Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

40 - (Nem) otthon

-Marcus?
-Tord?
-Nincs időnk magyarázkodni, azonnal mennünk kell tovább!-Marcus az étterem közepén nyit egy portált, és erővel átlöki, Tord segítségével a többieket. A köztes teren belül, abban a zöldes trutyiban, ami nem ragad rájuk, de az érzést tökéletesen átadja, lebegnek.
-Remek, akkor most megyünk az U071-be, avagy haza.-Marcus kijelenti, miközben a puskáján állítja be a maradék információt. De bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész. Beállítani a "jó" időt nem is olyan egyszerű, ahogy Marcus gondolja, pedig ő az aki évtizedek óta használja.
Ahogy kilyukadnak - végre két lábon, sétálva - egy új helyen, a semmiből rengeteg katona veszi őket körül és fegyvereket fognak rájuk. Azért, hogy rontsanak a helyzetükön, Marcus ezt észre se veszi, és a pisztolyát ütögeti abban a hitben, hogy megint bekrepált. Tord mögötte csak hintázik a lábain és vigyorog, mintha ez a legjobb nap lenne az életében (pedig az távol van még), és mind azért, mert Tom megfogta a kezét ahogy jöttek ki, aki meg egyszerűen csak meg se lepődik azon, hogy bajban vannak. Matt kissé ájuldozik, és Edd az aki életben, vagyis egyben tartja.
-Mégis mit akar ez jelenti?!-egy középmagas, barna szemű, kék hajú nő jelenik meg az egyik ajtóban, nagy aranysárga kabátban és szemfedővel, bár azt a szemét a haja amúgy is takarja.

^Mindeközben valahol máshol^

Az eső súlyosan zuhog és Betty, a nő aki végett történt az egész utazásos dolog, teljesen átázva halad át a csatatéren a Vörös oldalra, kémkedési szándékokkal. Reszket és prüsszög, valószínűleg jól meg is fázott ebben a zord időben, bár kit érdekel, hiszen ő az ellenség, ráadásul nagyon nagy valószínűséggel még nem evilági szerzet is. Bár lehet csak egy másik Tom eset.
Nem hiszem el, hogy ennek az aroace pöccsnek most kell engem átküldeni az ellenséges bázisra. És pont az egyik védencemet kell kiiktatnom? Ez dupla szopás...
Villámlik egyet és az ébenhajú szépség, bár pokoli egy teremtmény, kicsit felugrik, de a sárban akkorát esik, mikor visszatér a talajra, hogy mindenhol a ruhája és haja is csupa piszok lett.
Király! Most már új ruha is kell, mert ezek után vagy a birodalomból vagy a hadseregből kibasznak az tuti. És teljesen biztos, hogy Tom itt van? Nem volt egyértelmű, hogy el lett tereportálva? De nem, Timothy Crestewell mindent jobban és szebben tud. Nem is tudom közülünk ki a boszorkány.
Most már biztos: Betty természetfölötti lény, egy feltehetőleg másik világból.
Az esőben tovább halad és átöleli magát, hogy kevésbé fázzon. Egy újabb dörgés hatására kicsit szaporábban kezdi kapkodni a lábait és hírtelen beleütközik egy emberbe. Csak a fekete-fehér csíkos esőkabátot látja rajta és egy bordó gumibakancsot, ami már inkább barna a sártól.
Faszomat belé. Lebuktam.
Kicsit hátra hőköl, de a magasabb személy gyorsan megfordul és megfogja Betty kezét. Ekkor leesik róla a kapucni és a villámlásban egy idős nő mosolygós arca látható.
-Ki vagy?! Azonnal gyere utánam, itt nincs tartózkodásra engedélyed!-még mindig fogja a kezét és elkezdi ráncigálni, egyre beljebb a sátrak tengerében. Most már nem mosolyog. Aztán hírtelen bemennek a legnagyobb sátorba, ahonnan kiszűrődik egy kis fény.
Bent Tord, vagyis egy hozzá hasonló személy van és a többiek, ami jelen esetben csak Paul, Patryk és Levi. Amikor az idegen belép mindenki csak néz, de aztán nevezzük Tord-nak, előveszi a kabátja belső zsebéből a pisztolyát és Betty-re fogja.
-Beszélj, ha élni akarsz.
Ez itt nem Tord Fireson.
Betty-nek van egy különleges képessége: akire ránéz, annak látja igazi nevét és életkorát, meg egyéb mellékes információt, amit lehetségesen még az adott ember se tud magáról. Innen tudja, hogy Tim aroace, és hogy ez nem Tord.
-A nevem Betty McBeth és Utazó vagyok, nagy "u"-val. És te nem Tord vagy.-erre mindenki egy pillanatra megijed, de Tord tartja a frontot továbbra is.
-Itt háború van. Remélem nem gondolod, hogy életben tartunk, ha meg mégis, hogy vendégszeretőek leszünk.-felhúzza a jobb szemöldökét és kezeit összekulcsolva tartja az asztalon, amin papírok mindenhol.
-Tudom, de nincs semmim. Ha vissza is jutnék üres kézzel a sajátjaimhoz...-pár könnycseppet elhullat amit két öklével takar el. Pont jókor jött az allergiám. Utálom a liliomot. A sátor sarkába néz félszemmel és ott van egy vázában a virág. Levi féltően átöleli a kémet és a vezér felé fordítja tekintetét.
-Kérlek, hiszen nézz rá! Teljesen védtelen. Mi lenne, ha a felügyeletem alatt konvertálnánk?-az orvos, aki kissé kísérlet fanatikus is szinte testével védelmezi Betty-t, aki még mindig könnyezik. Tord felkell és oda megy.
-Rendben, csakis Dr. Levi mellett maradhatsz. Nincs helyünk hadifoglyoknak. Többet nem tehetünk.-ezzel a szülők kíséretével elhagyja a helyszint. Az idős hölgy és Levi körül ölelik Betty-t és ők is elindulnak.
Most jön a legbonyolultabb rész. Megkell halnia Tom-nak, de úgy, hogy ne én öljem meg. De legszívesebben megvédeném. Miért ilyen nehéz a munkám? Ráadásul tuti biztos, hogy nincs itt! A picsába!
Elhaladnak pár sátor mellett és közben az idegen nőt megnézi pár katona. Össze is súgnak páran, úgy ahogy suliban csinálnák, ami kicsit megfagyasztja Betty-t. Miért kell ezt átélnem? Bárcsak Ott maradtam volna.

