Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

48 - Iroda

Edd az irodájában ül és rengeteg papír van előtte, amin rajzok vannak különböző könyvborítókhoz és illusztrációkhoz. A könyökeivel rátámaszkodik az asztalra és fejét a két tenyerébe temeti, dolgozó szemüvege majdnem le is csúszik onnan, de gyorsan felegyenesedik és megigazítja azt. Nagyon stresszeli a munka, és bárcsak ott hagyhatná, de sajnos ez nem olyan egyszerű. Most már nem együtt élnek, hogy megosztják a bérlésnek az árát, hanem külön, és mindenkinek saját kútfőből kell tudnia ezt megoldani.
Az irodája többnyire takaros, avagy sokkal rendezettebb, mint az otthoni dolgozó szobája. Jét merőleges oldalról is jön be az ablakokon keresztűl az a kevés téli fény, de nyáron persze más ez is. A másik két falon különböző rajzok és alkotőások vannak, legtöbbje igazából rajongói, ezért tette őket ki. A vele szembe lévő ajtón kopognak és unottan felnéz.
-Szabad!-kicsit hangosabban felszólal, de a torka azonnal megbánja.
Egy titkárnő szerű nő jön be és egy bögre kávét hoz magával. Széles mosoly van arcán, és kicsit olyan, mintha flörtölni próbálna Edd-del.
-Ahogy szeretem?
A nő bólint és leteszi Edd elé a bögrét, de nem megy el. Helyette helyet foglal az egyik széken és lábait keresztbetéve a felettesére néz.
-Hogy vagy mostanság? Már hiányoltunk páran ebben a pár hónapban. Egyszer sem jelentél meg, és pletykák szerint meg is csúsztál pár munkával.-a hangjában nincs semmi baljósság, de Edd számára ez nem elég. Kicsi dühösebben megköszörüli a torkát és visszabújik a munkájába.
-Ha a főnök küldött, csak mondd meg neki, hogy sajnálom, és tényleg megcsinálok mindent amit elém dob, csak hadd maradhassak.
Nem mintha akkora szüksége lenne erre a cégre, hiszen Edward Diamound elég nagy nevet szerzett magának az elmúlt időkben a különböző alkotásaival. Néha olvasók jobban tudják az ő nevét, mint az írókét, ami kissé íronikus. De ennek ellenére is a férfinek a megefelelési kényszere túl erős és a büszkesége is munkatéren. Nem engedheti, hogy csak úgy elbocsátsák, vagy kirúgják.
-Ugyan, én tényleg érdeklődöm afelől, hogy mégis mi van veled.
-Meg vagyok, dolgozom, és nincs időm rád Lilith most, sajnálom. Majd legközelebb beszélgetünk, de most nem.
Erre a nő feláll és talán kissé törve és sértődve elhagyja az irodát. Edd felnéz ekkor és az asztalát kezdi el szemlélni. A számítógép monitora mellett van egy kis keretes kép, ami még évekkel ezelőtt készült, talán a 2012-es évben. Mind a 4-en rajta vannak és Tord éppen szamár fület mutat Tom-nak, aki meg ezt észrevéver egy piás üveggel a kezében lendít a kommunista felé. Matt egy tükörben nézegeti magát, mielőtt észrevenné, hogy egy madár fog éppen bele csapódni a szép arcába. Edd az egyedüli, aki egy kólás dobozzal a kezében a kamerába néz és próbál mosolyogni, de látszik, hogy nem őszinte. A kép egyben hoz vissza kellemes és szomorú időket, amolyan keserédes érzést. Hiszen még mind fiatalok voltak, de nagyon nem volt semmilyük, csak a ház, amit tele kellett rakni emlékekkel.
-Majd kell egy újat készíteni.-felveszi a képet és a keretből kiveszi a fotót, amit összegyűr és az ajtó melletti kukába dob, miközben elhagyja az irodáját. Persze még nem haza megy, de az egésznapos ülés után kell neki egy 10 perc nyugtató séta, ahol kinyújthatja ernyedt végtagjait. A hosszú fehér és szürke folyosó végén van egy lift, azt célozza meg, és szerencsére senki nem szólítja meg. Még az a kedves kis titkárnő sem. Megnyomja a hívó gombot és pár másodperces várakozás után beszáll a liftbe. Aztán megnyomja a "földszint" gombot és megint csak várakozik. Ilyen ez a liftezés: rengeteg várakozás, cserébe nem rohadnak le a lábaid. Mielőtt viszont leérhetne a várt helyszínre megáll a lift az ötödiken is és páran beszálnak. Éppen arról beszélnek, hogy megkora királyság volt a szilveszteri céges buli, pedig lassan egy hónapja, hogy volt az. Edd kicsit kényelmetlenűl érzi magát, de amint meghalja a pittyenést a hangosból megkönnyebűl és a többiekkel együtt kiszál, majd a lift egyből megindul felfelé.
Haladva tovább a hall-ban rengeteg zöld és színes növény is van, ami többnyire a látogatók kedvéért van így egészen a 2. emeletig. Utána már vagy nem volt pénze, vagy ideje a cégnek, hogy kicsit kedvesebbé tegyék a helyet. Úgy akarnak tűnni, mintha olyan kellemesek lennének, pedig nem azok. Edd legtöbb főnöke eléggé makacs és rosszindulatú. Csak azért tarthatta meg az állását, mert egy; szeretik látni a dolgozók szenvedő képét, kettő; mert pár ügyfele Edd-nek kérték a cég vezetőit egyenesen, hogy ne válljanak meg az egyik legjobb munkásuktól csak egy kis baki miatt.
-He, csak egy kicsi. Bár ha Marcus akkor nem ment meg minket, akkor mindegy is lett volna. Az a rengeteg ember elveszítette volna a majdnem kész munkákat. Mondjuk halálom után jó pénzt kapna akárki a műveimből, felértékelődtek volna.
Edd mostanában tényleg nagyon stresszes.
Kint az udavron van egy hatalmas szökőkút, mert miért is ne, pénzrázás az megy, de megtisztelni a rohad dolgozókat már nehéz. De amúgy azt meg kell vallani, hogy enélkül nagyon kellemes lenne ez a kis parkos rész. Mindenhol exotikus növények vannak és búja bokrok. Az idő is annak ellenére, hogy igen szürke az ég, eléggé tiszta, és valószínűleg még napokig nem fog esni.

