Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

3 - Közben otthon

Az eset óta kissé feszült a hangulat főleg Edd és Tom között, hiszen Edd úgy fogadta vissza Tord-ot, hogy mind a hárman tudták, kockázatos. Mind kettejüket megviselte az, ami történt, de Tom jogosan rosszul érzi magát. A robbanás után figyelték a híreket, de még mindig semmi hír a negyedik tagról. Nehezen viseli a tényt, hogy Tord belehalhatott a robbanásba, amit akár hogy is nézünk, ő okozott elő. Ha nem lenne ennyire hírtelen haragú és indulatú, lehet megússza az a rohadék is. Persze, mindig mondogatta, hogy úgyis megölné, meg hogy utálja, de a tettek sokkal erősebbek, mint a gondolatok. És az is rátesz egy lapáttal, hogy apja is darabokra esve halt meg. Csak az anyja maradt meg neki, de vele se olyan jó a kapcsolata.
Talán Matt az hármuk közül, aki a legjobban dolgozza fel a traumát, hiszen számára a szépségrutinja nem csak a fizikális jó létből áll, igyekszik odafigyelni az alvás ciklusára, hogy mit eszik, és ebben az esetben terápiára jár, mert nem akar idő előtt stressz vagy trauma miatt ráncosodni. Az biztosan egyéni indok ez, de végülis a trauma valós marad a nap végén.

Egy hosszú munkanap után Edd egyszerűen csak leült és jelenleg kiskedvence társaságát értékeli. Mellé egy doboz kólát fogyasztott és most fejezett be. Ringo simogatása igazán kellemes stressz levezetés nem csak most, de úgy általában is a csoport anya típusának. Gyerek korában, míg csak egy plüss macskája volt, nem gondolta volna, hogy ez sokkal jobb lesz számára is, és van valaki, akiért aggódhat. De mielőtt tovább menne gondolatmenete hallja, hogy valaki kopog az ajtajánál. Gyorsan felkel és a kukucskálón kinéz. A folyosó sajnos sötét, valószínűleg a lámpa megint kiégett, de Edd ki tud venni két alakot az ajtaja előtt. Tényleg, rendeltem pizzát. Nyitja az ajtót abban a reményben, hogy vacsorájának nekiláthat perceken belül, viszont a holttérben nem a pizza futárt látja, hanem két alakot, és kissé deja vu érzése van. De mégis meggyőződése, hogy ez a két alak ismeretlen számára.
-Jó napot. Új lakók vagyunk és jöttünk körbe, hogy köszöntsük az új szomszédokat. A szomszédban már voltunk, de ajánlotta az ottani lakó, hogy ide is nézzünk be.-a kettő közül mondja a magasabbik. 
-Ó, Matt, igen. Mókás alak, ha jobban megismerik. Esetleg szeretnének bejönni? Éppen pizzát várok, de van egy érzésem, hogy megléptek vele.
-Igen, persze ha csak nem zavarunk.
Edd végig néz a két férfin, és egy kisebb hezitálással beengedi őket.
-Érezzék otthon magukat!-a mosolya az incidens óta visszatért most előszőr. Már érezte magán, hogy kezdte magát elzárni az emberektől. Becsukja az ajtót, ahogy a két vendég belép rajta.-Nem túl tágas, de egy egyszerű összejöveteleket lehet tartani.
Paul elkezdte nézegetni a képeket a falon, de sehol se egy kép a fiáról. Ez idő alatt Pat nézegette a DVD-ket, amik mind zombis filmek voltak. He, semmit nem változott az ízlése ennek a bagázsnak.
-Ó, sajnálom, teljesen kiment a fejünkből.-Paul megáll az egyik kép előtt és a házigazda felé fordul.-Én Paul Terde vagyok, a férjem meg Patryk Terde. Az én nevem rövidebb volt, ezért választottuk.
-Házasok, milyen csodás. Mégis mióta?-kérdezi Edd, miközben egy újabb doboz kólát vesz ki a hűtőből és bontja fel. A sziszegő hangot csak ő hallja, de végre nincs benne semmi kesernyés utóhatás.
-Jaj, most lehet bután fog hangzani, de még tinik voltunk, amikor volt egy "bootleg" esküvönk egy régi klub házban. Voltak ott barátok, és a nevelőnk.-Patryk kezdi el mondani és Paul teljesen áhítatosan nézi párját, ahogy egy teljes beszámolót tart arról a butuska gyerek dologról. És azért közben ellenőrzi, hogy Edd is velük van e még, de meglepetésére azon kívül, hogy a kólát szürcsöli, igenis elmélyült ebben a sztoriban.-De ami fontos, hogy 2001-ben legalizáltuk Hollandiában és igazából, szerintem sokat nem változtatott.
-Kis gyerek korunk óta ismerjük egymást és igazából olyan kötelék jött köztünk létre, amit senki nem tudott eddig elszakítani. Levetkőztük a gátlásainkat, és azóta, csak erősebbek vagyunk.
Edd mintha egy olyan sztorit hallgatna, aminek ő maga része lett volna valaha, és a barátai jutnak az eszébe. Mindig is kitartottunk egymás mellett. Hol ment tönkre? Mit csináltunk rosszul? Annyi tervünk volt, és álmunk. Gyerekesek, de szépek, szívből jövők. Nem veszi észre, és kissé elpityeredik, de Pat gyorsan felszólal.
-Ó, sajnálom, hogy itt nézem a DVD-ket, de ez az egy. Emlékszem, sokat néztem a régi haveri körrel.-mutatja fel a dobozt, amire az van írva, hogy "Jam and the Holograms".
-Jaj ne, ez az átköltözésnél rossz dobozba került. De ha jobban esik, mi is sokat néztük régen, igazából nem volt más amit a szüleim megengedtek, és végül valószínűleg a zenék amik behúztak minket.
A másik két férfi is egyetértően bólint és Patryk tenné már vissza a másolatot, amikor Edd mögé fut és kiveszi a kezéből.
-Szerintem nem lenne rossz ötlet a szomszédokat otthonosan fogadni.

