Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

33 - Másnap

Tom hatalmas fájdalmakkal kell fel és észrevesz, hogy nem is az ágyában aludt el, hanem a padlón. Szóval ezért sajog mindene. Hosszú haja a szemébe lóg amit nagy nehezen elfúj. Emellett még van egy kisebb fejfájása is, valószínűleg azért, mert teljesen másnapos. Nagy nehezen feltápászkodik és elindul a konyha irányába. Teljes csendben megy végig és enged magának egy pohár csapvizet. Amikor fordul vissza észrevesz a kanapéján két alakot, de a szétdűlése miatt nem látja jól őket. Aztán az ismerős hang visszahúzza a Földre.
-Tom!-a Vörös Vezér felpattan és egy hatalmas öleléssel fogadja a haverját, aki a poharat alig bírja megtartani a saját kezében. Az ölelés meleg és jól esik a másnaposnak.
-Nos, nem számítottam erre, de úgy néz ki, ideje lesz.
A szobában viszont van más is; Ellie, aki valamiért Tom számára kissé fenyegető jelenlét, de hagyja, hiszen biztos nem a fogadás miatt van itt, ügye?

˘Visszaemlékezés˘

-Aki tetszik nekem, annak kerek, obszidián sötét szemei vannak. Hatalmas, sötét barna haja van, és sápadt bőre, akár a Hold. Erős, markáns álla van, de az arca gyönyörű, amit a legjobb festőknek kéne megalkotnia vásznon.-szemeiben fény van, arcán halvány, bár kissé melankolikus mosoly.-Aztán megvenném, akár az életemet is eladnám csak azért, hogy utána nagyvásznon láthassam szerelmem arcát.-egész lénye ragyog és egy nagyot sóhajt.
-Váó, tényleg szívből írtad le ezt az embert.-mintha a rangidős katona kissé bizonytalan lenne, vagy inkább félne, de tovább folytatja.-Igazán helyes embernek hangzik.-hangja a 'helyes' jelzőnél megremeg.
-Igen, az. És szomorú vagyok, mert ő sosem tudja meghallani. Mármint mehetne, csak én nem merem neki elmondani ezt.-kezeivel artikulál, viszont finoman teszi és ezért olyan, mintha valami ősi szellemeket szeretne megidézni. Mesés látvány.
-Ugyan! Tudom, hogy visszaigazolás kell neked, szóval megkapod. Tehetségesen rajzolsz, jó a humorod, kreatív vagy, segítőkész...-félbeszakítják.
-De azért is szomorú vagyok, mert szeretnék róla többet megtudni, de olyan, mint egy távoli, égő csillag. És félek, mire lesz űrhajóm meg felszerelésem hozzá, már kihunyt, és csak a hátra hagyott fényét láttam éveken keresztül. Vagy mi van, ha más fogja előbb meghódítani?-úgy tűnik, hogy Ellie-nek igen tetszenek az űrhajós hasonlatok. De a katona kezd kissé türelmetlenné válni.
-De menni fog.-magabiztossággal mondja, és hirtelen még barátját is közelebb húzza a kézfejeinél fogva, és a változatosság kedvéért egymás szemeiben néznek.
Ellie lassan felfogja, hogy mi történt, de annyira mámoros, hogy gondolkodás nélkül megakarná csókolni a magasabb férfit, viszont az utolsó pillanatban visszahúzódik, és kiszabadítja magát a finom szorításból, persze csuklói gyengék, és ennyi is elég volt, hogy kicsit fájjanak.
-Te... Mégis mit gondolok? Ez így nem helyes! És csak egy kivetülés vagy.-szomorú mosollyal mondja, miközben orcáján legördül egy árva könnycsepp. A világ megáll körülötte és a fagyott katonára mélyen néz, majd elfordítja arcát, és oldalazva, majd teljes testével megfordulva kimegy a szobából.