A panel folyósóján a fiúk és Pete várnak. Eléggé unalmas a hangulat és Marcus is úgy döntött inkább, hogy valami zenét kiválaszt új telefonján, ami igazából apja régi telefonja - mert ügye a gyerekek vagy egy igen olcsó, vagy használt telefont érdemelnek. Nem ismeri a zenét, de hagyja, biztos ennek az időnek a sajátossága ez az alkotás. Kellemes dallama van, de az angolon igen érződik, hogy nem brit énekli. Talán francia anyanyelvű vagy valami más európai. A szövege kissé melankólikus, de az énekes hangja tökéletesen illik hozzá, mintha rá szabták volna ezt a szerepet.
Miközben Marcus a telefonján babrál, addig Tord ránéz Pete-re és egy különös ismerős érzés fogja el, minha látta volna már azokat a szemeket és azokat a vonásokat egy másik emberben, aki kedves volt vele. De nem lehet, túl egyszerű lenne ennyi év után, ezért inkább hagyja. Amúgy is, mit mondana neki, hogyha igaz lenne? Hé, emlékszel rám? Én vagyok az, csak már Tord a nevem és minden papíromon az áll, hogy "male", de hidd el, én vagyok az! Hogy ki? Hát a tékozló fia apánknak, aki elvszett, de előkerült.
-Oké, mikor jön már Edd? Lassan fél hét van, és még mindig sehol. Ez a rabszolga munka, amit végeznek!
-Nyugodj meg már Tom, biztos vagyok benne, hogy hamarosan-
Matt nem bírja befejezni a mondandóját, mert a lift megpittyen a lépcső mellett és egy kissé fáradt, de még nem tört Edd sétál ki belőle.
-Végre! Edd, ha nem engednek el legközelebb, akkor hívj minket, és mi elintézzük, hogy hamarabb vége legyen a munkaidődnek.
Ezen a kabátos csak nevet és megígéri, hogy szuper gyorsan elkészül, és hogy 5 percen belül indulhatnak.

Kint az utcán a kis csapat úgy sétál, mintha visszamentek volna az időben, de mégis más. Tord és Tom kicsit csipkelődik egymással, Matt és Edd egymás mellett mennek és diskurálnak különböző dolgokról, mint mondjuk a munkapiacról, és hogy Matt-nek milyen munkák szinpatikusak. Marcus és Pete kicsit hátrébb kullognak, de különösebben nem érdeklik egymást, mind a ketten fülesen hallgatnak zenét és kullognak. Nem rég esett (ezért nem fog még egy pár napig), ezért néhány helyen pocsolyák vannak és a maradék eső cseppek hullanak a fák ágairól, amiken a dér megüti fejét. Belegondolva, hogy egy év se telt el a Robot Incidens óta, mégis annyi változott. A Vörös Hadsereg nyugalmi időszakban van, Tim, az ellenség többé nem fenyegetés. Kiderült, hogy Edd-nek van egy jövőbeli fia, akiről még mindig nem tudunk sokat, de jó fejnek tűnik, Matt meg egyre inkább teljesen önmaga, mintha sose törölték az emlékeit. Viszont Tom...
Tord hírtelen megcsúszik a vizes aszfalton és Tom kap utána és hirtelen egy régi emlék felidéződik a kék pulcsis elmélyébe és zavartan megrázza a fejét. Ott ő van abban a helyzetben, mint amiben most van a komcsi.
-Tom, minden oké?
-Persze, csak egy kicsit meglepődtem.-félbe szakítja és felsegíti Tord-ot a két lábára.
-Meglepődtél?!
-Igen...azon, hogy mekkora balfasz vagy.-ezen újra összekapnak és egy jó ideig még viaskodnak egymással, aztán hírtelen visszarántják őket a mögöttük menő két haverjuk. Matt szólal meg.
-Megérkeztünk.-Matt vágja félbe a veszekedést. Mivel már kissé sötét van, ezért a neon fények most is erősen világítanak és hívogató a belülről szóló zene. Így nem várnak tovább és bemennek.

~Azért érezhető, hogy átírtam ezt rendesen, nem igaz? Mármint az előző részhez képest nem annyira, de az eredetihez képest! Kicsit fáradt vagyok, de meg kell írni a következő fejezetet! ÁÁÁÁÁÁ! Én Ellie vagyok, még találkozunk így a cyber térben.~

(2023. Dec. 30.)