Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

37 - N429

A Földön kevés olyan hely maradt meg, ami használható, vagy betelepíthető. A víz készletek fogyóban és a gazdaság romokban. A háború talán egyszer se húzódott ki ilyen sokáig, Marcus ezt jól tudja. Ezelőtt 70 Marcus próbálta ezt meg. Szegény fiúnak egy célja van élete során; hogy elérje, hogy Tom és Tord valamilyen módon együtt működjenek, hogy letudják győzni Tim-et, a rettegett Fekete Vezért. Ha ezt nem sikerül elérniük 2020-ig, akkor az az idő halálra van ítélve, avagy egy selejt lesz annak az időnek a számára, ahonnan mindegyik Marcus igazából származik, az U071 idősík. Bár az is igaz, hogy a legsikeresebb alternatív jövő, az az I334-es volt, ahol sajnos Tord is meghalt, de Tim is. Ezért Tom és Petra összejöttek és közös gyerekeik közül egy megkapta a Kék Démon vérét, így tovább lett adva egészen az idők végéig. 
2020-ig.....az már ezen a síkon, az N429-esen már 19 éve volt. Már ennek az időnek nincs Marcus-a, hiszen sajnos ő meghalt rákban, még 4 évesen. Eme gyászra anyja, Ell, nem tudott máshogy válaszolni, csak háborúval és lázadással legjobb barátja ellen, aki elvileg segíthetett volna a kisfiún, így Ell, Tim Crestewell mellé állt és együtt hoztak halált az egész világra.

Na de hogy mi is pontosan a helyzet a N429-esben? Vagyis mi van 2039-ben?
A Vörös Sereg veszített ember veszteség miatt és a vezetői szétszéledtek a világban, álcázva magukat. Senki se tudja a másikról, hogy hol lehet. Így bolyongnak magányosan, várva a végítélet napját. Van úgy, hogy a Napot napokig nem lehet látni a felhős és szmogos égtől, szintúgy a csillagokat vagy a Holdat se, így pontosan senki se tudja, hogy hány hete lehet ez a helyzet.
Fontos dolog a karakterekről a N429-esből. Tord sose szerzett robbanás szerű sebeket és nem építette meg a robotot. Tamara-nak az anyja is meghalt, és sose ismerte meg Petra-t, mert Veronica néni örökbe fogadta őt is. Edd Marcus-t úgy ismerte meg legelőszőr, hogy majdnem elütötte autóval, munkából, hazafelé menet. Nem Matt lett Tord kéme, hanem Tamara, mert nem romlott meg a kapcsolatuk az utolsó pillanatig sem, így nem kellett a memória puskát se használnia Tord-nak. Paul és Patryk befejezték az egyetemet és sokáig tanárként dolgoztak, persze együtt. Paul történelmet, míg Patryk irodalmat és nyelvet tanított. És végezetül 6-an töltötték el a fiatal koraikat a sárga, romos, de mindig biztonságot nyújtó házban. És egy fontos dolog. Se Tord, se Tamara nem mutatott arra jelet, hogy szerelmesek lennének egymásba, de sose rivalizáltak.
Tord egy erdőnek csúfolt helyen talált nagyjából állandó menedéket, és élelem forrást, mert a közeli tóban még maradt pár hal. De nem tehette azt sem meg, hogy mindet megöli, hiszen kitudja, lehet egy nap még lesz jövője ennek a kietlen helynek.
Egy kellemes fürdést iktat be minden napjába. A ruhái a parton, úgyse járkál erre senki, legfeljebb a vadak, akik ha meglátnak egy embert is, elfutnak, hiszen félnek már tőlük, még a legnagyobb vadak is. Vissza Tord-ra. Hajából mintha a por és vér sose akarna eltűnni, de azért mossa tovább. Bőre ápolatlan és eléggé sovány a testalkata, izmai elernyedtek. Nem volt alkalma már nagyobb vadra vadásznia pár hónapja, így kissé ellustult. Viszont szemei csillognak és tele vannak élettel.
Éppen kezeit mossa le, amin van pár karcolás, közben egy régi norvég disco számot énekelget, amikor egy ág reccsenését hallja meg. Megfordul és gyorsan kirohan a partra, elbújik az egyik bokorban. A ruhái úgyis annyira szakadtak, hogy senki nem lopná el, bolond lenne.
-Hahó, van itt valaki?-a hang szinte suttogó, és nem látja Tord, hogy ki lehet az, mert nem onnan jött, ahonnan gondolta.-Kérem, eltévedtem! Van élelmem, azért cserébe mondják el, hogy merre van a észak!-másodjára a hang igen ismerőssé válik Tord számára, de már évek óta nem hallotta. Az biztos, hogy nem itthoni, avagy norvég, mert angolul beszél, és brit angollal.-Kérem, hallottam, hogy énekelt! Tudom, hogy van itt valaki!-Tord a szájához kap és szidja magát, amiért komolyan énekelt... Vagy csak blöfföl ez az alak?-Egy.... valószínűleg német altatót énekelt, nem igazán ismerek a saját nyelvemen kívül másikat...Most megígérem, hogy míg élünk...Minden kalandot megélünk...
-És még a szerelem őrült lángjai...Sem választhat el minket, barátaim.-Tord kidugja a fejét a bokorból és Tamara-t látja meg, akit nem annyira viselt meg ez az egész, valószínűleg a démoni ereje miatt. Azzal könnyebben át tudja verni az embereket és állatokat egyaránt.
-Tord? Tényleg te vagy az?-dörzsöli meg a szemét és ledobja válláról a nehéz táskáját.-Tényleg te vagy!-rohan közelebb, miközben a norvég kimászik a bokorból. Még szerencse, hogy alsó nadrágját magán hagyta.
-Nem hittem volna, hogy találkozunk újra, öreg barátom.-közben felszenvedi magára a rongyos farmerját.
-Tudod, hogy ki öreg, te bolond kommunista!-játékosan beleüt a vállába és nevetnek egyet.
-Igaz, hiszen most éljük arany éveinket... De sajnos úgy, mint Tim ellenségei, nem tehetünk sok mindent a jó élet érdekében...-közben kezébe veszi a pulcsiját, ami a jó öreg piros színű.-Tamara, miért nem árultál el? Hiszen jól tudhattunk, hogy mi lesz, és úgy...
-Shhh, elmondtam már, nem?-ujjait Tord ajkaira teszi és mintha egy pillanatig elgondolkodna valamin.-És elmondom mégegyszer: a Vörös Vezért lehet, de Tord Fīreson-t, az én első igaz barátomat sose tudnám. És te számomra mindig is a második voltál inkább, mintsem egy olyan vezető, aki rossz döntéseket hozott.-egyszerűen megöleli és erősen magához szorítja.
-Tam...-Tord nyel egyet és kezeit lassan helyezi régi társa oldalaira. Torka kiszáradt és tenyere izzad, ennek mégis mi az értelme? Sose érzett így, akkor miért most? És mégis mi ez? Szíve szinte sajog, mégis gyorsabban ver. Nem akarja, hogy Tamara ilyen közel legyen hozzá, de mégsem engedné el legszívesebben soha többé, most hogy oly sok év után ismét látja. Maga mellett akarja tudni. Biztonságban érzi magát, mégis képes lenne elmenni bárhová. Szívesen aludna egyet, de tele lett hirtelen energiával.
Már egy ideje szólongatja Tam, aki végül kénytelen elengedni az ölelést, hogy megnézze, a másik eszméleténél van e. Sose lehet tudni hiszen, mert elég soványnak érzi, lehet már több napja nem evett egyáltalán semmit.
-TORD! ITT VAGY?!-nem kiabál igazából, csak igen erős lesz a hangja, hogy visszarántsa a földre barátját.-Tord, kérlek, ne most őrülj meg.-már roskadna össze, amikor Tord visszarántja.
-Tamy, amit most fogok veled tenni, az egy kísérlet azért az ügyért, hogy még mennyire vagyok önmagam. Rendben? Kérlek ne ijedj meg és ne szakítsd félbe. Ha segíteni támadna kedved, amire kis esélyt látok, akkor tedd azt, amit jónak tartasz.
-De mégis...-és a másik pillanatban már ajkain egy lelkileg és testileg is megviselt norvég lóg. Először meglepett, aztán, de csak egy pillanatra, kiborul. A végén mégis közelebb húzza magához és vissza csókolja. Nem tart olyan hosszú ideig.
-Tam, sajnálom... sajnálom. Élveztem, minden egyes pillanatot.-nem borul térdre. Olyan könnyedséggel mondja, mintha minden nap megtenné ezt.-És ha tehetném, újra megtenném, de ezúttal nem fognám magam vissza.