˘Visszaemlékezés vége˘

Miközben Ellie tűnődött a hajnalon, Tom neki is vetkőzött, hogy felöltözzön. Előszőr valamiért egy cipzáros felsőt vett fel, amin persze hátul van a cipzár, és felhúzni feltudta, de most baja van a levételel. Hogy a következő történészek ne legyenek túl furák, ez mind a fürdő szobában történik.
-Gyere, segítek levenni.-feláll a kanapéról és Tom hátat fordít. A cipzár egészen sokáig leér, amit Tord lassan húzz le és közben ujjaival éppen hogy végig simítja a szürkés bõrû hátát. Persze annyira finoman csinálja, hogy ezt a másik észre sem veszi. Mikor leér az aljára lassan elemeli kezeit és elpirul. Mégis mi volt ez az előbb? Tom kinyújtózkodik, hogy levegye a pólót és még lábujjhegyre is áll, de hátát olyan egyenesen tartja, hogy már-már fájdalmasan néz ki.
-Mondd, ez a cirkusz miatt van? Vagyis hogy ennyire egyenes a testtartásod. Megfigyeltem, hogy amikor zsebre teszed a zsebed, akkor se vagy púpos.
-Részben emiatt van, de még rengeteg dolog van amit nem tudsz rólam.-az iszákos közben háttal van és így Tord pont letudja támadni. Hátulról hozzá simul a forró testhez és amikor megunja, akkor felegyenesíti haverját és a vállára dönti a fejét. A bal kezével cirógatja a vesztes arcát, aki belepirul.
-Remélem, hogy nekem majd beszámolsz a titkaidról.-a füléhez hajol és párat beleliheg. Amikor folytatja a mondandóját, szinte ráharap a pici fülekre, amik már ennyitõl is lüktetnek.-Nagyon érdekel a múltad.
Tom összerezzen és óvatosan kilép a Vörös Vezér karjaiból. A felsőt visszateszi összehajtva a dobozba és próbál egy másik szerelést összeállítani. Végül külön letesz egy kék pulcsit, amin egy pici egyszarvú van az egyik sarkában, ami fehér színben és szivárvnyszínû sörényben pompázik. Kívül és belül is puha a felső. Ezután a kezébe kap egy fehér nadrágot, amin szürke, csillogó csillagok vannak, némely kitöltött, de a legtöbb csak körvonal. Amikor ezeket felveszi, észre veszi, hogy a farmer nagyon feszül rajta a pulcsi meg 2x-3x akkora, mint ő maga. Nagyot sóhajt és belenéz a tükörbe, viszont amikor jobban végig néz magán, nem is találja rossznak a szerelést. Csak az baj, hogy ez nem az ő világa.
-Menjünk hercegnő, mert a lovagod már vár...-Tord teljes gúnyosággal mondja ezt és eligazítja egy egyszerű mozdulattal a kabátját és kinyitja az ajtót. Tom bepakolja a maradék ruhát is vissza a dobozba és felemeli a két kezével. Kint a kanapén Ellie fekszik és Tom egyik yaoi mangáját olvassa. Az ananász átadja a dobozt Tord-nak, bármiféle jelzés nélkül és odaviharzik a kanapéhoz, majd kitépi a japán képregényt a fiatal kezéből, aki unottan néz föl.
-Mégis mit képzeltek?!-Tom előszőr szeretőjére majd yaoi olvasó társára néz.-Először is betörtök a saját területemre, majd te pofátlanul olvasgatni kezded...-Tord odalép a pici mögé és bal kezével lefogja, majd a robot kezével befogja a hisztis száját. A bowling labda fejű csak még jobban kapálózik és ráharap a vörös, fém ujjakra. Ekkor lenyugszik és a vezér is elengedi.
