Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

22 - Tim

Július közepe is eltelt már, és éppen esős napok jönnek. Hatalmas szél fúj, ezért az ablakokat minden féle ág és kósza levél verdesi. Ennek ellenére csak Tom nem bír aludni, ezért az asztalánál egy tök random kiválasztott mangát olvas a halvány lámpafénynél. Tord a háttérben szuszog és norvégul beszél néha álmában. Nem igaz, hogy nem bírja befogni a pofáját ilyenkor se. Így lehetetlenség olvasni. Hírtelen az ajtón kopognak. Tom feláll ás kimegy a szobából és végig halad a kicsi nappaliján. Ahogy kinyitja az ajtót nem lát ott senkit, csak egy levelet a földön. Kis hezitálással felveszi és vissza bemegy a nappaliba. Leteszi a kávézó asztalára a borítékot és felveszi a pulcsiját, mert fázik. Ehhez be megy a szobába, mert ott hagyta. Ahogy kimegy Tord is felébred.
-Mégis mit csinálsz? Hiszen hajnal van.-fáradtan dörgöli a szemét, és hogy ne fázzon, hiszen a hideg kissé átjárja az épületet, egy vastag melegítő és egy régi, kopott fekete pulcsija is rajta van.
-Bocs, nem bírtam aludni a vihartól, és amúgy is, kaptam egy levelet. Mintha nem lenne email-em.
-Csatlakozhatok?-a komi nehezen kikászálódik a nappaliba és leül Tom mellé a kanapéra, amit még mindig nem cseréltek le, pedig itt lenne lassan az ideje.
-Oké, ahogy gondolod.-felnyitja a levelet, és megforgatja a szemeit, de elolvassa a tartalmát is.-"Szia Tom! Már rég találkoztunk és ezt sajnálom. Több éven keresztül nem hallattam magamról és ezt megbántam. Hallottam, hogy elbántál egy bűnös emberrel, büszke vagyok rád. Pont ezért szeretnélek megkérni arra, hogy csatlakozz a seregembe! Igen, ez egy kicsit sokkoló lehet neked, de hidd el, meg kell értened. Szeptember környékén támadást indítok az ellenséges bázisokra és környékükre. Sajnos a közeledben pont van egy, és azért kell ezt megtennem, mert megakarlak védeni a világ szennyétől, ahogy édesanyád is tette régen. Minden esetre reggel meglátogatlak és remélhetőleg magammal viszlek. Szeretettel az örök unokatestvéred, Tim."-csend. Tom a levelet összehajtja és Tord zsebébe nyúl. Kivesz onnan egy öngyújtót, amit tudott jól, hogy ott kell lennie, és a papír aláteszi. Elégeti.
-Ez mégis mire volt jó?!-kissé traumatikus dolog játszódik végig Tord-ban, de most szobatársának nincs ereje ehhez.
-KUSS KOMI!-Tom visszaadja a kommunistának az öngyújtót és a papír maradékot kidobja a kukába. Visszaül és rádől Tord vállára.-Miért kell ezt csinálnia? És mégis mi az, amiért ennyire utálhat, hogy országokat akar leigázni?
-Már mondtam: nem igazán...
-Tord.-a név súlyos Tom ajkain, lehetséges fáradtsága miatt van, de mintha a norvég érzékelne valami mást is. Mivel eléggé inger szegény a környezete, kissé könnyebben is tud figyelni.-Konkrét választ kérek. Tudod.
Tord lassan kezeibe veszi szerelme kezeit és így közelebb húzva, magához öleli oldalról.
-Mivel mindkettőnk agyi kapacitása olyan, mint egy légynek, ezért egyszerűen azért, mert queer vagyok. Egy bigott, homofób az a szemét, utolsó fattyú unokatesód.
-Hát ha ettől akart megvédeni, elkésett.-lök egyet társán az oldalával, aki a kanapéra dől, és fölé magasodik.
-Tom?
-Shhh, kérlek, csak próbáljunk meg aludni.-óvatosan ránehezedik a magasabbikra és igyekszik önmagának egy kényelmes pozíciót találni.

