Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

23 - Szeretve

Bosszantó, felettébb idegesítő az, amikor a férfi, akit te éveken keresztül szerettél úgy dönt, hogy téged semmibe vesz és inkább összejön valami ficsúrral, aki egyértelműen nem való hozzá.
Marcus közelíti a vörhenyest, aki éppen az asztalánál végez valami papír munkát. A levegő köztük fullasztó, de mind a ketten ugyan arra gondolnak.
-Mégis mit fogsz tenni?
-Az én boldogságom nem fontos a jövőért.
-Persze, de ez az idő már így is el lett cseszve.-előveszi az ütött kopott időpisztolyt és odanyújtja Matt-nek, aki kissé hezitálva veszi el.-Tessék. Légy boldog, vagyis egy másik időben. Aztán hozd vissza pontosan ide a pisztolyt, nekem még kelleni kell.
-Köszönöm...
-Kérlek, csak érd el, hogy az apám légy. A Rowan vagy Poe féle idővonalak eléggé bénák.
Matt fájdalmasan elmosolyodik, felkell a székéből és egy ölelést add Marcus-nak.
-Tudom, hogy te hamarosan látni fogsz, de kitudja én meddig leszek el, és hol meg mikor.-kínosan elengedi az ölelést és egy kaput nyit, majd eltűnik.

.

Egy teljesen átlagos hétköznap Tom számára a mai nap. A boltból megy haza felé, egy hatalmas málhában vannak a cuccok, meg egy kisebb vászontáskában a maradék. Fülesen keresztül hallgatja a lejátszási listáját, amikor megszólal a Valentine. A szövege eléggé fülbemászó. Nagyjából 2 hete hallgathatja és egészen az agyába vésődött már.
-Vigyáááááz!
Hirtelen hall egy hatalmas kiabálást és felnéz, de már késő. Egy ember esett rá az égből, aki eléggé súlyos, hogy szépen fogalmazza meg.
-Mégis mi a pokol?
-Sajnálom, nem így kellett volna működnie.-az idegen leszáll Tom-ról és az aszfaltra ül.
-Nem mondod?! Ember, az a szerencse, hogy semmi se tört el.-miután megnézte mindenét, az égből pottyant emberre néz és először meglepődik, majd kérdően néz.-Matt? De idős?
-Kicsit pontosabban 8 évvel, 2025-ből jöttem. Kijött a 9. Gorillaz album, a FNaF film, az USA még mindig kínai egy európai számára és ráadásban az Unió is lángokban áll.
-Nincs valami azzal kapcsolatban, hogy nem beszélhetsz a jövőről?
Mind a ketten továbbra is az aszfalton ülnek, hiszen lábaik és hátaik még eléggé fájnak.
-Az csak Marcus hülyesége, mert ő egy "időgyerek".
-Ilyen albínó kinézetű?
-Megeshet.
-Gondoltam, hogy valami van vele. Na de, te mégis miért vagy itt? Jöttél megölni a múlt beli énedet? Mint Edd tette 2 éve?
Matt összezavarodottan néz és végre fel kell. Kezét nyújtja a barátjának még úgy is így gondol rá, hogy valószínűleg ehhez a Tom-hoz semmi köze. Ez az időutazás sajnos így működik, eldönthetted mit akarsz, de az az anyatermészeten múlik, hogy meg is kapod e.
-Nem hiszem, hogy velünk találkoztál. Ezt majd rábízom Marcus-ra. Inkább rátérek a lényegre: együtt élsz a többiekkel? Közel?
-Igen. Ki?...
-Ennek a világnak a Matt-jével kell találkoznom. Tudsz segíteni?
Tom is felkell és visszaveszi a vállára a vászon szatyrot. Végig néz a magas gyömbéren és sóhajt egyet.
-Mármint elég annyi, hogyha csak követsz.-ezzel elindul és a vörhenyes követni kezdi.
Az út eléggé néma, hiszen Tom tovább folytatta a dal hallgatását. Egy újabb affér, nincs rájuk többé szükséged / Az időben elveszett / Talán ma este el is temettek. A szöveget mondja magában, miközben halkan dúdolja a dallamot. Észre se veszi addig, amíg egy csapat fiatal meg nem bámulja, de az is lehet, hogy Matt érdekes steam punk öltözete ragadta meg tekintetüket.

A hatalmas paneleknél Matt kissé értetlenül néz, de bízik barátjában, akiben igazából nincs is semmi fura. Mármint persze, ő egy olyan Tom-ra emlékszik, aki 1 hónapig kómában volt a Robot Incidens után és arra kellett felébrednie, hogy Tord még rosszabb állapotban van, és még 3 hónapig kellett néznie, ahogy egyszerűen csak megszűnt létezni a számukra.
-Tom, lehet egy igen hülye kérdésem.-Matt kérdezi, igen tapogatólozva a sötétben.-Hogy történt itt az incidens?
-Tord-ra gondolsz? Nos, lelőttem, azt hittem meghalt, de harmadnapra feltámadt. És amúgy majdnem hogy ez igaz is, hisz tényleg valahogy azon a környéken tért vissza.-nagyon úgy néz ki, hogy most igen mélyen belekerült ebbe a spirálba, ami igazán vicces így, hiszen tényleg a lépcsőházban vannak már és haladnak felfelé. Tom szerencsére párszor megmászta ezeket a fokokat, még részegen is, szóval nem okoz neki gondot. Úgy néz ki, hogy a jövő Matt-nek sem.-Itt vagyunk, az emeleten. A bal oldalt van az én lakásom, meg gondolom ismered Paul-t és Patryk-ot. És a jobb oldalt van Edd és-
Nem tudja befejezni, mert pont nyitódik az ajtó és Edd lép ki rajta. Egy térd nadrág és egy szürke rövid ujjú felső van rajta.
-Ó, mi történt?-az első dolog amit az idősebbik brit mond, de úgy érzi, hogy ebbe a szituációban az idősebb Matt az akire igaz ez.-Mármint ne kímélj minket, ki fog meghalni, vagy ellenünk fordulni.
-Edd!-odarohan hozzá és ahogy átöleli, fel is kapja és körbe forgatja örömében. Leteszi egy idő után és úgy nézi tovább.-Nézzenek oda! Milyen fiatal és vidám pofid van! És még nincs semmilyen sebhelyed! Milyen jó látni téged!
-Szóval miért jöttél?-mondja Edd, miközben az arcát nyomogatja Matt.-Mégis mi az a világot megrendítő dolog?-hangjában őszinte kíváncsiság van és Matt befejezi a férfi piszkálását. Kiegyenesedik és megköszörüli torkát is, hátha komolyabban fogják venni úgy.
-Igazából, csak rég láttalak már. És hiányoztál, így Marcus megengedte, hogy meglátogassalak. De maximum csak egy napot maradhatok, vagy túl sok mindent változtatok meg. Végülis, nekünk már mindegy, én egy másik „világból" jöttem, hogy egyszerűen fogalmazzam meg.
-Hogyha látogatóba jöttél, akkor meg kérlek, érezd magad otthon.-Edd invitálja be a vendéget, és Tom-ot is szeretné, de ő eltűnik hamar a szem elől, akár csak a kámfor.

~És végre nem hosszú lett a rész. Én Ellie vagyok, pápá.~

(2023. 05. 29.)