Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

4 - Régi barát?

Az incidens már több, mint egy hete történt, de az intézkedések ahhoz képest elég gyorsan, ami lehet kissé gond is, mert Tord-nak nem volt elég ideje felkészülni lelkileg. Tudja, hogy amit tett, az rossz és nem történhetett volna meg, de ha a régi barátai legalább csak emberileg adnának neki egy esélyt, akkor megértenék! Hisz nem ő akarta a vesztüket, a robot volt az... amit ő tervezett.
Kint zuhog az eső és villámlik is, de most Tord nem tántorodhat meg, ezt nem csak ő értük, vagy magáért teszi, hanem magukért, a barátságukért, ami lehet még megmenthető. Nagy levegőt véve, majd sóhajtva, végül nehezen megnyom egy gombot a kaputelefonon, de pontosan nem látja, hogy kit hív. Végül egy eltorzult hang szólal meg.
-Ki az?-egy fél álmos hang szólal bele, és jól tudja a katona is, hogy Edd az.
-Tord...-a Vörös Vezér összeesik és a lépcsőházban felkapcsolódik a villany. Gyors léptekkel a brit lerohan és behúzza Tord-ot, aki nagy valószínűséggel még mindig gyengeséggel küzd.
Tord lassan visszanyeri eszméletét és egy zöld pulcsit vesz észre meg egy tükröt. Szóval Edd és Matt hozott fel. Nem is számítottam másra, hiszen Edd az, aki akkor is befogadott. Lassan mocorogni kezd, de szemeit visszacsukja.
-Hé Edd, szerintem magához tért.-Matt ránézett Tord-ra és látta, hogy a norvég felülni igyekszik.
-Menj onnét!-a zöld pulcsis arrébb löki finoman Matt-et és lepofozza a sérült tagot. Tord nagyot nyekken és kezeit felemeli, hogy védje magát a további csapásoktól.
-Mégis mit jelentsen ez, egy sebesülttel nem lehet így bánni.-Tord lassan felkel – valószínűleg az ütés vitt bele egy kis adrenalint – és körül néz jobban.-Szóval Tom tényleg nincs itt.-ezt inkább csak magának jegyzi meg, hiába hallotta a másik kettő is.
-Mégis hogy találtál meg minket? Megint elakarsz pusztítani mindent?-Edd teljesen figyelmen kívül hagyta Tord szavait és még egyet lekevert neki.
-Hé, nem te vagy az, aki elvesztette a barátait, a józan eszét és... az egyik karját. Tord szemei pillanatokon belül könnyesek lesznek és csak akkor veszi észre, hogy a kötést levették róla, ami fejét takarta el. Érezte az érdes bőrét a forradások miatt. Edd megsajnálta és odahívta Matt-et is, hogy legyen egy nagy csoportos ölelés.
-Srácok, Tom..?-az ölelés még mindig tart.-ügye túlélte?-Tord tudja, hogy igen, de talán valami többet is megtud még.
-Igen, de eléggé maga alatt van.-Edd nevetni kezd idegesen és elengedi az ölelést, Matt nem hagyta elmenni régi barátját, mintha emlékezne rá. Talán lassan elmúlik a memória törlő hatása.-Egy darabig olyan volt, mint mindig, aztán rájött, hogy végülis megölt téged, hiszen a robbanást ő idézte elő. Depresszióba esett és tegnap jött ki a szobájából csak, de megint bent gubbaszt.
-Szerintetek ha látna..?-miután a vörhenyes végre elengedi, fel tud kelni a kanapéból, és az egyensúlyát visszanyeri pár pislogás és fejfogás után. Edd nem teljesen biztos a helyzetben.
-Mármint azt gondolod, hogy jobban lenne?
-Azt gondolom, hogy mióta együtt élünk egymás vérét szívjuk, és ha tudná, hogy riválisa nem halt meg miatta, talán visszavenne a piából. Sajnos tudom milyen, amikor vodkába folytja a bánatát.-idegesen dörzsölni kezdi a combjait, és kezeit, de nem mondanak rá semmit a többiek.
-Eléggé késő van...-Matt ránéz a karórájára és kisebb gondolkodás után folytatja.-Hajnali fél 2 múlott, szerintem alszik, de küldhetnénk neki egy közös képet?
-Ez egy remek ötlet!-Edd magához vonzza a gyömbért, és Tord-nak is int, hogy nyugodtan közelebb léphet hozzájuk. Így lő egy képet hármukról, amit Tom-nak elküld privát üzenetként.
Estére Tord az idősebbik brit, avagy Edward Diamound kanapéján maradt, amit Ringo-val kellett megosztania. Nem bánta.

