Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

15 - Szabadlábon

Már majdnem 2 hete, hogy Tim-et elkapták a rendőrök, a könyvesboltos eset miatt. Igen nehezen tudta magát kimagyarázni, hogy miért találtak nála fegyvert, de amikor egy nő jött érte és bemutatott minden legális papírt és végzést nem tehettek mást a rendőrök, szabadjára engedték az embert. 13 napig osztott cellát 2 másik emberrel, de egyszerűen nem érdekelte az, hogy ők miért kerültek be. A nővel ő maga találkozott, de pontosan tudja, kinek köszönheti szabadulását.

Bosszúvággyal telt az idő alatt méginkább és kész bármit megtenni azért, hogy Tord elkerüljön a képből, így, vagy úgy. Így az első dolog amit csinál, azt hogy kipróbálja a civil öltözetet, rájött, hogy a csupa fekete egyenruhájában és köpenyében meg kiegészítőivel valami darkosnak vagy alternatív embernek fogják nézni. Hiszen Tord is civilben van. Úgyse méri elmondani a gyáva, Tom-nak, hogy ő a Vörös Vezér. Így én fogom lebuktatni! Miközben így gondolkodik bemegy egy ruhás boltba és körűl néz. Eperke piros ruhát választott, szóval én választok valami szürke inget...egy fehér farmerral! Az emberek igen néznek a férfira, főleg, amikor a semmiből elővesz egy palackot, amiben tej van. Egy bolti dolgozó megy oda hozzá.
-Itt nem ihat. Kérem...-a mondatád nem bírja befejezni, mert Tim lelövi egy nyugtató lövedékkel, amit egy idő után kihúz belőle, ne maradjon fizikai bizonyíték, de nem érdekli tovább az eset, egyszerűen  arrébb lép párat. Hirtelen egy másik eladó észreveszi földön heverő társát és odarohan.
-Mi történt vele?
-Elájult?-Tim monoton hangon mondja, miközben ő is legugol az ájulthoz, és megnézi a nyakánál a pulzusát. Ha valaki már csinálja nem bírja megállni, hogy ne alkalmazkodjon.-Van pulzusa, rendben lesz.-szintúgy nincs semmi érzelem a hangjában, se arcán.
-Köszönöm, hogy addig vigyázott rá.-az eladó magfogja társa lábát és elhuzza.
Vigyáztam? Megköszöni?
Amikor Vakond, már nem látja őket, akkor elkezd válogatni a ruhák közül. Sajnos neki túl sok olyan ruha van ebben a boltban, ami nem felel meg az ízlésének és nézeteinek, de nem kéne nagyobb figyelmet felhívnia magára azzal, hogy elkezdi a ruhákat, majd a boltot is felégetni. Pont ezért költöztem el a közelkeletre, ott nem nyomják az arcomba ezeket a deviáns dolgokat. Egyáltalán hogy lehet ezt elfogadni, főleg élni vele. Hasonló és további goromba dolgokon elmélkedik, miközben egyszerűen csak pár rózsaszín és pasztell színű felsőt és inget lát a férfi részlegen, még ha megnézné a polcokon és a pultokon a ruhákat! Lehet hogy még egy sokkot is, vagy rosszabbik esetben szenzoros összeomlást is kapna.
Amikor végre megtalálja a magának tökéletesnek tartott dolgokat, bemegy egy próbafülkébe és átöltözik. Megnézi magát jól a tükörben és elégedett, azzal, amit lát. Utoljára több mint 20 éve néztem ki ennyire szívdöglesztően. Ki ez a jó lépű? Hát te vagy. Talán még a tükröt is magával vinné, ha nem venné észre rajta a rengeteg kölyök mancs nyomot.