Sajnos már késő volt mindkettejüknek. Annyi ideje bújkáltak és éltek a vadonban, hogy enm láttak kilátást, csak azt, ha együtt meghalnak. Így megkeresték a legdurvább gombákat az erdőben és rendesen megfőzve, egy kis élelemmel ami még maradt Tamara-nál, megették azt. Másnap viszont jött a hír, hogy valaki merényletet, és sikereset követett el a császár és császárnő ellen.

.

-Oké, mégis mi a franc?!-Tom olvas egy újságot, amiben éppen az elmúlt nap eseményeiről írtak, és arról, hogy az itteni Vörös Vezér mégis milyen halált halt, másod emberével együtt.
Mielőtt a többiek elkérnék tőle, átvált szörny formába, és lenyeli az egész újságot, majd megrántja vállait, és így megy át a kapun a többiekkel együtt.

"N429 – Hetvenkilencedik próba, talán a legkeserédesebb. Marcus_71 4 évesen meghal rákban, és Ell, az anyja nem képes feldolgozni fia halálát. Nem hallgatva férjére elutazik minden nélkül, és hirtelen csak Tim szolgálatában találja magát. Mivel a gyászt sosem győzte le, ezért Tim könnyen tudja manipulálni, hogy a barátai ölték meg Marcus_71-et. A háború csakúgyan évtizedekig elhúzódik, mire a Vörös Sereg 23 év harc után veszít. Marcus_78 (45 évesen) ideutazik, hogy megölje Ell_429-et a koronázása napján. Sikerül. Mindeközben a maradék lázadókat keresik a Fekete Birodalom drónjai és emberei, akik ellopták Tord technológiáját, szóval könnyű lesz nekik egy heten beül elintézni ezeket a dolgokat.
Transz Tamara sose csatlakozott semmilyen seregbe, de Tim őt is keresi, hiszen a férget ki kell írtani, a lelket meg kell tiszítani a test bűneitől. Egy erdőben bújkálva Transz Tord megtalálja és életük utolsó napjait együtt töltik el, majd mielőtt megtalálnák őket túladagolják magukat és egymást ölelve, nyugtatva meghalnak."

"I334 – TAMARA LINE! Tord meghal Tim támadásában, a temetésén összegabalyodik Tom és Petra, miből lesz egy hupsz és egy gyors, impulzív esküvő. A baráti kör megtörik végleg."

~Ezt eredetileg még Covid-ban írtam, mármint még az erdeti fanfiction-nél! Azt hiszem szükségem van egy kis nyugalomra most. Én Ellie vagyok, sziasztok.~

(2023.11.15.)