-Jól van. Most hogy lenyugodtak a kedélyek, szeretném vázolni a nap többi pontját. Ellie!-a Vörös Vezér a katona felé fordul, aki kipattan villámgyorsan az ülő alkalmatosságból és tiszteleg.-Te elmész a D-056-os terembe és eligazítod az ottaniakat. Utána pedig ellenőrizd a felszerelésüket. Majd ebéd után menj el a csoportodhoz és kérj további parancsokat, kérlek.-ezután Tom felé fordul, aki szokásból zsebre tenné a kezeit, de az átmeneti ruháján nincsenek zsebek.-Kérlek, gyere velem. Van egy meglepetésem számodra.
-Mégis mi az?
-Majd megtudod!-Tord kinyitja a bejárati ajtót és átadja Ellie-nek a dobozt.-Ezt kérlek vidd vissza a helyére.-egy ideig mind hárman együtt mennek a folyosón, de az első mellék útnál Ellie leválik és bemegy egy ajtón, ami mögül hangos beszéd hallatszódik. Pontosabban zaj, ricsaj. A 2 férfi a Levi féle orvosiba mennek be és a dokit látják meg, ahogy valamin épp ügyködik. A fekete hajú férfi nem hallja meg az ajtó csapódást sem, ezért Tord megköszörüli a torkát. Levi előszőr megijed, de megfordul és elégedetten mosolyog.
-Üdv Vörös Ap...Vezér.-kissé idegesen fejéhez kap, amikor a vezér szúrós szemekkel illeti a majdnem elszólalását.-He he.
-Hol van?
-Csak jöjjenek.-a doki elkezd menni egy rövid folyosón aminek a végén egy halvány zöld függöny van. Ezt elhúzza amikor odaérnek és egy kis asztalra mutat, amelyen van egy üvegtálca, abban pedig egy fül piercing szerű dolog van, csak ehhez nem kell fület lyukasztani. Tom kiveszi a kiegészítőt és forgatni kezdi a kezében. Közben Levi és Tord is mellé lép és kíváncsian néznek.
-Ez mégis minek való? És kinek lesz?
-Ez az ajándékod!-Tord kifakad magából, de a doki hírtelen lecsitítja egy egyszerű kézmozdulattal.
-Ez egy igen összetett és bonyolult szerkezet. Utána jártam, hogy nincs e valami fém allergiád, de...
-Nem érdekel a rizsa! Térj a lényegre végre.-a pici a fülébe teszi a piercinget és megnézi, hogy hogyan áll magának egy tükör segítségével, ami a szembe lévő falra van szöggel rögzítve.
-Ekkora tahót!-Levi kiveszi Tom füléből a piercinget és óvatosan tartja a markában.-Azért kértem meg a főnököt, hogy hozzon ide, mert még szükségem van arra, hogy beállítsuk ezt a mini mobilt. Ugyanis a hangod hatására egyszerűbb parancsokat adhatsz meg és figyelmeztetőket. És van saját telefon száma is, így ha azt valakinek megadod, akkor ez fog rezegni.-ránéz Tord-ra, aki bizalomgerjesztően bólint.- Akkor most elrabolnám pár percre.-bármilyen válasz megvárása helyet, pedig a vezér már emelte bal mutató ujját, megragadja a doki a másnapos pulcsiját és berángatja egy kisebb, sötét szobába. Amikor a vörös felsős egyedül marad, akkor keres magának egy szimpatikus széket és beleül.
A szék karfája 2 oldalról körbe veszi, amire rá is teszi a kezeit. Remélem hamar végeznek. Vannak még terveim mára...
Alig telt bele pár perc, maximum 10, az ajtó nyitódott és amikor Tord és Tom tekintete találkozott, a vezér felpattant a székből és aggódó tekintettel rohant kedveséhez.
-Mégis mi történt veled?-Tord óvatosan oda nyúlna a bekötött bal fülhöz, de Tom eltaszítja a robot kezet. Emiatt a vezér teljesen meglepődik és egy pár pillanatig még a levegőben tartja a kezét.-Tom?
-Ne tegyél úgy, mintha annyira aggódnál értem. Ez csak egy kis sérülés.-teljesen mogorván válaszol, úgy mint a robot incidens elött tette volna. Emiatt az aranybarna hajú csak még jobban megijed és nem tud mit tenni, amikor elhalad mellette a haverja?

