Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

29 - Egy fura parti

Jóformán még be se lépnek a bázisra, de már egyből üdvözölik az elülső udvaron lévő emberek a vezért hatalmas tisztelettel, és a kisebb körökben álló-beszélgető katonák még sorfalakat is állnak, és tisztelegnek, meg éljeneznek a seregben elterjedt "Soká éljen a szabadság" kiáltással. Tord is visszatiszteleg az összesnek és ugyan úgy köszön. A barátai kissé kikerekedett szemekkel, de egyáltalán nem félénken sétálnak a bázison a vezér után, hiszen majdnem hasonló helyzetben már voltak. Mármint katonaságon. De ha nem is lettek volna soha, akkor is eléggé hülye lenne azok után, hogy miken mentek keresztül az elmúlt több, mint 1 évtizedben. Hirtelen egy mindenki számára idegen alak jelenik meg a semmiből, mellette egy Tord hasonmással?! Mégis mi a franc?
-Ó fiúk, hadd mutassam be Vic-et! Ő az én doppelganger-öm. És gondolom te vagy Ellie.-mutat a két katonára, akik úgy néznek, mintha akarnának valamit.
-Ellie?!-Tom kérdően közelebb megy, és jól végig méri a fiatalt.-Az egyenruha...teljesen más embert hoz elő. Ha szabad ilyet mondanom, és javíts ki, ha nem, de sokkal férfiasabb vagy ebben. Még úgy is, hogy borotválkoztál!
Ellie végig néz magán, majd Vic-re néz és elmosolyodik.
-Ó, igen, szabad. Öhm, köszi.
-Szóval, mégis mi az az igen fontos dolog, hogy személyesen kellett idejönnöd elém, Vic?-kérdezi a vezér, miközben igyekszik komoly tónusban beszélni, de láthatóan viszont igen érdeklődik és felcsigázott.
-Vezér, arra gondoltunk a Belső körben, hogy a visszatérte alkalmából csapunk egy kis ünnepséget. Mármint, csak a Belső kör, mert ha a többi katona is megtudná, hogy megint távol volt...
-Oké, értem én. Köszönöm, Vic. Kérlek, ne fejtsd ki.-idegesen kezd a kezeivel csapkodni, de vesz egy mély levegőt, és lenyugszik. Úgy néz ki, hogy a másik két katona is valami hasonlón mentek majdnem végig.-Jól van!
Csapja össze kezeit, közben a két katona eltűnik.
-Mivel még nem voltatok itt, ezért gyorsan leszervezek nektek egy körbemutatást, de sajnos nekem majd le kell lépnem. Mondjuk úgy most.-ezzel int, és fapofával elmegy, ott hagyva a barátait a két apjával.
-Gyertek utánunk, a Vörös Vezér elfoglalt. Valószínűleg keveset fogjátok látni.-Paul int, és óvatosan megfogja Patryk kezét is, aki hirtelen ránézve csak mosolyogni tud és követi ő is férjét.
Bent az épületben kevés természetes fény van, de a lámpák valahogy elég erősek, de nem vakítóak, nem búgnak, és ugyan annyi fényt adnak, mint ami kint volt. Zseniális eljárás, ha direkt van ez így. És úgy néz ki, hogy az az épület rész, ahova bementek ők, az ilyen civil rész. Tele van boltokkal, és különböző piacokkal, meg pihenő helyekkel, persze katonák itt is vannak, hiszen ez a munkahelyük, de valószínűleg ez a legkellemesebb része az egész komplexumnak. A házaspár valamit susmorog egymáskőzött, aztán megállnak, megfordulnak, majd Paul bólint Matt-nek és Edd-nek, Pat pedig Tom-nak.
-Tudom, hogy a Vörös Vezérrel vagy együtt. Csak kérlek, ne törd össze se a főnököm, se a fiam szívét.
-Nem tudom miről beszélsz.-ha Pat szemébe szeretne nézni, akkor felkéne emelni a tekintetét a földről, de őszintén nem bírna a férfi, az apuka szemeibe nézni.-Fogalmam sincs, hogy Tord kivel kavar.
-Mhhh.-a magasabbik csak elmosolyodik és egy ajtót nyit.-Ez lesz a te lakóhelyed. Még kicsit üres, de ne aggódj. Szerintem a vezér majd holnap megoldja ezt is.
-Még az a szerencse, hogy az igazán fontos dolgaimat elhozattam. Tényleg...
-A cuccaitokat szerintem pár percen belül hozzák. Edd és Matt ugyanígy a folyosón vannak, csak egy pár ajtóval arrébb. Szerintem most hagylak.-ahogy megy ki a szobából, vele szembe jön Ellie, aki tiszteleg, majd kopog az falon, hogy engedélyt kérjen a brittől, bár már így is a szobában van.
-Milyen kellemes szoba. Emlékszem az enyém is ilyen volt pár hete. Most meg már azt hinnéd, hogy itt élek évek óta, annyi kacatom van.-egyhelyben marad, de szemével gondosan végig pásztázza a helyet, mintha emlékezni akarna erre.
-Azért remélem én nem éveket fogok itt eltölteni.
Drága Thomas, ha tudnád! De nem! Mert ez egy változtatott idővonal.
-Még csak pár órája vagy itt. Legalább adj egy pár napot az öreg lánynak. Tényleg: a bulira ti is hivatalosak vagytok, mint a vezér barátai.
-Majd benézek.
-Ez azt jelenti, hogy eljössz, és maradsz a pia miatt legalább, vagy csak kopogsz majd az ajtófélfán, és fél perc után eltűnsz?-a kérdése őszinte, és Tom egyből kapcsol, hiszen hozzá van szokva a szókimondó beszélgetésekhez.
-Ó, ha lesz mit legurítani a torkomon, akkor ott leszek.
-Király!-ezzel elhagyja a szobát, Tom-ot magára hagyva.
A szoba, tényleg üres, sőt, van amikor költői képként azt mondják, hogy szürke. Nos, ebben az esetben ez tényleg igaz! Van egy ágy a szoba közepén, persze a falhoz tolva, mellette egy éjjeli szekrény a bal oldalán, avagy az ajtóhoz közelebb. Az ággyal szemben, van egy asztal, de semmi szék, csak egy álló lámpa mellette, ami - rövid megvizsgálás után meg lehet állapítani, hogy - nincs az elektronikai hálózatra csatlakoztatva. Aztán persze a szoba azért nem teljesen téglatest alakú, hiszen a hátsó, jobb sarkában van egy kisebb szoba, ami a vizesblokk. Tom oda is bemegy, és őszintén, nem valami nagy szám, de miért is lenne, végül is már az luxus, hogy meg van a saját fürdőszobája, valószínűleg csak ezért van ez így, mert Tord közeli ismerőse.