Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

46 - Üdv újra itthon

Tord ismét London városában ballag és keresi a fiúk lakását. Jó lett volna ha emlékezett volna a többre is, de az összes ugyanúgy néz ki a blokkon, így rohadt nehéz ez. Kicsit úgy érzi magát, mint akkor tavasszal, mikor másodjára jött vissza.
Olyan régen voltam, hogy már el is felejtettem, hogy melyik Edd lakása, mert azzal szemben van Tom lakása és a kóla fanatikus mellett meg Matt lakott. De még mindig nem tudom hol lehet. Tudtam, hogy lent megkellett volna néznem a kaputelefonnál vagy postaládáknál, de most már vissza le nem megyek, ha már feljöttem a 11. emeletre, avagy az utolsóra, szerencse, hogy van lift is ebben az Isten verte épületben, más különben falra másznék. Már több emelet nem lehet. Vagy az is lehet, hogy rossz tömbben vagyok.
Lassan végig megy a folyóson és megáll a 118-as ajtónál. Edd... végülis ennél többet nem vártam el. De eddig miért is nem néztem meg ezt? Talán mert nem igazán érdekeltek a többiek, csak Tom? Most itt az idő!
Elfordítja a kilincset és kicsit lefagy. Az ajtó zárva van. Mégis mit gondoltam, hiszen ilyenkor ő dolgozik, de Tom... Megfordul és ránéz az ajtóra, amin se szám, se név. Még egy levél bedobó sincs rajta. A kilincs is a lenyomós fajta. Lassan kinyitja az ajtót és az ajtó nyikorogva kinyílik. Olyan nosztalgikus visszatérni, talán túlontúl is. Megkéne szabadulni végre attól a régi, égett foteltól. Majd valamikor máskor.
Beljebb tessékeli magát és nem csap zajt. Az is lehet Tom még alszik, nem akarja felébreszteni, de ahogy halad beljebb, kezd ez a gondolata kissé megmásulni, hiszen két zaj forrást kezd el hallani, Tom lihegését és egy nő hangját.
Mi lehet ez? Csak azt ne mondd..!
Előszőr kissé fél közelebb menni, de aztán a kíváncsiság nagyobb úr. Megfogja a kilincset, de nem nyit be. Inkább odateszi a fülét és hallgatózik tovább. Beszélgetést is hall most már, de úl halk, hogy meg is értse. Aztán elveszi a fülét az ajtóról és vesz egy mély levegőt. Ne aggódj, minden rendben van. Biztos csak egy vendég van itt. Benyit lassan, mé kopog is az ajófélfán és Tom-ot, meg egy idegent lát, ahogy éppen valamilyen különleges tornát végeznek. Tord nagyon nem érti, ezért teljesen csendben megáll a küszöbön és csak bámul ki a fejéből. Remek ötlet Tord, kimondhatóan zseniális. TOM NEM EMLÉKSZIK RÁD DE TÖKKEL ÜTÖTT! Vajon mit gondol? Mit gondol vajon a vendég?! Milyen bunkó vagyok, és erre csak most jöttem rá? Nem, és nem. Csak hirtelen nem jutott más eszembe. Mondjuk elmenni és visszajönni később? A fenébe.
-Oh, hello komi. Látom te is előbukkanttál.-a fekete szemű megfordul és minden gond nélkül int, majd felkell a földről. A nő is megfordul és egy pillanatra kimerednek a kék szemei, mintha egy szellemet látna. Mintha egy neved mormogna el ajkai alatt, de gyorsan ki is veri a fejéből.
-Mi az komi, eljöttél meglátogatni minket? Vagy talán kirúgtak a seregből az apáid?
-Tessék? Még köszönni se tudtam, és máris jössz ezzel a passzív agresszív viselkedéssel!-közelebb trappol és ujjával Tom arcába nyúl és csikorgatja a fogait. Áh, régi szép idők.
-Azt kérdezed, hogy mi? Az hogy nem jelentettél semmit magadról! Mit hittél? Miatad lettem beteg, annyit elvárhatnék tőled, hogy ezek után javíts meg!-Tom se hagyja annyiban az egészet és feltűri a felsőjének az ujjait, ami eléggé hülyeség, hiszen rövidujjas polója van. Ha valaki nem avatkozik közbe, akkor ebből gyorsan egy bunyó lesz.