Dél van és így szinte kötelező szinten megindul egy csomó mindenki a közös, nagy étkezõbe, ami a Központi épületben van. De Tom és Paul a 'D' épület társalgójában maradt, és így csak ketten vannak bent. Persze nem véletlenül, mert a másnapos szeretne beszélni a régi katonával, vagy lehet igazából Tord apjával. Így leülnek egy 2 személyes asztalhoz és Paul rágyújt.
-Szóval, akkor miről szeretnél velem beszélni?-közben pöfékel és hátradől a széken hanyag módon.
-Nem igazán tudom, hogy kivel tudnám ezt megbeszélni...-Tom valamit mormog az orra alatt és teljesen lesüti a szemeit.
-Ne félj! Hidd el, hogy én egy jó titoktartó vagyok.
-Ne higgy neki!-Pat is megjelenik és egy széket tesz le férje mellé és arra ül rá. Kezeivel megtámasztja fejét az asztalon és várja a sztorit vagy a pletykát, neki mindegy.-Csak azért tud titkokat megtartani, mert én vigyázok rá.-Tom teljesen elbizonytalanodik és kelne fel a székérõl, amikor Paul visszarántja.
-Most már itt vagyunk, akkor mondd el.-közben kifúj egy hatalmas füst felhőt és a cigit bent tartja a szájában.
-Ti ismeritek Tord-ot...-a két férfi teljesen kikerekedett szemekkel figyelnek tovább és a dohányos szájából is szinte kiesik a cigi, annyira figyel.-...így szeretnék meg kérdezni valamit.-mély levegőt vesz és közben becsukja a szemeit is.-Miért van az, hogy amikor ő jött sebekkel az arcán, meg a mű kezével, mi...ÉN nem igazán voltam figyelmes vele szembe, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna, amikor meg ma meglátott ezzel a kis sebbel...-a fülére mutat, ami be van kötve és oda is fordítja a többieknek.-...akkor ő teljesen megijedt és szerintem kész lett volna, hogy egész napra elküldjön pihenni? MIÉRT?-a két férfi egymásra néznek és elmosolyodnak, miközben az asztal fölött megfogják egymás kezét, majd mélyen egymás szemeibe néznek.
-Tudod Tom, a fiúnknak mindig is fontosak voltak a barátai, avagy ti. És ezért hatalmas bűntudata volt az incidens után.-egy ajtó csapódás hallatszódik és a 2 katona ijedten áll fel és tiszteleg.
Tom csak lefagyva ül, mivel háttal van és attól fél, hogy a komi jött be. A bakancsok lassan, de egy hallható hangerõvel kopognak a linóleum padlón. Az érkezõ személy halk és nyugodt légzését is lehet mellé hallani. Végül ez alak megfogja Tom vállát, aki lassan feláll és megfordul. Tényleg a vezérrel találja magát szemben, aki kedvesen, de mégis egy fajta dühvel néz rá.
-Miért nem mondtad el, hogy ezért voltál olyan? Megijedtem.-pár könnycsepp megjelenik a vörös pulcsis szemében, amik lassan gördülnek le az arcán. Közben mindkét kezével megfogja Tom arcát és közelebb húzza azt sajátjához. Végül a bal kezével beletúr a másnapos hajába.-Ha bármi bajod van velem, azt kérlek mondd el és én igyekszem azon változtatni.-közben a homlokát rádönti a másik homlokra.-Tökéletes akarok lenni.-kicsit olyan, mintha ezt nem is akarta volna mondani, de kicsúszott a száján.
-Nem Tord, én sajnálom. Néha kemény és forró fejű vagyok és akkor elvesztem azt a kevés önkontrollt is.-közben ajkait egyre közelebb teszi Tord-éhoz, de amikor már egész közel van, akkor inkább irányt vált és a homlokára adja puszit. Természetesen ezt a két katona végig nézte és teljesen meghatódtak. Pat-nek, milyen meglepetés, még pár könnycseppe is kifolyt, amit Paul törölt le neki. Ezt észre veszi a 2 fiú és Tom az aki értelmetlen fejet vág Tord pedig valószínűleg a sokk hatása alatt áll még egyhelyben. Ritkán látja szüleit ennyire meghitten.-Mi az, talán mozi jegyetek van, hogy ennyire néztek.-a tipikus stílusa nem veszett el. A két katona inkább ezért is kimegy, de főleg azért, mert félnek a főnöktől, hogy mi lesz, ha magához tér.
-Kimentek?-Tord kérdezi, ahogy az ajtó csukódik, mire Tom csak némán bólint egyet.-Az remek.-majd előre hajol és megcsókolja. Egyszerűen csak megteszi, hiszen valahol le kell vezetni azt a rengeteg mindent, és végre itt van Tom erre.

~A laptopom elbaszódott, szóval ennek nagy részét (99%-át) a tabomon készítettem el, vagyis inkább írtam át, és gépen végeztem az utómunkát. Mivel itthon vagyok, ezért könnyű volt, de nem tudom, hogy koliban hogyan lesz erre lehetőségem. Ja, a visszaemlékezés még tavasszal íródott meg, gondolom elmondom. Ellie voltam, sziasztok.~

(Mittudjaménmikoriezafejezet)