Korán reggel elkezd szólni a kaputelefon. A fiúk felriadnak és Tom megy felvenni a telefont. Addig Tord idegesen kell fel, mert mivel egész este Tom rajta feküdt, eléggé gyér lett a vérkeringése.
-Igen?-szól bele a fekete szemű fél-álomban a telefonba.
-Szia, én vagyok az, Tim. Jöttem, ahogy megígértem.
-Oké, akkor felengedlek. Bazd, ekkora szarban még nem voltam soha.
Tom lerohan, egy szál nadrágban és így fogadja rokonát a lépcső fordulóban. Tim-en egy barna színű póló van 'I like milk' felirattal. Melegítője világos szürke és fehér sportcipő van rajta. Szemei ugyan olyanok, mint az alkesznek.
-Szia. Rég láttalak. Jól megnőttél.-igyekszik a rokon valami kínos dologgal kezdeni, de nem segít.
-Igen, már 15 éve ott hagytál minket.-Tom felindul a lépcsőn és Tim utána megy.
-Sajnálom, hidd el...
-Ezt hallottam már mástól is.
-De én tényleg! Figyelj, azt akarom, hogy biztonságban legyél.-a kopasz kivesz a zsebéből egy repülő jegyet.-Ezt odaadom. Az elkövetkezendő napokban felhasználhatod, a te döntésed.-a föld alatt élő vakon egy pillanatig rendesnek is tűnik és Tom picit tényleg megsajnálja.
-Köszönöm.-indul fel, de uncsitesója is megy utána. Tom ránéz és felhúzza a szemöldökét.
-Legalább egy picit maradhatok? Hiszen annyi mindenről szeretnék még beszélgetni veled.
-Őszinte leszek.-fordul meg Tom.-Én nem értek egyet az ideológiáddal. Értékelem a gesztust, de felnőtt vagyok. Át kell gondolnom ezt az egészet.-bár már tudja mit fog választani.-Addig azt szeretném, hogy ne legyél ott, velem. Akárhol.-meg se várja a választ, és ott hagyja a látogatót. Megkönnyebbülve bemegy a lakásába és Tord nevét kiabálja a szoba irányába. De nem jön válasz. Vajon mi történt?
Tom ijedten rohan be a szobába, de nem talál senkit. Nem igaz! Mégis mi történt vele? Ha bármi...baja esett...akkor én... Tom kirohan és idegesen kezd el körülnézni a folyosón, és mielőtt lerohanna, még az a szerencse, hogy megakadt a szeme a szomszédos kinyitódó ajtón. Lassan egy Tord kukucskál ki, de ott marad. Viszont a brit, ó a brit, az igen ideges.
-Te idióta! Azt hittem, hogy elmentél egy szó nélkül!-kezd el közelebb menni hozzá. Úgy néz ki, hogy ez egy klasszikus vita lesz köztük, ami akár fizikalitásba is torkolhat.
-Miért mennék el? Mármint ilyen gyorsan még én sem tudok. Pedig neked nem kéne túl sokat tenned érte.
-Te fasz! Hogy tehetsz ilyen közbejegyzést ilyen vér komoly helyzetben?!-fenyegetően belekap Tord pulcsijába, de nem emel öklöket.
-Figyelj, én vagyok az első számú ellenfele. Valamiért megrögzöttsége, hogyha engem legyűr, akkor az egész világ menni fog neki.-ellöki magától Tom-ot, és megigazítja gyűrött felsőjét. Hátrébb lép egy kicsit és inkább becsukja az ajtót.-Kérlek, hidd el, hogy még van egy kicsi időnk. Tudod jól, hogy a többieknek is van élete és nem ráncigálhatok el csak úgy senkit.
Tom bólint és inkább elengedi ezt a veszélyt a mai napra. Lesz ez még így se.

~De szeretek írni. Főleg ha egy könnyed részről van szó, hiszen csak 900 szavas lett. És tudom, szebb, ha több szó van írva, jobban ki van fejtve, hogy mi folyik a karakterek közt, vagy bennük, de ez egy kicseszett Eddsworld fanfiction! És senki sem olvassa 2023-ban, főleg magyarul! Ezért is kéne beszélnem Annával, hogy nem szeretné e fordítani tovább AO3-re.  Na mindegy, Én Ellie vagyok, viszlát!~

(2023. 05. 27.)