Tord idegesen járkál fel-alá a bázisán, és folyamatos morze-üzeneteket kapnak egy kémüktől, hogy mégis mi folyik az elmúlt percekben a Fekete Seregnél. Sajnos nem úgy sikerültek a dolgok, mint tervezték, és Marcus, Edd és Tom hadifogolyként végezték, de ennek ellenére elvállalták, hogy belső téglák lesznek a megbontásban. Ebbe is hibacsúszott, és Tord nem bír mást csinálni csak magát hibáztatni. Ha nem keveri ebbe bele barátait, vagy egyenesen olyan szinten megutáltatja magát velük, hogy ellene harcolnak, akkor most nem lennének bajban, hiszen, ha az ő hadifoglyai lennének, akkor ő megkegyelmezne nekik, és úgy engedné őket vissza, hogy az éjszaka közepén kiengedné őket a celláikból. Ha megölnék őt, az se lenne baj, biztonságban lennének.
Egy hirtelen kéz érinti meg a vállát és majdnem megcsapja a mögötte álló személyt. Paul az, aki úgy néz a főnökére, mint ha önmaga se hinne annak, amit látott. A vezér elnéz az alacsonyabb válla fölött és szemei egyből kikerekednek. Tom az, Marcus ad neki oldalról támogatást.
-Hála a Teremtőnek!-egyből odarohan régi barátjához, és erősen átöleli, majd mélyen a szemeibe néz és orcáját simogatni kezdi.-Már azt hittem sose látlak újra élve. És itt vagy, a karjaimban.-Tom nem válaszol, csak elkezd közelíteni a norvéghoz, és mire ajkaik összeérnének...

Tord felébred. Zavarában morog és sajnos Ringo is felébred erre, és karmait kimeresztve, majd visszahúzva leugrik a vörös pulcsisról.
-Francba.-Tord felhisszen.-Sajnálom kislány, hirtelen keltem. Gyere, nézzük meg mi van a táladban.-feláll a kanapéról és a konyhába megy, ahova a macska is követi. Szerencsére még van kajája kint a jószágnak, de így nincs semmi pótcselekvés, amit tehetne. Még túl korán van, de talán felébredt. Egy utolsó simit ad Ringo-nak, majd gyenge vízfolyás mellett lemossa a kezét és lábujjhegyen közlekedve kimegy az emelet folyosójára. Eléggé sötét van, és régi kötésű a lámpa, szóval kapcsolóval kellene a lámpákat működtetni, de még egyszer, túl sötét van.
Mivel Tom lakásának az ajtaja kulccsal van zárva, ezért a legtöbb ember visszavonulna, de nem Tord, aki jártas zárak feltörésével. Azok a tinédzser évek! De mielőtt elkezdene tűnődni a régi emlékeken, elővesz egy hajtűt a zsebéből és óvatosan elkezdi a zárat bütykölni. Nem kell neki pár másodperc és a zár kattan.-Tord Fireson, még mindig meg van benned a tűz.-kinyitja az ajtót végre és bemegy és a konyhával nem is törődve, óvatosan megközelíti a hálószobát, aminek az ajtaja résnyire nyitva van. Bekukucskál és egy félig ébren lévő Thomas-t lát.
-Most alvás paralízisem van, vagy tényleg itt a komi?-Kérdően néz Tord-ra, aki csak mosolyog, talán túl erőltetten is, de a régi idők emlékére, muszáj szívnia a másik férfi vérét.
-Miért Tom? Talán annyira hiányzok, hogy már álmodsz is rólam?
-Mármint logikus. Megöltelek, meghaltál, az én hibám. Persze, hogy néha megjelensz, mint most is.-kikell az ágyából és szédelegve megközelíti a zavarodott férfit.-Ráadásul alkoholhoz is nyúltam, pedig Edd mondta hogy ne. Nem hallgattam rá.-Tord-ot nekilöki erőből az ággyal szemközti falnak, és bekeríti két kezével.
-Tom, kérlek, tényleg nem kéne...
-Mert? Annyi évet töltöttem el gimi után, hogy téged kutassalak. Mióta meghaltál, szintúgy nem csinálok mást. Legalább álmaimban...
-Sajnálom, de nem adtál más választást.-a vezér egy olyan pontot talál megcsípni Tom vállán, mitől a nála alacsonyabb az összeesik, és átmenetileg eszméletét veszíti.-Na jól van, de itt se hagyhatom.-felkapja az ittas idiótát és a bal vállára emeli, a jobb még kicsit gyenge lenne ehhez, majd úgy ahogy van, keresztben ledobja az ágyára, és ott hagyja.
A látogatás nem volt túl jó ötlet.

~Annyira cringe olvasni ezt, mármint nem ezt, hanem az eredetit, mert a nap végén kimásolom azt, és néhány részt kiveszek, párat beteszek, a maradékot meg átírom. És ráadásul az egyik barátomnak felolvasom az eredetit, hogy még inkább agyvérzést kapjak. HOGY LEHETTEM ANNO ENNYIRE ÉRZÉKETLEN? Mármint most is az vagyok, ne értsetek félre. Én Ellie vagyok, babai.~