Már jó pár részt "villám-néztek", mikor egy újabb kopogás hallatszódik, de Edd teljesen elmerült a részekben és meg se hallja. Paul az aki felkell és válaszol a 2. kopogásra. Ahogy az ajtót nyitja egy kissé zavart Tom, de egy vidámabb Matt áll előtte.
-Ó, az új szomszéd! Hello újra!
-Te nem Edd vagy, és még nem ismerlek.-Tom egy doboz pizzát tart a kezében, de ügyesen átpasszolja Matt-nek, aki gyorsan eltartja magától, nehogy olajos legyen a ruhája az átázott doboztól.-Én Thomas Crestewell vagyok, a szembe lévőben élek.
-Paul és Patryk Terde. Nem testvérek.-a kezét nyújtja, hogy kezet rázhasson a híres Tom-mal. Hiába van egy személyes véleménye róla, most muszály félretennie a múlt sérelmeit.
-Oké. Hé, tojásfej! Te rendeltél pizzát?-Tom kiabálja be, elkerülve Paul fejét és füleit.
-Tom, Matt! Gyertek beljebb! Hadd mutassam be 2 új barátomat.-Paul-ra és Patt-re mutat, akik hírtelen azt se tudják, hogy mit mondjanak. Ők a barátok? Ilyen gyorsan?-És igen, ha behoznátok, az igen kedves lenne.
Matt és Tom beljebb térnek, ahogy Paul arrébb áll és leteszik a pizzát a kavézó asztalra a fotel és a TV közé, közben Pat leállítja a negyedik részt. Tom egy ideig nézi a televíziót, mire leesik neki, mi folyik itt.
-Jam, klasszikus. Az anyám már azt sem nézte jó szemmel, hogy nem hívőkkel lógtam az őszemében, szóval nem kockáztattam meg, hogy bármi erőszakosat nézek 18 éves koromig. Aztán lehet ma pont emiatt lettem olyan elbaszott ember, de nem baj.-fel nyitja a dobozt és kivesz egy szeletet, majd lehuppan a kanapéra.
-Ú, Jam! Edd, segítek behozni a babzsákokat, mert a kanapén nem fogunk kényelmesen elférni.
A két férfi csak pár pillanatra tűnik el, majd érkeznek is két babzsákkal; az egyik lila a másik narancssárga.
-Szerintem nekem jó lesz az egyik babzsák, ki az aki...?-Edd ül rá éppen a lilára, mikor Tom ráhuppan hasastúl a másikra.-Oké, akkor ez le van tudva. Ti is csatlakoztok?-egyértelműen kérdezi a két barátját, akik mivel nem moccannak el helyükről pozitív visszajelzést adtak. Patryk ismét megnyomja ugyan azt a gombot, ami leállította a felvételt és 5-en nézik tovább.

Ez a délután olyan idillin, kellemesen telt el, hogy mind az öten megfeledkeztek minden rosszról, ami mostanság történt, legyen az egy katasztrófa, vagy egy beütött kislábujj.
A 12. rész után, már viszont elkezdték érezni, hogy mind felnőtt férfiak, és hiába volt kellemes ez idáig a nosztalgia, tudják, ha egy másodpercnél is többet néznének, a TV az ablak üvegén keresztül kikerülne az utcára. Paul és Patryk elköszönnek a házigazdától és visszamennek a saját apartmanjukba.
-Hé Paul, szerinted Tord-ot visszatudják fogadni?
-Teljes mértékben megérteném, ha nem tennék meg. De ismerjük őket, hatalmas a kötődés köztük.
-Reméljük a legjobbakat.-megfogja férje kezét és bemennek az ajtójukon.

~Őszintén? Jó ebbe visszatérni. Semmi tét, semmi komolyság, csak élvezet. És kissé jobban kidolgozott történet, mivel meg van 5 év elteltével, hogy mit szerettem volna akkor. Szóval ha véletlenül ide tévedsz, adhatsz egy esélyt az első fanfiction-nak is. Vagy ha onnan jöttél, mert 5 év eltelt, ajánlhatom a többi sztorimat is, vagy a GameJolt felhasználómat, mert készítek játékokat is manapság. Ezt a profilomnál meg lehet találni. Én Ellie vagyok, pápá.~