Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

44 - Utó szilveszer

Január 6.-a volt, mikor a három jó barát úgy döntöttek, ha már a téli ünnepek nagy részéről lemaradtak, azért mégis csak elmennek a Madártejbe, hogy megünnepeljék az Új Évet.
Tom szerencsére senkinek se tudta elrontani a 2017-es Karácsonyát, de ezt azt jelentette, hogy ő neki se kellett végig szenvednie az ünnepeket. Vegulis érthető, hogy miért nem szereti annyira az ünnepeket, köztük a születés napját se, de néha a többieket teljesen megőrjíti az indokolatlanul gyerekes viselkedésével.
Az említett brit amúgy mai napig nem emlékszik semmire ami történt az elmúlt háromnegyed évben, ami lehet jobb is.
-Új Év, Új Tom.-mondja miközben a hűvös utcákon sétálnak. Hagyja a többieknek, hogy vezessék őt. Néha rá-rá húz a flaskájára, de csak alapozik, odafigyel, hogy nehogy túl sokat igyon csak a délutánban.
Edd kissé elneveti magát.
-Mégis mire gondolsz? Min tudnál változtatni most már 30 évesen magadon?
-Először is, kicsit se nézek ki idősebbnek 27-nél; másodjára, találok magamnak végre egy partnert. Elődöntöttem. Semmi nem állíthat meg.
A többiek inkább nem szólnak ehhez semmit. Befordulnak a következő sarkon és túl oldalt, egy széles út után ott van a híres-neves bár. Miután körül néztek, átcaplattak a túloldalra és Tom másodjára először látta a bár minimalista külsejét. Mivel barátai vezették ide, ezért nem akart semmilyen megjegyzést tenni, de azért magában úgy gondolta, hogy ha másra nem, akkor ivászatra jó lesz.
Matt nyitott ajtót Edd-nek elsősorban, de ha már ilyen udvarias volt, úgy döntött, hogy beengedi Tom-ot, ezen ne múljék. Bent hatalmas tér van még mindig és most nem annyira üres, egész sokan vannak. Lehet valami különleges est van.
A fiúk úgy döntenek, hogy most nem a színpad közelében foglalnak helyet, hanem hátra mennek egészen a fülkés részig. Mivel körasztalok vannak, ezért igen egyszerűen Matt foglal helyet a két másik közt. Kiérkezik az egyik itt dolgozó és Tom-ot meglátva széles mosolyra húzza a száját.
-Thomas, az emberem! Hogy vagy?-a kezét nyújtja és kezét ráznak, miközben Tom kissé zavarban van az egész hülye szituáció végett.
-Jól? Bocsi, volt egy balesetem és nem emlékszem túl sok mindenre, mégis mi a neved?-kínosan megvakarja a tarkóját és elnéz a pincértől.
-Emerique, és jobbúlást kívánok haver, remélem hamar rendbe jössz.
-Kösz.
-Szóval, mit hozhatok ma a vendégeknek.-zsebéből előveszi a tollát és egy jegyzetet, majd továbbra is vigyorogva a többieket is végigpásztáza, és felismeri őket.
-Nekem egy boros kólát, Tom-nak egy tequila-t és neki meg egy...
-Van Death in the Afternoon?-vág közbe Matt, mert ma bátornak érzi magát, na meg egy Új Évet ünnepelnek, nem maradhat mindig a gyümölcsleveknél és társaiknál.
-Sajnos nem ismerem ezt az egyet. Mégis mi van benne?
-Pezsgő és abszint.
Felírja Emerique az információt és bíztatóan bólint a fiúkra, majd elmegy.
Edd kissé aggódva, remegő kezekkel magas barátja felé nyúl és szemében látszódik a kérdés. Matt úgy nyugtatja meg Edd-et, hogy kabátja zsebébe nyúl és meglebegteti a telefonját és gyógyszerét is. Nem kell szavakkal kommunikálniuk, talán sok is lenne nekik. Mostanában mintha valami alakulna köztük, de még ők se tudják, hogy pontosan mi.
-Na jól van, én itt hagylak titeket, és megyek felszedek valakit.
Meglepő módon sokan jöttek egyedül, szóval Tom válogathat kedvére.
Utoljára ilyet tényleg 27 éves kora körül csinált. Minden nap szinte valakit hazavitt. Edd és Matt nem nézték jó szemmel, de nem mondtak semmit soha, hiszen Thomas már akkor is felnőtt volt, amíg megcsinálta a ház körüli dolgokat és fizette a saját részét, addig Edd nem tehette ki a szűrét, de még nem is atyáskodhatott fölötte.
A brit első prédája egy fiatalabb nőci, körülbelül 25 körül lehet, inkább idősebb, mint fiatalabb. Lenge és laza ruhák vannak rajta; egy terep zöld színű póló, ami hatalmas szivárvány színű háremnadrágjába van beletűrve. A haja félig rasztába van fogva, a másik fele meg gyönyörű göndör. Amikor felnéz Tom-ra a gyönyörű bambi szemeivel, majdnem hogy a férfi érzi úgy, hogy flörtölnek vele. De magabiztosan kihúzza a széket és leül a nővel szembe.
-Hello. A nevem Tom.
-Szia, Dara vagyok.-a mosolya olyan, mintha egy angyaltól lopta volna el; tündököl és olyan vidám. Mármint egy mosoly átlagában az, de ez az a ragadós fajta amivel nem tudsz mit tenni, csak visszamosolyogni rá.-Minek köszönhetem a társaságodat?-hangja mint egy kerúbé, dallamos, biztosan külföldi.
-Csak ismerkedni, és úgy néz ki te vagy áldozatom a ma estére. Mondd csak, gyakran jársz erre?-kicsit közelebb húzza magát a székkel, de hátrébb dől. Taktika.
A nő kiszürcsöli az italának utolsó cseppjét is, közben Tom-mal tartja a szemkontaktust és felemeli az egyik ujját is, ezzel kis időt kérve még.