy mindenki bent van. A fiú kicsit megszeppen, nem mer tovább menni, főleg mikor meglátja Tord-ot. A férfi jelenléte akkora hatással van a fiúra, hogy majd kiszakad a saját bőréből. Nem a félelem, hanem a tisztelet miatt.
-Hé, ki ez a gyerek?-Tom odamegy hozzá és picit lehajol. Nem sokkal kisebb Marcus nála.
-Ő csak egy gyerek, nem a fiam a jövőből, akit el kell titkolnom.-a fiatal rácsap a fejére, de igazából senkit se érdekel Edd hülyesége.-Matt, hol van a kóla tartalékom?
-Ha jól emlékszem tegnap ittad meg.-Edd elcsodálkozik és szomorúan megy oda a fiához.
-Bocs Marcus, de nincs meg.
-Hallottam.-egy ideig a gyerek gondolkodik.-Van egy ötletem.-amikor ezt kimondja a szemei felcsillannak és párhuzamosan Edd-nek is.
-Mi az?-Tord a szőnyegen feküdve szólal meg. Valószínűleg épp elmélkedik vagy csak pihenteti az ágyát.
-Elmegyünk és veszünk, ilyen egyszerű. Én meg elviszem magammal.
-Ez egy remek ötlet.
-De srácok, ma vasárnap van. A boltok nincsenek nyitva.-Tom szavai teljesen lefagyasztják a két kóla fanatikust és búsan leindulnak.
-Akkor most mit csináljak, hogy legyen kólánk?
-Nem biztos, de...
-Mondd! Apa, ezen emberek sorsa múlik.
-Mi lenne ha lopnánk? A közeli gyárból, tudod.
-Akármennyire is illegális ilyet tenni, nem látok más megoldást.-övének tarsalyából elővesz egy fura pisztolyt, amit Edd felismer akkorról, amikor a jövőbeli énje eljött érte, hogy megölje. Marcus a pisztolyt használva egy kaput nyit meg a levegőben és szabad kezét nyújtja a felnőttnek.-Nem várunk estig.
-Ó, ez nagyon izgalmas lesz!-megfogja a fiatal kezét, és együtt átmennek az időn.

Este van. Edd teljesen elveszti a fonalat amikor nem csak ők, de azok az egyenruhások is itt vannak még délelőttről. De Marcus teljes magabiztossággal kezeli a helyzetet, és a barna hajú egy pillanatra eltűnődik, hogy tényleg ő nevelte e ezt a fiút.
Gondolata gyorsan elterelődik, mikor vesz egy nagy levegőt.
-Ahhh, ez a mennyei aroma.
-Jól van, nincs vesztegetni való időnk. Gyorsan emeljünk el egy dobozt és menjünk.-miközben mennek Edd észre vesz egy gombot, amire az van írva: Ne nyomd meg. Hősünk persze megnyomja és hírtelen a riasztó kezd szólni.
-Mit csináltál?
-Nem volt ráírva, hogy riasztó.-pár ember már hozza is a dobozt és megnyitnak egy kaput.
-Gyere! Ledobunk 5 perccel később nálatok, mielőtt elkapnak a zsernyákok!-mint percekkel ezelőtt, most is nyújtja a kezét, és Edd gyorsan megfogja. Meglepően erősen húzza maga után a fia.
Mikor a túloldalt kötnek ki, megint csak ők ketten vannak a folyosón.
-Minden esetre, örülök, hogy találkoztunk. Ezt odaadom emlékül.-Marcus egy cicás kitűzőt add Edd-nek aki elfogadja és búcsúként megölelik egymást.
-Még találkozunk?
-Annyit mondhatok, hogy még látni fogsz.

Edd hírtelen felébred és elszomorodik. Kint sötét an még.
-Csak álmodtam?-megnézné az időt és megtalálja az órája mellett a cicás kitűzőt. Boldogan elveszi onnét és a kezében szorítani kezdi.

Éjszaka a norvég teljesen kifáradva dől le Tom ágyára, aki teljesen fel van háborodva.
-Mégis miért vagy itt?
-Mert nem akarom, hogy megint benyugtatózanak? Eléggé fölösleges lenne nektek is a zavar.
-Jogos.-Tom tovább olvassa az Uragiri-t, amit a vezér elég különösnek tart.
-Még mindig az első kötetet olvasod?
-Nem, közben megvettem a többit is. Egész jó a sztori és a rajz is elmegy.-Tom mosolyog, amit a komi igen ritkán láthat. Így nézte egy ideig míg végül Tom letette a mangát és Tord fölé hajolt és ezt súgta a fülébe: Jeg elsker deg. Tord teljesen elvörösödik és Tom csak nevetve fogja a hasát. Közben be is könnyezik.
-Olyan buta vagy.-Tord hirtelen nem érti a helyzetet.-Még mindig nem tudom, hogy mit jelent, de jó volt látni a reakciódat.-a piros felsős még mindig vörös, de pár könnycsepp lefolyik az arcáról.
-Csak akkor mondd ki ezt, ha tényleg úgy gondolod. Én se viccelődök vele. Ezt komolyan kell gondolni.-Tord felkell és ki megy sétálni egyet az utcára.

"J006 - Ötvenhetedik próba, és mivel Marcus_52 egy fiatalabb példány (10 éves), azt hiszi, hogy minden rendben van, de kiderül, hogy itt volt már egy Marcus_56, aki hadifogolyként meghalt (27 évesen), így amikor Edd meglátta, akkor azt hitte, hogy szellemet lát előszőr, de lassan megértette mi van. Sajnos már egy apokaliptikus időben van Marcus, így nem tud mit tenni értük, de annyit megígér ennek az apjának, hogy az utolsó napjait kólával töltheti el. Így elmegy a U071-es helyre és megkéri az ottani Edd-et, hogy segítsen neki. Tudja 52, hogy már nem fogja látni többet ezt az Edd-et, mégis megígéri neki, hogy találkoznak még."

~Marcus még mindig a kedvenc OC-m, saját karakterem, nevezzük akárhogy. És lehet az azért van, mert végre azt is tudom, hogy kik a vérszerinti szülei. És az albinizmusa csak véletlen egybeesés volt, de pont jól működik, így visszatekintve. Én Ellie vagyok, sziasztok.~

(2023. máj. 10.)