^Kicsivel később, valahol máshol^

-Szóval azt akarjátok mondani, hogy elvileg ti egy alternatív valóságban vagytok az itteniek? Mármint hogy mondjam másképp.-a kabátos nő egy nagy kerekasztalnál fogadta a vendégeket, és egész idő alatt Ellie-vel szemez.-És azt akarod mondani, hogy én pedig te vagyok onnét? De te pasas vagy!
-Spoiler?-mondja Ellie kissé kínosan érezve magát.
-Hát ez őrület.-hátradől az Arany Vezér a hatalmas székében és elneveti magát.-Szóval a multiverzum tényleg létezik. Hát ez elképesztő. De komolyan, szóhoz sem jutok.
A terem ahol vannak, hatalmas, és igen pislákolnak a lámpák meg búgnak is, ami két, vagy az is lehet hogy három embert is zavar, de jól türtöztetik magukat. Mindnyájan, ami eléggé meglepő, és talán ebben a kalandban ez a legfurább.
-Nos, nekünk lassan menni kéne...-szólal meg Marcus aki veszi elő a pisztolyát, hogy indulásra kész legyen a helyes koordináta.
-Persze.
Erre feláll Ella és a többiek is, bár az Arany Vezér gyorsan Ellie után nyúl, aki kicsit feszélyeztetve, és zavarban is érzi magát; hiszen ez a nő, aki előtte áll az ő tökéletes feminín változata. Ha nem döntött volna 18 évesen úgy ahogy, most ő is így, vagy ehhez hasonlóan nézne ki.
Szóval Ellie odanéz a nőre és várja, hogy mit fog mondani.
-Kérlek, maradj. Annyi mindent akarok tudni magamról.
De nem teheti. Azt ami történik itt vagy ott, vagy amott, azt nem befolyásolhatja, így csak egy mosolyt ad, és a többiekkel együtt eltűnik.

~Eléggé fura volt ezt megírni, mert őszintén, kicsit kezdek kiégni megint. De nem kérhetek mindig AI-t a segítségemre, még akkor se, ha ez egy mediocre fanfiction az internet hatalmas tengerében. Én Ellie vagyok, au revoir.~

(Nov.28.)