-NEM TUDLAK MEGJAVÍTANI, TE EGY ORGANIKUS EGÉSZ LÉNY VAGY!!!!-hazudik, vagy csak nem jut eszébe, pont a zsebében van Tom régi emlékei, amivel lehet helyrehozhatja a jelenlegi állapotot.
-BAZDMEG!!!-Tom már ütne, de ekkor a nő is felkell és a két bolond fiú közé áll, akiket egy hajszáll választ el attól, hogy egymásnak essenek. Kitudja milyen értelemben.
-Te vagy Tord, igaz? Az én nevem Pete Boe.-a rózsaszín hajú a kezét nyújtja és mosolyog a vezérre.
-Tord Fīreson Terde pontosabban; te is norvég vagy?-közben elfogadja a kézrázást és mélyen azokba az ismerős arany szemekbe néz, mintha egy tükör lenne előtte.
-Igen, és ezek szerint te is. Tomy, te vonzassz minket.-perverzen elmosolyodik mindkét norvég és ugyan azzal a beteg fejjel az angolra néznek.
-Mégis mit értetek ez alatt.-persze pontosan érti, hogy mitértenek minden alatt, de inkább csak keresztbe teszi a kezét. Egyáltalán nem élvezi, hogy ez a kettő ilyen gyorsan kötődtek egymással. És jobban belegondolva, ahogy így egymás mellett állnak, az se tetszik neki, hogy így hasonlít a két norvég egymásra.
-Jaj Jehova, ne gondolt azt, hogy nem esett le nekem, hogy ő a volt barátnőd. Helyes csajszi. Hei, kan jeg ha sex med Tom?
-Mégis milyen beteg dologról beszéltek?-hirtelen érdekelt a kettejük beszélgetésében, most hogy már nem ért belőle jóformán egy szót sem.
-Det bryr meg ikke. Bare forsiktig.-válaszol Pete az előzőre.
-Most eladtok a fekete piacon?
-Ugyan, nem tennénk veled ilyet Tomy! Csak tudod, végre jó volt kicsit anyanyelven beszélni. Tudod, hogy eléggé komplikált a családi állapotom, főleg testvérek terén, főleg a húgommal akit áthelyeztek az egyik árvaházból, a másikba.
Tord közben arrébb húzódik és végig néz a szobán. Nem változott itt se sok minden, legfeljebb az, hogy kicsit nagyobb a rend. Kitűnő, Tom-nak nincs depresszív epizódja. Vajon ez az egyén meddig marad? Kicsit nyugtalanít, bár a beszélgetésünkből rájöttem, hogy nem veszély. Meg a testtartásában is van valami fura. Rendes, de attól még szemmel kell tartanom. Nem szabad, hogy akár egy pillanatra is lankadjon a figyelmem, ha már más nem tud.
Az éjjeli szekrényhez érve kihúzza a fiókot és kiveszi a lapot, amire még Tom készítette az összeesküvés elmélet ábrázolását mióta Tord előszőr visszatért. Kicsit meg is mosolyogja az emléket; akkor is éppen rohadt kanosak voltak.
-Ha emlékezni akarsz pár dologra, akkor használd ezt.-odadobja neki a papírt összegyűrve, mert már alapból is van baja, így nem probléma. Tom kinyitja és elkezdi vizsgálni.-Most pedig ledőlök a kanapéra, ha nem bánod.-Tord ahogy vissza kimegy és a kanapé felé veszi az irányt és ledől ŕprá, mint egy zsák krumpli. Csak belegondolni is szörnyű, hogy mi történt volna, ha Tom is ott volt volna a kanapén. De a veszély forrás már nem létezik. Tom végzett vele... milyen ironikus. Ők arra születtek, hogy az én családomat irtsák ki, erre meg megvédett és a saját vérét ontotta ki. Vajon erről Mrs. Crestewell mit gondol? Hehe.
Ezzel a gondolattal alszik el az égett kanapén.