Matt éppen Ringo-t simogatja, amikor a TV-ben egy helyi hirdetés zajlik. "Minden embert megkérünk, aki itt a városban él, hogy figyelje az utcákat! Egy veszélyes ember ma benyugtatózott egy ártatlan eladót. A leírása itt: kopasz, szakállas, fekete szemű és bűzlik a tejtől." Közben egy képet is mutatnak, mire Matt felfigyel.
-Srácok, gyertek ide kicsit!-lassan mindenki odaballag a TV-hez és teljesen ledöbbenve néznek, főleg Tom és Tord.
-Kicsit úgy néz ki, mint Tom.-a vörhenyes elgondolkodik, mire lassan ránéz említett barátjára.
-Mert ő az unokatesóm, Matt!-idegesen a hajába túr és fal-alá kezd el járkálni.
-Jól van, ettől még nem kell bántani.-Matt teljesen elkeseredve feláll és kimegy. Edd utána rohan és behajtja maga után az ajtót.
-De nem értem. Mégis miért van...-Tom elhalkul és a komira néz aki elfordítja a fejét.-Te miattad jött?-nem harag, inkább szomorúság van a hangjában és testartásában is bizonytalanság látszik.
-Nem Tom. Te miattad, hiszen mondtam, hogy eljön érted.-sajnos Tord rosszul hazudik, mert túl gyorsan és hírtelen válaszolt, miközben meg se moccant. De ha egy vak hallgatta volna, aki eléggé ismeri a norvégot, annak is leesett volna, csak a monoton hangleejtéséből. Tom inkább még se jegyzi ezt, de igyekszik nyugodtabb lenni.
-De ez nem normális, hogy embereket bánt!-Tom a fejét fogja gyengén és összezavarodottan leül a kanapéra. Tord mellé ül le, és nem tudja, hogy illik e ilyenkor testi kontaktot, mondjuk ölelést felajánlani. A robot kezével kezdi simogatni a saját lábát és véletlenül erősebben rámarkol, mire felhisszen. Erre Tom is figyelmes lesz és ijedten, aggódva felkapja fejét.
-Baszki, bocsi, észre se vettem, hogy te is...
-Ugyan, annyira nem fájt. Meg azért ne folytsd el aggodalmad, hogy én kényelmesebben legyek. Nem fair.
Közben Matt visszatér Edd-del és Tom egyből feláll.
-Sajnálom, nem akartalak leüvölteni.-a kék pulcsis odamegy haverjához és add neki egy bocsánatkérős hátveregetést. Matt letörli a maradék könnyét az arcáról és ő is megveregeti Tom hátát.
-Semmi baj. Tudom, hogy néha idegesítő tudok lenni.
-Ne mondj ilyet! Én vagyok az, aki a feszültséget kelti a legtöbbszőr.
-Na jólvan! Mindenki álljon le! Senki se kelt feszültséget és senki se idegesítő.-Edd közbe lép, bár az örömkönnyeit nehezen tartja vissza.-Nem emlékeztek a fogadalmunkra? Hogy együtt maradunk és a szerelem se választ el minket?-mindenki bólint. Tord-on kívül mindenki veszi a lapot és elkezdenek egymás felé menni, hogy egy nagy csoportos ölelés legyen, mire a vörös pulcsis is feleszmél és gyorsan odarohan lábujjhegyen.

Tim a kertes házak mentén sétálgat és közben okosóráján keresgél valamit.
-Végre, újra találkozunk, "öcsém".

~Fun fact rólam: a hétvégén buszoztam és mindig a busz hátuljában ülök, mert akkor nincs senki se hátam mögött és nem tudják nézni mit csinálok, és sokszor emelt is az a rész, így tetszik. Na de, egy kétgyerekes anyuka ott foglalt helyet, de nem zavart, mert nagyon aranyosak voltak a fiai, ráadásul az idősebbikkel, aki 6 éves se lehetett mellékesen, még kezet is ráztam.
Pont ennek a fanfiction-nak bizonyos aspektusait dolgoztam ki, mikor elkezdtem stimelni és a hüvelykujjammal doboltam a többi ujjamon. Viszont az idősebbik gyerek csak annyit vett észre, hogy "csip csip csip" és elkezdte mondogatni, mire csak a sokadik alkalommal lettem figyelmes és tök gáz volt. Szerencsére most egy ideig még nem kell tömegközlekedést használnom.
Ellie vagyok, auf wiedersehen.~

(2023. máj. 10.)