Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

35 - Valamit...

Tom az inges felszerelést hordja, de azzal a különbséggel, hogy a nadrágján már rajta van a Vörös Sereg jele. Már szinte egy napja úton vannak. Éppen a Gibraltári-szorosnál kelnek át és majd Spanyolország egyik kikötőjében szállnak meg. Ott majd információkat szereznek és az ottani bázistól majd indítanak újabb repülőket. Éppen a hajó legfelső, tetőtéri részénél van és a korlátra támaszkodva nézi, ahogy Tord pár ellenőrnek magyaráz, persze azt nem hallja, hogy milyen nyelven, mert túl messze vannak, de ennél a norvégnál sose lehet tudni. Amikor kicsit beleun a csendbe, akkor visszamegy a kabinjába a lépcsőn. Lefelé összefut Pat-tel, aki telefonál, de amikor észre veszi a fiatalt, akkor egy 'Bye'-jal kinyomja a hívást. Odafut a barátja mellé miközben az elektronikai eszközt a kék kabát zsebébe teszi.
-Mi az?-kérdezi Patryk, miközben a hatalmas haját igazítja meg. Hamarosan vagy összekéne fognia vagy levágatnia.
-Semmi, csak nincs kedvem ehhez. Mármint annyira fura az egész és én...-zsebre dugja kezeit és úgy rúg bele a fedélzet porába.
-Ugyan, hiszen neked nem is kell harc-
-Pont ez a baj! Én azért jöttem, mert harcolni akarok a seregért! Igaz...nem vagyok olyan rég óta a tagja, de hasznos akarok lenni.-a magas katona elmosolyodik és közelebb megy kicsit, majd a jobb kezét az alacsonyabbik vállára teszi.
-Jól van, megpróbálok beszélni a főnökkel. Nehéz lesz, de érted, mivel fontos vagy Tord-nak, ezért megteszem.-ezzel megveregeti Tom buksiját és tovább megy. Kezeit a zsebére dugja és egy picit visszapillant. Aranyos és remélem egy nap megkapja azt, amit megérdemel, már régóta.

˘Visszaemlékezés˘

Tom és Tord a külön gyűlést tartják a 3 árva házában. A nagyok éppen az étkezőben ülnek és Paul egy cigit szív. A másik a pultoknál ügyköd valamit. Valószínűleg a szokásos gyümölcs salátát készíti, amiben szigorún tilos tenni ananászt és dinnyét a két 5.-es kérésére. Már 2 éve, hogy tartják ezt a gyerekes gyűlést, csak ők ketten, de a titkos szeretők boldogok, hogy Tord-nak van végre egy barátja, akit ennyire közel enged magához, a sok dráma után is. Azt hitték, hogy a kis törpének sose lesz barátja, de azóta már 167cm és van 3 barátja is, azok közül egy olyan, mint a testvére, vagy kitudja. Paul-nak erre nincs annyira szeme, de Patryk néha észrevesz dolgokat és néha ezek a dolgok kissé plátóiak, lehetségesen romantikusak.
Pat felveszi a hatalmas üvegtálat, amit szemöldöknek nyújt, aki beletesz kettő kisvillát, persze kivesz egy epret.
-Na! Ez a fiúké!-arrébb húzza a tálat és a nyelvét is kidugja.
Paul-nak nagyon nagy önkontroll kell néha, főleg ha meglátja a lengyel nyelvét.
-Én nem is tudom, miről beszélsz.
Pat egy pici mosollyal elfordítja a fejét és kiindul a szobából. A folyosón halvány fény van és látszik a végén egy ajtó, aminek a háta mögül gyerek beszéd hallatszódik. A 11.-es óvatosan kinyitja az ajtót, de csak résnyire és azt látja, ahogy a még félórája gyászoló kicsi emó éppen arról beszél társával, hogy mik az álmaik felnőtt korukra.
-Én, Thomas Crestewell, szeretnék egyszer egy olyan feleséget, aki erős és a lányunkat majd szintén a hadseregbe betenni!-ahogy ezt az aranyos dolgokat elmondja, Pat lassan benyit és leteszi a nassolni valót a közeli fotel karfájára. A fiatalok odafutnak és egy párnából épített barikádba viszik, ahova nem lát be senki. A saját világuk.

˘Visszaemlékezés vége˘

Tom a kabinjában heverészik az ágyán és a Tomee maciját a feje fölé tartja. Miért vagyok itt? Hiszen én mindig csak egy földön futó voltam. Nem volt igazi helyem a világban. Aztán jött a cirkusz. Ott jól éreztem magam, de mennem kellett. Edd-ékkel is jó, de egy ideig túl normális volt minden, aztán Tim megjelent. Annyi év után, és rengeteget változott. A régi énem már rám...ránk se ismerne. Az ajtón kopognak, de Tom nem válaszol. A maciját leengedni maga mellé és megfordul a plüss irányába. Ismét kopogás, de ugyanúgy csend. Végül az ajtó kinyitódik és a harmadik kopogás már az ágy vázán hallatszódik. A volt Jehova tanúja egy kellemes aranyszempárt néz és azt a különös hajviseletet. A forradások az ismerős arcon szinte még idegenek, de lassan megszokja, a robot karral együtt.
-Szóval harcolni akarsz?-válasz továbbra sincs, csak egy dünnyögés és az inges magára húzza a takaróját. Miután kényelmesen elhelyezkedett, érzi, hogy ez a számára, gyerekkora óta, fontos személy, bemászik az ágyába, ő mellé. Picit elpirul, de csak egészségesen.-Figyelj, ha nem mondasz semmit, akkor nem tudok mit kezdeni veled.
-Én csak segíteni akarok...egy kolonc vagyok a számodra. a Sereg számára.
-Ez nem igaz! Te a kis öcsikém vagy.-hátulról szorosan átöleli.-Miután meghalt az apád, rengeteg idõt töltöttél velem. Lehetnénk újra ilyenek?-Tomy megfordul és most már ismét Tord szemeit nézi. Meleg és biztonságot ad a kicsi alkesznek.-Sosem lennél kolonc számomra, fölösleges teher. Ha cipellek is, azt szívesen teszem és kész vagyok arra, hogy a testemmel védjelek.-közben még szorosabban öleli és jobban hozzá bújik.
-Szeretlek Tord.-persze ezt a vezér már nem hallja, mivel benyomta a szunyát. Ez is ilyenkor alszik. Minden esetre Tom betakarja szerelmét is, és így alszanak el.